Calzaghe kötelező győzelme
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a 34 éves Joe Calzaghe (41-0-0) másodvirágzását éli. Bár a szó szoros értelmében sohasem volt krízisben, az elmúlt pár évben sokat kritizálták amiatt, hogy megelégedett WBO címének középszerű ellenfelek elleni védegetésével, és nem keresett magának komolyabb kihívásokat. Aztán jött idén márciusban az amerikaiak ifjú titánja, az IBF bajnok Jeff Lacy elleni mérkőzés, és sokan úgy gondolták, hogy a wales-i számára eljött a vég... nos, Calzaghe mindenkire rácáfolt. Fantasztikus, sziporkázó teljesítményt nyújtva megalázó vereséget mért Lacy-re. Jól érzékelteti a demoralizáló vereséget, hogy Lacy csak most, fél év elteltével kezdi pedzegetni egy esetleges visszavágó lehetőségét.
Calzaghe-val kapcsolatban persze rögtön megindultak a találgatások, egyrészt további címegyesítésekről szóló pletykák kerültek napvilágra, másrészt a vele kapcsolatban sokszor emlegetett félnehézsúlyú kiruccanás is ismét felszínre került. A súlycsoportváltás olyannyira komolynak tűnt, hogy egyes értesülések szerint Calzaghe-nak megállapodása volt a jamaikai Glen Johnsonnal, melynek értelmében összecsaptak volna a félnehézsúlyú IBF címért, amennyiben Johnson detronizálja Clinton Woods-ot. A bökkenő csak az volt, hogy Johnson sokat vitatott megosztott pontozással kikapott Woods-tól, így aztán a lehetőség ugrott. Ugyan egyes hírek szerint Woods is érdeklődött egy Calzaghe elleni összecsapás iránt, de semmi konkrét előrelépés nem történt az ügyben, így Calzaghe-ék egy időre ismét félretették a kérdést. Időközben az is kiderült, hogy Calzaghe valószínűleg csak most az egyszer védi meg IBF címét, mivel a szervezet kötelező kihívóként kijelölte számára Robert Stieglitz-et, aki vajmi kevéssé jelent vonzó kihívást a sztárokra vadászó Calzaghe-nak.
A nagy tervek helyett most megint jön egy ismeretlen ellenfél, a kameruni Sakio Bika (20-1-2). Talán nem túlzás azt állítani, hogy Calzaghe-nak ezen a szinten ez egy edzőmeccsnek illik be, noha nem árt óvatosnak lennie, mivel az afrikai igazi fekete ló. Ugyan eddigi egyetlen nevesebb ellenfelétől, Sam Solimantól négy éve kikapott, de csak többségi döntéssel. Másik komoly megmérettetésén, idén májusban a velük egyidőben Koppenhágában fellépő Markus Beyerrel csapott össze, de azt a mérkőzést leállították, miután egy vétlen fejelés következtében a német csúnyán megsérült. Négy menetet követően egy pontozónál Beyer vezetett, míg kettő döntetlenre adta a meccset, így technikai döntetlennel a németnél maradt a WBC öv. A négy menet arra mindenesetre elég volt, hogy annyit megállapítsunk: Bika az afrikai bunyósokra jellemzően kiváló fizikummal rendelkező, ámde nem túl pontos bunyós, ráadásul technikailag, rutinban és taktikai felkészítettség szempontjából Calzaghe óriási előnyben van.
Noha Bika még nem mutatkozott be a nagyközönség előtt, meglepetés lenne, ha Calzaghe-nak komoly problémát jelentene a legyőzése. A wales-inek arra kell ügyelnie, hogy miközben már valószínűleg következő sztárellenfelén jár az esze, nehogy alábecsülje a szívós afrikait, mert akkor könnyen azon kaphatja magát, hogy nemhogy sztárellenfele nem lesz, már világbajnoki címe sincs. Calzaghe már korábban is hajlamos volt arra, hogy kevésbé neves ellenfelek ellen motivációs problémák miatt nyögvenyelősre sikerült mérkőzéseket vívjon, de egy esetleges vereség most, 34 évesen akár végzetes is lehet.
Calzaghe-val kapcsolatban persze rögtön megindultak a találgatások, egyrészt további címegyesítésekről szóló pletykák kerültek napvilágra, másrészt a vele kapcsolatban sokszor emlegetett félnehézsúlyú kiruccanás is ismét felszínre került. A súlycsoportváltás olyannyira komolynak tűnt, hogy egyes értesülések szerint Calzaghe-nak megállapodása volt a jamaikai Glen Johnsonnal, melynek értelmében összecsaptak volna a félnehézsúlyú IBF címért, amennyiben Johnson detronizálja Clinton Woods-ot. A bökkenő csak az volt, hogy Johnson sokat vitatott megosztott pontozással kikapott Woods-tól, így aztán a lehetőség ugrott. Ugyan egyes hírek szerint Woods is érdeklődött egy Calzaghe elleni összecsapás iránt, de semmi konkrét előrelépés nem történt az ügyben, így Calzaghe-ék egy időre ismét félretették a kérdést. Időközben az is kiderült, hogy Calzaghe valószínűleg csak most az egyszer védi meg IBF címét, mivel a szervezet kötelező kihívóként kijelölte számára Robert Stieglitz-et, aki vajmi kevéssé jelent vonzó kihívást a sztárokra vadászó Calzaghe-nak.
A nagy tervek helyett most megint jön egy ismeretlen ellenfél, a kameruni Sakio Bika (20-1-2). Talán nem túlzás azt állítani, hogy Calzaghe-nak ezen a szinten ez egy edzőmeccsnek illik be, noha nem árt óvatosnak lennie, mivel az afrikai igazi fekete ló. Ugyan eddigi egyetlen nevesebb ellenfelétől, Sam Solimantól négy éve kikapott, de csak többségi döntéssel. Másik komoly megmérettetésén, idén májusban a velük egyidőben Koppenhágában fellépő Markus Beyerrel csapott össze, de azt a mérkőzést leállították, miután egy vétlen fejelés következtében a német csúnyán megsérült. Négy menetet követően egy pontozónál Beyer vezetett, míg kettő döntetlenre adta a meccset, így technikai döntetlennel a németnél maradt a WBC öv. A négy menet arra mindenesetre elég volt, hogy annyit megállapítsunk: Bika az afrikai bunyósokra jellemzően kiváló fizikummal rendelkező, ámde nem túl pontos bunyós, ráadásul technikailag, rutinban és taktikai felkészítettség szempontjából Calzaghe óriási előnyben van.
Noha Bika még nem mutatkozott be a nagyközönség előtt, meglepetés lenne, ha Calzaghe-nak komoly problémát jelentene a legyőzése. A wales-inek arra kell ügyelnie, hogy miközben már valószínűleg következő sztárellenfelén jár az esze, nehogy alábecsülje a szívós afrikait, mert akkor könnyen azon kaphatja magát, hogy nemhogy sztárellenfele nem lesz, már világbajnoki címe sincs. Calzaghe már korábban is hajlamos volt arra, hogy kevésbé neves ellenfelek ellen motivációs problémák miatt nyögvenyelősre sikerült mérkőzéseket vívjon, de egy esetleges vereség most, 34 évesen akár végzetes is lehet.
