Calzaghe utoljára (?) nagyközépsúlyban!
A veretlen Calzaghe, aki 31 éves korára 37 győztes mérkőzésen van túl, ebből harmincat idő előtt befejezve, a WBO nagyközépsúlyú koronáját pedig immáron lassan hét esztendeje viseli derekán, úgy tűnik, nagyközépsúlyú karrierje végére ért. Címét még 1997 október 11-én a legendás Chris Eubank legyőzésével szerezte meg, majd az évek során parádés teljesítmények egész sorával bizonyította: a súlycsoport, és a profi ökölvívás egyik legkiválóbb bunyósának tapsolhat időről időre a cardiffi közönség. Calzaghe karrierjéből egyetlen, sokak által követelt mérkőzés marad ki -úgy tűnik, immár végérvényesen-, mégpedig a németek veretlenül visszavonult, a WBA és az IBF világbajnoki címeit egyesítő Sven Ottke elleni csata. Az évek során a meccs létrejöttének lehetőségéről szóló hír sokszor felröppent, de a cáfolat sohasem váratott magára sokáig, így sohasem tudhatjuk meg teljes bizonysággal: vajon ki volt a századforduló időszakának legjobb nagyközépsúlyú bokszolója?
Calzaghe már korábban is megemlítette a lehetőséget, hogy mivel nem maradt számára megfelelő ellenfél súlycsoportjában, feljebb lép, és a Roy Jones Jr., Antonio Tarver, Dariusz Michalchewski, Erdei Zsolt, Glengoffe Johnson és még sok klasszissal tarkított félnehézsúlyban folytatja pályafutását. A váltás idén tavasszal a terv szintjéről a megvalósulás útjára lépett, miután a walesi február végén legyőzte az akkori álláspont szerint utolsó nagyközépsúlyú címvédésén az örmény Mger Mkrtchiant, majd hivatalosan is bejelentette súlycsoportváltását. A tárgyalások azonnal meg is kezdődtek az IBF félnehézsúlyú világbajnokával, Glengoffe Johnsonnal, majd rövid idő után ki is tűzték az összecsapás időpontját június 5-ére. Ezt először ugyanezen hónap 12-ére, majd Calzaghe hátsérülése után július 24-ére halasztották, de már június végén kiszivárogtak olyan információk, miszerint Johnson mégsem a nagyközépsúlyú bajnok, hanem a májusi, Antonio Tarver ellen elszenvedett veresége után visszatérő Roy Jones Jr. ellen lépne ringbe. Június 25-én aztán robbant a bomba: Calzaghe újra megsérült, és július végén sem bokszol. Bár Frank Warren, a walesi promótere perrel fenyegette meg a jamaikai klasszist, arra az esetre, ha a sérülés miatt és az aláírt szerződés ellenére elállnak a mérkőzéstől; a fenyegetés nem hatott, július közepén bejelentették, hogy Johnson Roy Jones ellen lép ringbe szeptemberben. Warren, utolsó lehetőségként megpróbált tető alá hozni egy mérkőzést a WBC világbajnokával, Antonio Tarverrel, azonban főleg anyagi okokból kifolyólag ez a derbi is kútba esett.
Rövid vajúdás után Calzaghe úgy döntött, hogy a pechszéria után visszatér nagyközépsúlyba még egy címvédés erejéig, hogy aztán újult erővel kereshesse ellenfelét félnehézsúlyú debütálásához. A választás az egyiptomi Kabary Salem-re (23-3, 12 KO) esett, ami azért érdekes, mivel ő májusban kikapott a WBO interim címéért vívott mérkőzésen a német Mario Veit-től, igaz, a németet Calzaghe korábban már legyőzte. Salem eddig igazán komoly eredményekkel nem büszkélkedtet, volt korábban az NABF, illetve a WBO NABO övének tulajdonosa. Vereségeit Veit-en kívül két klasszistól, Eric Hardingtól és Antwun Echolstól szenvedte el, valamint karrierjéhez egy gyászos esemény is kapcsolódik: 1999 szeptemberében a tizedik menetben technikai KO-val legyőzte az addig veretlen Randie Carvert, aki a mérkőzésen elszenvedett sérüléseibe nem sokkal az összecsapás után belehalt.
