A rivalizálás vége!
Október 7-én harmadszor húz kesztyűt egymás ellen Diego "Chico" Corrales és Joel Casamayor. A 2003-as és 2004-es esztendő nagypehelysúlyban róluk szólt, most azonban a kategória könnyűsúly, az évszám pedig 2006, s két év alatt a "régi" riválisok karrierje sokat változott - most az olimpiai bajnok kubainak kell Corrales ellen bizonyítania, hogy helye van a bokszvilág csúcsán.
2003 végén találkozott először egymással a börtönből nem sokkal korábban kiszabadult Diego Corrales és az Acelino Freitastól csak szoros pontozással kikapó Joel Casamayor az IBF nagypehelysúlyú kihívói pozíciójáért kiírt csatában. A rendkívül izgalmas és fordulatos összecsapást a 6. menetben Casamayor nyerte meg, ellenfelét ugyanis egy szájában keletkezett seb miatt leléptették. Kevesebb, mint fél évvel később Corrales megkapta a lehetőséget a revánsra, s most már a tét a WBO nagypehelysúlyú öve volt, amit egy remek és szoros csatában meg is nyert. Pályája innentől kezdve végig rivaldafényben volt, s hozta is a remek eredményeket: a WBO könnyűsúlyú trónjáért kiírt harcban kiütötte Freitast, majd a boksztörténet egyik legnagyszerűbb csatájában megállította a WBC-bajnok Jose Luis Castillót, hogy egy új trilógiát ajándékozzon a boksztörténetnek. Persze a dolgok nem úgy alakultak, ahogy arra számítani lehetett - Castillo a visszavágó előtt jóval a súlyhatár fölött mérlegelt, s a csatát a fizikai hátrány ellenére is vállaló Corrales csúnya kiütéses vereséget szenvedett a 4. felvonásban. Ennél is nagyobb port kavart a harmadik mérkőzés, amely a mexikói újabb mérlegelési botránya miatt el is maradt, így ez a trilógia végül nem valósult meg. Corrales birtokában maradt a WBC öve, s hamarosan szóba került a "régi" rivális, Casamayor neve.
A kubai ökölvívó röviddel a Chico elleni vereség után, szintén feljebb ugorva, legyőzte a veretlen Daniel Sedát, de a diadal nem volt túl látványos. Aztán, még a 2004-es esztendő végén megmérkőzhetett Castillóval, de szintén egy rendkívül szoros meccsen alulmaradt, majd Almazbek Raiymkulovval döntetlenezett, így a neve egy időre lekerült a világbajnokok radarképernyőjéről. Casamayor idén viszont belehúzott: előbb Antonio Ramirezt, majd júliusban Lamont Pearsont győzte le idő előtt, s 35 éves kora ellenére is látványos diadalokkal bizonyította, hogy készen áll a csúcs újbóli meghódítására. Kézenfekvő megoldás volt a Corrales elleni rivalizálás "elővétele", ugyanis az ügy végére 2004-ben nem került pont, s a Showtime rábólintott a harmadik mérkőzésre. Október 7-én, a las vegasi Mandalay Bay-ben tehát trilógiává bővül a két ökölvívó párharca.
Az első két csata rendkívüli izgalmai alapján ezúttal is tűzijátékra lehet számítani, s a fogadóirodák egyértelmű Corrales-esélye ellenére sem lefutott még ez a mérkőzés. Az állás ugyanis eddig 1-1, s Casamayor az első két meccsen tulajdonképpen több menetet nyert riválisánál, idén pedig súlycsoportjába is beleerősödött. Az idei év Chico számára egyértelműen negatív volt: előbb sérülés miatt le kellett mondania a mexikói elleni trilógia befejező epizódját, majd Castillo súlyproblémája hiúsította meg ringbe lépését, így október 7-én egy éves kényszerpihenő után léphet csak kötelek közé.
Természetesen nem maradt el a szócsata a két rivális között:
"Corrales ideje lejárt. Nem tisztel engem, nem is igazi férfi. Túl sokat beszél, ez annak a jele, hogy meg van ijedve. Ez egy személyes ügy. Eljött az én időm. A családomért, a gyermekeimért, a kubaiakért, a latínókért, de mindenekelőtt a bosszúért fogok kesztyűt húzni." - mondta Casamayor. Corrales ennél visszafogottabban nyilatkozott. "Már most nagyon jó formában vagyok. Alig várom, hogy megvédhessem az övemet és továbblépjek."
(Megjegyzés: az írás még a félresikerült mérlegelés előtt készült. Corrales természetesen nem tudja megvédeni az övét, miután nem mért be könnyűsúlyba!)
Természetesen nem a főmeccs lesz az egyetlen tétmérkőzés a Showtime gáláján: az örmény születésű Vic Darchinyan az IBF és az IBO légsúlyú trófeáit fogja kockára tenni a filippínó Glenn Donaire ellen. A keménykezű Darchinyan egyike azoknak a kevéssé ismert, alacsonyabb súlycsoportokban bokszoló tehetségeknek, akik hamar világhírűvé pofozkodhatják fel magukat, s győzelme esetén akár a Jorge Arce elleni hőn áhított szupermérkőzés is létrejöhet.
