A király utolsó honvédő csatája?
Az ökölvívó október 4-én, Bambergben, a mexikói Raul Marquez ellen lép ringbe, reményei szerint egy szervezet bajnoki címéért utoljára. Szemei előtt ugyanis a Kelly Pavlik elleni hódító hadjárat, s további trófeák begyűjtése lebeg.
Kis kockázat, kis nyerség - lehetne a német Universum Box-Promotion mottója; nagy kockázat, nagy nyereség, így a rivális Sauerlandé. Júniusban a nagynevű istálló ugyanis veszélyes vizekre evezett, amikor elsőszámú bajnokát, a veretlen Arthur Abrahamot (27-0) tengerentúli "utazásra" fizette be, hogy Edison Miranda ellen, annak közönsége, pontozói és vezetőbírója előtt bizonyítsa: az örmény ütőgép Amerikában is megállja a helyét. A két ökölvívó felejthetetlen első mérkőzése az Atlanti-óceán mindkét oldal beszédtéma volt, ám odaát csalásról zengett a média, így a visszavágóval Arthur több legyet üthetett egy csapásra, még ha a jókora hendikeppel is indult (a helyszín mellett a súlyhatár is Miranda mellett szólt). Az eredményről persze már beszámoltunk: Abraham a lehető leglátványosabban mutatkozott be a tengerentúlon, Kelly Pavliknál is hamarabb megállítva a kolumbiai (száj)hőst. A középsúly vitathatatlan bajnokánál hamarabb kivívott diadal talán a legfontosabb nyeresége volt az amerikai debütálásnak: a kategóriában címegyesítést a Hopkins-Trinidad nagydöntő óta nem követelt ilyen hangosan a közönség. A Pavlik-Abraham csata elé azonban két akadály is gördült: Artúr királynak Németországba visszatérve kötelező címvédésének kell eleget tennie, 2008-as szereplését az amerikai pedig egy Bernard Hopkins elleni, félnehézsúlyú(!) kitérővel zárja.
Nyilvánvalóan Pavlik néz keményebb feladat elé: Hopkins továbbra is a legjobbak között van számon tartva, Raul Marquez (41-3-1) legyőzése pedig kötelező feladat. Ugyanakkor az is igaz, hogy Pavlik egy vereséggel sem veszítené el trónjait, míg Abraham számára a zakó a nagy mérkőzés álmait azonnal szétkergetné. Ráadásul Arthur címvédése az USA-ban is látható lesz, így szinte elengedhetetlen egy látványos diadal. Marquez 37 évesen egyértelműen túl van a csúcson, azonban le sem tagadhatná, hogy vérbeli mexikói, azaz nem lehet könnyedén félresöpörni. A júniusi Abraham-Miranda gálán pl. a veretlen Giovanni Lorenzo ellen mutatott valamit régi formájából, mellyel egykor világbajnoki címet is nyert, s a Dominikai Köztársaság feltörekvő bunyósa nem találta a fogást az igen agresszív és nagy mennyiségű ütést indító bokszveteránon. Végeredményben az idős öklöző fiatalos teljesítménnyel s a közönség ujjongását elnyerve vívta ki az Abraham elleni világbajnoki lehetőséget. "Én vagyok a király!" - kommentálta teljesítményét, majd hozzátette: "én egy igazi harcos vagyok. Tőlem azt kapják a rajongók, amire titkon mindig számítanak: egy igazi csatát."
Október 4-én, a németországi Bambergben persze eggyel magasabbra kell tennie a mércét, ha újabb meglepetés a célja. A Lorenzo elleni taktika alkalmazása mindenképpen győzelmi esélyeit növelheti: Abraham nem igazán szereti a túlzottan agresszív és "túl sokat" ütő ellenfeleket, számára a kényelmes tempó, menetenként néhány precíz ellentámadás és néhány villanásszerű kombináció a kényelmes. Kicsit előre tekintve viszont Marquez jó kis bemelegítésnek ígérkezik egy esetleges Pavlik elleni találkozóhoz, aki szintén egy rendíthetetlen ütőgép, csak épp jóval energetikusabb, dinamikusabb és erősebb a mexikóinál. Érdemes lesz tehát a bajnoknak a szokásos álmos kezdést az öltözőben hagyni, és a megszokottnál nagyobb tempóra kapcsolni, főleg azért, mert Marquezt még soha nem ütötték ki, és saját elmondása szerint padlón is csak egyszer volt. Gyors diadalra tehát aligha, inkább pontozásos mérkőzésre lehet számítani.
Artúr királynak tehát a nemzetközi közönséget kielégítően kell hoznia a kötelezőt, míg Pavliknak legalább a Hopkins-tól megszokott dulakodást el kell kerülnie, hogy a publikum továbbra is követelje a középsúly egyetlen szupermérkőzését. Belső információk szerint az HBO 2009. január 24-ére tűzte ki Kelly következő mérkőzésének dátumát, amely - meggyőző diadalok esetén - jó eséllyel a várva-várt címegyesítés lesz. Ezekbe a tervekbe természetesen még beleszólhat a Roy Jones Jr. - Joe Calzaghe mérkőzés győztese, de legfőképpen Bernard Hopkins és Raul Marquez, akik maguknak tartogatják a győztesnek kijáró ünneplést és tiszteletet.