A papírforma alapján aligha születik meglepetés október 22-én Cardiffban, hiszen nem titkoltan Calzaghe menedzsmentje is csak egy formamegőrző összecsapásnak tekinti a Salem elleni csatát. Az egyiptomi, bár rutinos, sem boksztudásban, sem kondícióban, sem pedig ütőerőben nem veszi fel a versenyt a címvédővel, akinek minden bizonnyal ez lesz az utolsó fellépése abban a súlycsoportban, ahol egész pályafutása során bokszolt.
Kérdés, hogy mit hoz a jövő Calzaghe számára. Korábban kijelentette, hogy kizárólag világbajnoki címmérkőzésen szeretne ringbe lépni félnehézsúlyban. Antonio Tarvertől kosarat kapott, mivel a májusban Roy Jones felett szenzációs győzelmet arató amerikait kizárólag a nagy fellépti díjakkal kecsegtető szupermérkőzések érdeklik, és ehhez Calzaghe neve nem cseng elég jól az USA-ban. Az IBF bajnoka, Glen Johnson a visszatérő Roy Jones ellen lép kötelek közé, és bármelyikük is győz, valószínűleg szintén a busásabb összecsapások felé kacsintgatnak majd. A WBA világbajnoka, Fabrice Tiozzo az egyik lehetőség, mivel egyrészt a 35 esztendős franciának nincsenek olyan igényei, mint tengerentúli kollégáinak, másrészt a négy nagy szervezet világbajnoka közül ő a leginkább verhető. Ugyanakkor egyre több pletyka kel szárnyra azzal kapcsolatban, hogy az októberi veresége után végre valahára visszatérő Dariusz Michalchewski szemelte ki magának a WBA trónját, sőt, már előrehaladott tárgyalások zajlanak Tiozzo és az Universum között a mérkőzés tető alá hozásáról, így ez a lehetőség is veszni látszik. Így marad a WBO világbajnoka, címét legutóbb Budapesten megvédő Erdei Zsolt. Madár már csak azért is vonzó lehetőség Warrenék számára, mivel a WBO szabályzata kimondja: egy súlycsoport világbajnoka azonnal kihívhatja az eggyel magasabb kategória bajnokát, azaz Calzaghenak csak fel kell emelnie a telefont, és máris ő lesz Zsolt kötelező kihívója. Más kérdés, hogy esetleg a walesi könnyebb ellenfelet szeretne magának félnehézsúlyú debütálására...
A pénteki gálát a SPORT1 televízió 22:45-tól élőben közvetíti!
Calzaghe már korábban is megemlítette a lehetőséget, hogy mivel nem maradt számára megfelelő ellenfél súlycsoportjában, feljebb lép, és a Roy Jones Jr., Antonio Tarver, Dariusz Michalchewski, Erdei Zsolt, Glengoffe Johnson és még sok klasszissal tarkított félnehézsúlyban folytatja pályafutását. A váltás idén tavasszal a terv szintjéről a megvalósulás útjára lépett, miután a walesi február végén legyőzte az akkori álláspont szerint utolsó nagyközépsúlyú címvédésén az örmény Mger Mkrtchiant, majd hivatalosan is bejelentette súlycsoportváltását. A tárgyalások azonnal meg is kezdődtek az IBF félnehézsúlyú világbajnokával, Glengoffe Johnsonnal, majd rövid idő után ki is tűzték az összecsapás időpontját június 5-ére. Ezt először ugyanezen hónap 12-ére, majd Calzaghe hátsérülése után július 24-ére halasztották, de már június végén kiszivárogtak olyan információk, miszerint Johnson mégsem a nagyközépsúlyú bajnok, hanem a májusi, Antonio Tarver ellen elszenvedett veresége után visszatérő Roy Jones Jr. ellen lépne ringbe. Június 25-én aztán robbant a bomba: Calzaghe újra megsérült, és július végén sem bokszol. Bár Frank Warren, a walesi promótere perrel fenyegette meg a jamaikai klasszist, arra az esetre, ha a sérülés miatt és az aláírt szerződés ellenére elállnak a mérkőzéstől; a fenyegetés nem hatott, július közepén bejelentették, hogy Johnson Roy Jones ellen lép ringbe szeptemberben. Warren, utolsó lehetőségként megpróbált tető alá hozni egy mérkőzést a WBC világbajnokával, Antonio Tarverrel, azonban főleg anyagi okokból kifolyólag ez a derbi is kútba esett.
