Az AIBA 15. hivatalos világbajnokságán 133 ország 554 versenyzője vett részt, amely nemzetek számában messze a legnagyobb ökölvívó esemény volt a sportág történetében. A két évvel ezelőtti chicagói, egyben olimpiai kvalifikációs világbajnokságon azonban ennél hárommal több ökölvívó, 557 indult, ezért a létszám nem rekord. 



A sportág nagyhatalmai, így Oroszország, Kuba, Kazahsztán, Ukrajna, Üzbegisztán, az Egyesült Államok, Törökország, Írország, és Magyarország is teljes csapattal vett részt a világbajnokságon. Tíz versenyzővel képviseltette magát Azerbajdzsán, Grúzia, Fehéroroszország, Németország, Kenya, Dél-Korea, és meglepetésre a házigazda Olaszország is kihasználatlanul hagyott egy súlycsoportot. A franciák csak hét, az angolok pedig csak öt ökölvívóval vettek részt a világbajnokságon. Érdekesség, hogy a világbajnokságon 122 ökölvívóval képviseltette magát a korábbi szovjet blokk, azaz a versenyzők több mint 20%-át tették ki. Meglepetésre Irán, és a Koreai NDK nem vett részt a világbajnokságon. Első alkalommal szerepelt az eseményen számos nemzet, így Saint Lucia, Saint Vincent és Grenadine, Francia Polinézia, Kambodzsa, Laosz, Közép-afrikai Köztársaság, Mali, Holland Antillák, Nauru, Salamon-szigetek, Amerikai Szamoa, Egyenlítői-Guinea, Suriname, Togo, Benin, Elefántcsontpart, Ruanda, Burundi, Málta, és Honduras.



A magyar versenyzők közül ezúttal is a kispesti Káté Gyula (64KG) jutott a legmesszebbre, végül bronzérmet vehetett át az eredményhirdetéskor. Európai versenyző ellen egyszer sem húzott kesztyűt, az első fordulóban a nagyon képzett thaiföldi Apichet Sansit ellen diadalmaskodott, majd a másodikban félgőzzel is könnyedén győzött a bangladesi Abdur Rahimmal szemben. A brazil Myke Carvalho elleni mérkőzés már a negyeddöntőbe jutásért ment, és annak ellenére, hogy a pontozók számos egyértelmű Káté találatot nem adtak meg, végül a magyar fiú bejutott a legjobb nyolc közé, ahol a kazahok 19 éves nagy tehetsége, Rusztam Szvajev várt rá.



Egy nagyon kemény mérkőzésen Káté okosan küzdött, és 14:9-es pontozásos győzelemmel bejutott a legjobb négy közé, ahol az amerikaiak mindössze 17éves korábbi kadett világbajnok versenyzője, Frankie Gomez várt rá. Sajnos az elődöntő első menetében kijött Káté korábbi gerincproblémája, és felemelni is csak komoly fájdalmakkal tudta a kezét, így a 8:7-es pontozásos vereség emberfeletti energiákat rejt. Egy egészséges Káté szinte bizonyos, hogy világbajnoki döntőt bokszolt volna a rendkívül technikás, és fantasztikus lábmunkával rendelkező kubai Roniel Iglesias ellen, így azonban meg kellett elégednie a hat évvel korábbi bangkoki eredménnyel, egy szépen csillogó bronzéremmel.



Jogosan várhattunk sokat a Vasas-Süllős korábbi junior világbajnokától, Bacskai Balázstól, aki három mérkőzést bokszolt ezen a grandiózus eseményen. Két nagyon kemény ellenféllel szemben győzött, a moldáv Vasilie Belous még senkitől sem kapott ki ilyen nagy arányban, 17:4-es pontozással búcsúztatta őt Bendzsi. A tőle öt évvel idősebb brazil Pedro Lima két évvel ezelőtt megnyerte a Pánamerika Játékokat, és nem adta olcsón a bőrét, a végén 18:13-as magyar győzelem a dél-amerikai versenyzőnek volt hízelgő eredmény. A legjobb nyolc közé jutásért azonban az oroszok korábbi junior Európa bajnoka, a világbajnokságra nagy meglepetésként kijutó Andrej Zamkovoj megállította Bacskai Balázst. A pontozók számos magyar találatot nem adtak meg, így a 15:3-as vereség különösen fájó, de sajnos az orosz versenyző az összecsapást megnyerte, így nagy reménységünk harmadik mérkőzésén búcsúzni kényszerült.



Mindenképpen ki kell emelni a Vasas-Süllős nehézsúlyú ökölvívóját, Darmos Józsefet (91KG), aki több hónapos kihagyás után ezen a versenyen tért vissza. Eddigi két világbajnoki fellépésén egyaránt negyeddöntőt bokszolhatott, és ehhez ezúttal is igen közel állt. Az első fordulóban oktatta az új-zélandi Yamiko Chinulát, nem is tartott csupán négy percig az összecsapás, a legjobb nyolc közé jutásért egy hatalmas csatát vívott az üzbég Ramzdzson Ahmedovval, amelyet a közép-ázsiai ökölvívó nyert meg 13:10-re. Ez egy tipikusan olyan mérkőzés volt, amelyen mindkét fél diadalmaskodhatott, két azonos stílus találkozott, és ha Darmos kezét emelik a magasba, akkor senki sem csodálkozhatott volna.  