2003 végén találkozott először egymással a börtönből nem sokkal korábban kiszabadult Diego Corrales és az Acelino Freitastól csak szoros pontozással kikapó Joel Casamayor az IBF nagypehelysúlyú kihívói pozíciójáért kiírt csatában. A rendkívül izgalmas és fordulatos összecsapást a 6. menetben Casamayor nyerte meg, ellenfelét ugyanis egy szájában keletkezett seb miatt leléptették. Kevesebb, mint fél évvel később Corrales megkapta a lehetőséget a revánsra, s most már a tét a WBO nagypehelysúlyú öve volt, amit egy remek és szoros csatában meg is nyert. Pályája innentől kezdve végig rivaldafényben volt, s hozta is a remek eredményeket: a WBO könnyűsúlyú trónjáért kiírt harcban kiütötte Freitast, majd a boksztörténet egyik legnagyszerűbb csatájában megállította a WBC-bajnok Jose Luis Castillót, hogy egy új trilógiát ajándékozzon a boksztörténetnek. Persze a dolgok nem úgy alakultak, ahogy arra számítani lehetett - Castillo a visszavágó előtt jóval a súlyhatár fölött mérlegelt, s a csatát a fizikai hátrány ellenére is vállaló Corrales csúnya kiütéses vereséget szenvedett a 4. felvonásban. Ennél is nagyobb port kavart a harmadik mérkőzés, amely a mexikói újabb mérlegelési botránya miatt el is maradt, így ez a trilógia végül nem valósult meg. Corrales birtokában maradt a WBC öve, s hamarosan szóba került a "régi" rivális, Casamayor neve.
A kubai ökölvívó röviddel a Chico elleni vereség után, szintén feljebb ugorva, legyőzte a veretlen Daniel Sedát, de a diadal nem volt túl látványos. Aztán, még a 2004-es esztendő végén megmérkőzhetett Castillóval, de szintén egy rendkívül szoros meccsen alulmaradt, majd Almazbek Raiymkulovval döntetlenezett, így a neve egy időre lekerült a világbajnokok radarképernyőjéről. Casamayor idén viszont belehúzott: előbb Antonio Ramirezt, majd júliusban Lamont Pearsont győzte le idő előtt, s 35 éves kora ellenére is látványos diadalokkal bizonyította, hogy készen áll a csúcs újbóli meghódítására. Kézenfekvő megoldás volt a Corrales elleni rivalizálás "elővétele", ugyanis az ügy végére 2004-ben nem került pont, s a Showtime rábólintott a harmadik mérkőzésre. Október 7-én, a las vegasi Mandalay Bay-ben tehát trilógiává bővül a két ökölvívó párharca.
Az első két csata rendkívüli izgalmai alapján ezúttal is tűzijátékra lehet számítani, s a fogadóirodák egyértelmű Corrales-esélye ellenére sem lefutott még ez a mérkőzés. Az állás ugyanis eddig 1-1, s Casamayor az első két meccsen tulajdonképpen több menetet nyert riválisánál, idén pedig súlycsoportjába is beleerősödött. Az idei év Chico számára egyértelműen negatív volt: előbb sérülés miatt le kellett mondania a mexikói elleni trilógia befejező epizódját, majd Castillo súlyproblémája hiúsította meg ringbe lépését, így október 7-én egy éves kényszerpihenő után léphet csak kötelek közé.
Természetesen nem maradt el a szócsata a két rivális között:
"Corrales ideje lejárt. Nem tisztel engem, nem is igazi férfi. Túl sokat beszél, ez annak a jele, hogy meg van ijedve. Ez egy személyes ügy. Eljött az én időm. A családomért, a gyermekeimért, a kubaiakért, a latínókért, de mindenekelőtt a bosszúért fogok kesztyűt húzni." - mondta Casamayor. Corrales ennél visszafogottabban nyilatkozott. "Már most nagyon jó formában vagyok. Alig várom, hogy megvédhessem az övemet és továbblépjek."
(Megjegyzés: az írás még a félresikerült mérlegelés előtt készült. Corrales természetesen nem tudja megvédeni az övét, miután nem mért be könnyűsúlyba!)
Természetesen nem a főmeccs lesz az egyetlen tétmérkőzés a Showtime gáláján: az örmény születésű Vic Darchinyan az IBF és az IBO légsúlyú trófeáit fogja kockára tenni a filippínó Glenn Donaire ellen. A keménykezű Darchinyan egyike azoknak a kevéssé ismert, alacsonyabb súlycsoportokban bokszoló tehetségeknek, akik hamar világhírűvé pofozkodhatják fel magukat, s győzelme esetén akár a Jorge Arce elleni hőn áhított szupermérkőzés is létrejöhet.