Kis kockázat, kis nyerség - lehetne a német Universum Box-Promotion mottója; nagy kockázat, nagy nyereség, így a rivális Sauerlandé. Júniusban a nagynevű istálló ugyanis veszélyes vizekre evezett, amikor elsőszámú bajnokát, a veretlen Arthur Abrahamot (27-0) tengerentúli "utazásra" fizette be, hogy Edison Miranda ellen, annak közönsége, pontozói és vezetőbírója előtt bizonyítsa: az örmény ütőgép Amerikában is megállja a helyét. A két ökölvívó felejthetetlen első mérkőzése az Atlanti-óceán mindkét oldal beszédtéma volt, ám odaát csalásról zengett a média, így a visszavágóval Arthur több legyet üthetett egy csapásra, még ha a jókora hendikeppel is indult (a helyszín mellett a súlyhatár is Miranda mellett szólt). Az eredményről persze már beszámoltunk: Abraham a lehető leglátványosabban mutatkozott be a tengerentúlon, Kelly Pavliknál is hamarabb megállítva a kolumbiai (száj)hőst. A középsúly vitathatatlan bajnokánál hamarabb kivívott diadal talán a legfontosabb nyeresége volt az amerikai debütálásnak: a kategóriában címegyesítést a Hopkins-Trinidad nagydöntő óta nem követelt ilyen hangosan a közönség. A Pavlik-Abraham csata elé azonban két akadály is gördült: Artúr királynak Németországba visszatérve kötelező címvédésének kell eleget tennie, 2008-as szereplését az amerikai pedig egy Bernard Hopkins elleni, félnehézsúlyú(!) kitérővel zárja.
Nyilvánvalóan Pavlik néz keményebb feladat elé: Hopkins továbbra is a legjobbak között van számon tartva, Raul Marquez (41-3-1) legyőzése pedig kötelező feladat. Ugyanakkor az is igaz, hogy Pavlik egy vereséggel sem veszítené el trónjait, míg Abraham számára a zakó a nagy mérkőzés álmait azonnal szétkergetné. Ráadásul Arthur címvédése az USA-ban is látható lesz, így szinte elengedhetetlen egy látványos diadal. Marquez 37 évesen egyértelműen túl van a csúcson, azonban le sem tagadhatná, hogy vérbeli mexikói, azaz nem lehet könnyedén félresöpörni. A júniusi Abraham-Miranda gálán pl. a veretlen Giovanni Lorenzo ellen mutatott valamit régi formájából, mellyel egykor világbajnoki címet is nyert, s a Dominikai Köztársaság feltörekvő bunyósa nem találta a fogást az igen agresszív és nagy mennyiségű ütést indító bokszveteránon. Végeredményben az idős öklöző fiatalos teljesítménnyel s a közönség ujjongását elnyerve vívta ki az Abraham elleni világbajnoki lehetőséget. "Én vagyok a király!" - kommentálta teljesítményét, majd hozzátette: "én egy igazi harcos vagyok. Tőlem azt kapják a rajongók, amire titkon mindig számítanak: egy igazi csatát."
Október 4-én, a németországi Bambergben persze eggyel magasabbra kell tennie a mércét, ha újabb meglepetés a célja. A Lorenzo elleni taktika alkalmazása mindenképpen győzelmi esélyeit növelheti: Abraham nem igazán szereti a túlzottan agresszív és "túl sokat" ütő ellenfeleket, számára a kényelmes tempó, menetenként néhány precíz ellentámadás és néhány villanásszerű kombináció a kényelmes. Kicsit előre tekintve viszont Marquez jó kis bemelegítésnek ígérkezik egy esetleges Pavlik elleni találkozóhoz, aki szintén egy rendíthetetlen ütőgép, csak épp jóval energetikusabb, dinamikusabb és erősebb a mexikóinál. Érdemes lesz tehát a bajnoknak a szokásos álmos kezdést az öltözőben hagyni, és a megszokottnál nagyobb tempóra kapcsolni, főleg azért, mert Marquezt még soha nem ütötték ki, és saját elmondása szerint padlón is csak egyszer volt. Gyors diadalra tehát aligha, inkább pontozásos mérkőzésre lehet számítani.
Artúr királynak tehát a nemzetközi közönséget kielégítően kell hoznia a kötelezőt, míg Pavliknak legalább a Hopkins-tól megszokott dulakodást el kell kerülnie, hogy a publikum továbbra is követelje a középsúly egyetlen szupermérkőzését. Belső információk szerint az HBO 2009. január 24-ére tűzte ki Kelly következő mérkőzésének dátumát, amely - meggyőző diadalok esetén - jó eséllyel a várva-várt címegyesítés lesz. Ezekbe a tervekbe természetesen még beleszólhat a Roy Jones Jr. - Joe Calzaghe mérkőzés győztese, de legfőképpen Bernard Hopkins és Raul Marquez, akik maguknak tartogatják a győztesnek kijáró ünneplést és tiszteletet.