A fent nevezett három versenyzőnk mellett még további kettő jutott be a legjobb tizenhat közé, a debreceniek pekingi olimpikonja, Kalucza Norbert (51KG), és a világbajnokságon debütáló Lakatos Krisztián (54KG). Mindketten egy mérkőzést nyertek, Kalucza a grúz Merab Turkadze, míg Lakatos a szintén grúz Georgij Kilanava ellen diadalmaskodott. Mindkét összecsapás hasonló mederben zajlott, a kaukázusiak elmentek a mérkőzések elején, majd a magyarok jobb erőnlétüknek köszönhetően végül felőrölték ellenfeleiket, és pontozással diadalmaskodtak. Sajnos második mérkőzésükön a legjobb nyolc közé jutásért vereséget szenvedtek, Kalucza a később világbajnoki címet szerző rendkívül zártan bokszoló Puerto Ricó-i McWilliams Arroyo ellen nem bokszolhatta végig a három menetet, mert a mérkőzésvezető kevéssé érthetően beszüntette a küzdelmet, pedig versenyzőnk nem kapott megrendítő ütést, miközben az ítészek egyetlen pontot sem adtak a magyar fiúnak, ami természetesen nem felelt meg a valós képnek. Lakatos Krisztián hasonlóan nagyobb tudású ellenfélbe szaladt bele, és a sokkal rutinosabb kazah Kanat Abutalipov ellen nem bokszolta végig a három teljes menetet.



Versenyzőink közül a kiskunfélegyházi Vb-újonc, Mihály János (57KG) nyert még mérkőzést, az első fordulóban a botswanai Mmoloki Nogenget alaposan kipofozta a ringből, és a röpke négy perc alatt befejezte a mérkőzést. Második ellenfele igazi nagyágyú volt, a többszörös világbajnoki, és olimpiai érmes, a versenyen második kiemelt, és végül bronzérmet szerző üzbég Bahodirdzson Szultanov, aki ellen végig küzdötte a három menetet, tisztességgel helytállt, de erejéből újoncként egyelőre ennyire tellett. A világbajnokságon sajnos öt olyan versenyzőnk volt, aki az első menetben búcsúzni kényszerült, ezek közé tartozott sajnos olimpiai negyeddöntősünk, Szellő Imre (81KG) is, aki nem találta a képzett dél-koreai, idén Király kupa győztes Kim Dong Hoe ellen a győztes taktikát, így egy szoros meccsen, de búcsúzni kényszerült. Hozzátartozik a dologhoz, hogy az ázsiai versenyző minden külső segítséget megkapott a győzelemhez. Különösen fájó volt a hajdúsámsoni kiemeltünk, Varga Miklós (60KG) búcsúzása, őt a németek idei EU bajnoka, Eugen Burhard egy döntetlenre végződő 10:10-es mérkőzésen csupán segédpontokkal búcsúztatta. A harmadik menet elején még vezetett Varga 8:5-re, sőt a záró gong előtt hét másodperccel is 10:9 állt a neve mellett az eredményjelzőn, amikor a német versenyző kiegyenlített. Sajnos több tiszta Varga-találatot nem adtak meg az ítészek, így egy szoros, de minden bizonnyal megnyert meccsel véget ért a világbajnokság a hajdúsámsoni fiúnak.  A 20éves kispesti Bernáth István (+91KG) szintén első alkalommal szerepelt világbajnokságon, de Fortuna nem volt vele túlságosan szerencsés. Az oroszok hét évvel idősebb Eb-ezüstérmese, Gyenyisz Szergejev ellen kellett bizonyítania, amelyet ragyogóan megtett az egykor birkózónak induló fiatalember. A gyors orosz vezetés után a második menetben felzárkózott egy pontra, és végül ugyan vereséget szenvedett 11:6-ra, de a szoros mérkőzés nagyon pozitív jövőképet vetít Bernáth István elé, aki egy kicsivel több rutinnal talán el is kaphatta volna nagynevű riválisát.  




Az MTK-s Harcsa Norbertnek (75KG) sem kedvezett a szerencse a sorsoláskor, hiszen a kubaiak ifjúsági világbajnokával, a 18 éves őstehetségnek tartott Rey Eduardo Recio ellen lépett elsőként a ringbe. Sajnos az első két menet nagyon elment, és csak a harmadikban bokszolt saját képzettsége szerint, de a vereségen akkor már ez nem változtathatott. Sorsolásának nehézségére jellemző, hogy győzelme esetén az orosz Artyom Csebotarjev ellen kellett volna bokszolnia. Eb-bronzérmes miniemberünk, a 20éves hajdúsámsoni Ungvári István (48KG) ezúttal nem tudott olyan eredményesen szerepelni, mint tavaly Liverpoolban. A spanyolok Eb-ezüstérmese, a színesbőrű José Kelvin de la Nieve ellen nem volt sok esélye, pontozásos vereséget szenvedett, így búcsúzott az első körben.