Rövid vajúdás után Calzaghe úgy döntött, hogy a pechszéria után visszatér nagyközépsúlyba még egy címvédés erejéig, hogy aztán újult erővel kereshesse ellenfelét félnehézsúlyú debütálásához. A választás az egyiptomi Kabary Salem-re (23-3, 12 KO) esett, ami azért érdekes, mivel ő májusban kikapott a WBO interim címéért vívott mérkőzésen a német Mario Veit-től, igaz, a németet Calzaghe korábban már legyőzte. Salem eddig igazán komoly eredményekkel nem büszkélkedtet, volt korábban az NABF, illetve a WBO NABO övének tulajdonosa. Vereségeit Veit-en kívül két klasszistól, Eric Hardingtól és Antwun Echolstól szenvedte el, valamint karrierjéhez egy gyászos esemény is kapcsolódik: 1999 szeptemberében a tizedik menetben technikai KO-val legyőzte az addig veretlen Randie Carvert, aki a mérkőzésen elszenvedett sérüléseibe nem sokkal az összecsapás után belehalt.
A papírforma alapján aligha születik meglepetés október 22-én Cardiffban, hiszen nem titkoltan Calzaghe menedzsmentje is csak egy formamegőrző összecsapásnak tekinti a Salem elleni csatát. Az egyiptomi, bár rutinos, sem boksztudásban, sem kondícióban, sem pedig ütőerőben nem veszi fel a versenyt a címvédővel, akinek minden bizonnyal ez lesz az utolsó fellépése abban a súlycsoportban, ahol egész pályafutása során bokszolt.
Kérdés, hogy mit hoz a jövő Calzaghe számára. Korábban kijelentette, hogy kizárólag világbajnoki címmérkőzésen szeretne ringbe lépni félnehézsúlyban. Antonio Tarvertől kosarat kapott, mivel a májusban Roy Jones felett szenzációs győzelmet arató amerikait kizárólag a nagy fellépti díjakkal kecsegtető szupermérkőzések érdeklik, és ehhez Calzaghe neve nem cseng elég jól az USA-ban. Az IBF bajnoka, Glen Johnson a visszatérő Roy Jones ellen lép kötelek közé, és bármelyikük is győz, valószínűleg szintén a busásabb összecsapások felé kacsintgatnak majd. A WBA világbajnoka, Fabrice Tiozzo az egyik lehetőség, mivel egyrészt a 35 esztendős franciának nincsenek olyan igényei, mint tengerentúli kollégáinak, másrészt a négy nagy szervezet világbajnoka közül ő a leginkább verhető. Ugyanakkor egyre több pletyka kel szárnyra azzal kapcsolatban, hogy az októberi veresége után végre valahára visszatérő Dariusz Michalchewski szemelte ki magának a WBA trónját, sőt, már előrehaladott tárgyalások zajlanak Tiozzo és az Universum között a mérkőzés tető alá hozásáról, így ez a lehetőség is veszni látszik. Így marad a WBO világbajnoka, címét legutóbb Budapesten megvédő Erdei Zsolt. Madár már csak azért is vonzó lehetőség Warrenék számára, mivel a WBO szabályzata kimondja: egy súlycsoport világbajnoka azonnal kihívhatja az eggyel magasabb kategória bajnokát, azaz Calzaghenak csak fel kell emelnie a telefont, és máris ő lesz Zsolt kötelező kihívója. Más kérdés, hogy esetleg a walesi könnyebb ellenfelet szeretne magának félnehézsúlyú debütálására...
A pénteki gálát a SPORT1 televízió 22:45-tól élőben közvetíti!