A világbajnokságon nagyon sok olyan versenyző lett sikeres, aki rendkívül zártan, sokat védekezve, önmagát teljesen bebunkerezve ért el nagyon komoly eredményt. A pontozók alapvetően a tiszta, nagyobb erővel fejre mért ütéseket díjazták, bár a pekingi olimpiához képest többször adták meg a testre mért találatokat is. A világbajnokság pontversenyét ezúttal is Oroszország nyerte, nyolc medáliát gyűjtöttek be, két arany-, négy ezüst-, és két bronzérem lett a jutalmuk. A döntőben Artur Beterbijev (81KG) nagy csatában győzött az üzbég Elsod Raszulov ellen, a világbajnokság legjobb fináléját produkálva. Jegor Mehoncev (91KG) az ukránok Eb-aranyérmese, Olekszandr Uszik ellen a nagyon kemény, sikerrel megvívott elődöntő után a döntőben nagyon könnyedén diadalmaskodott a kubai Osmay Acosta ellen. A többek között a kétszeres világbajnok kazah Szerik Szapijevet, és Bacskai Balázst is legyőző Andrej Zamkovoj a döntőben vereséget szenvedett az ecuadori születésű, de német színekben bokszoló Jack Robert Culcay ellenében, de a szakemberek egyöntetű véleménye szerint az orosz versenyző volt a döntő tényleges győztese.



Olaszország hazai ringben két elsőséget szerzett, Domenico Valentino (60KG) és Roberto Cammarelle (+91KG) a hazai közönséget hatalmas ovációja mellett szerzett, illetve védte meg címét, ráadásul Cammarelle vehette át a verseny legjobb ökölvívójának járó díjat is. Két további szupernagyhatalom, Kuba és Üzbegisztán egyaránt egy arany-, egy ezüst, és két bronzéremmel zárta a világbajnokságot, míg Ukrajna minden éremből egyet szerzett, természetesen a tavalyi olimpia legjobb ökölvívójának választott Vaszil Lomacsenko (57KG) ezúttal is ellenállhatatlanul gyűjtötte be az aranyérmet. Meglepetésre a mindössze négy ökölvívóval szereplő Puerto Rico is két éremmel, egy arannyal (McWilliams Arroyo, 51KG) és egy ezüsttel (José Pedraza) távozott Milánóból. A németek 14év után tudtak újra első helyet szerezni (Jack Robert Culcay, 69KG), míg Mongólia első alkalommal ünneplehetett világbajnoki címet (Purevdorj Serdamba, 48KG), ráadásul további két érmet is gyűjtöttek. Bulgária Detelin Dalakliev (54KG) révén szintén 14 elteltével gyűjtött újra első helyet egy világbajnokságon, akkor Szerafim Todorov tudott Berlinben aranyérmet szerezni.



Összesen 22 nemzet képviselői állhattak a dobogó valamelyik fokára, közülük a feltörekvő, erős csapattal rendelkező India első alkalommal szerzett világbajnoki érmet. A negyeddöntőkbe 38 ország képviselői, míg a legjobb tizenhat közé még 62 ország ökölvívói jutottak el a mamutmezőnyt felvonultató világbajnokságon. Rendkívül sokat fejlődött a mongol, a kínai, a Puerto Ricó-i, az ecuadori, az ír, az indiai, a türkmén, a venezuelai, és a brazil ökölvívás is. A világbajnokság negatív szenzációját Kazahsztán okozta, ezúttal csupán egy bronzéremre (Szerik Szapijev, 69KG) futotta a megfiatalított, kísérleti csapat erejéből. Azerbajdzsán ehhez képest még rosszabb teljesítményt nyújtott, egyetlen versenyzője sem került már be a legjobb tizenhat közé! Ha figyelembe vesszük, hogy Thaiföld, Tádzsikisztán, Fülöp-szigetek, Ausztrália, Algéria, Egyiptom, Marokkó, Törökország, Moldova, Horvátország, Anglia, Románia, Azerbajdzsán, Lengyelország, Kanada és a Dominikai Köztársaság nem szerzett egyetlen érmet sem.



A magyar szereplés mérlegét ennek tényében mindenképpen pozitívnak kell értékelni, és a szakmai stáb, élén Dr. Kovács László szövetségi kapitánnyal, valamint Szántó Imrével, Bacskai Imrével, és Máté Attilával sikeresen mutatkozott be.


Forrás Boxing.hu
Írta: Kincses Tibor szakíró
Fotó: Makocsai Sándor, Kunya György