Hatalmas bokszcsemegével indul a nyár és a két bunyós stílusát ismerve ez talán nem okoz majd olyan csalódást a nagyközönségnek, mint a néhány héttel korábban megrendezett Mayweather - De La Hoya meccs.
A Madison Square Gardent akár mindkét bunyós hazai pályának tekintheti: Zab Judah (34-4-0) New Yorkban nőtt fel, míg Miguel Cotto (29-0-0) akár az akkor rendezendő Puerto Ricói Parádén is megünnepelheti esetleges sikerét, bár Judah rögtön azzal kezdte csipkelődését, hogy majd ő ünnepelteti magát Cotto pódiumán, miután kiütötte őt.

Judah nem véletlenül fogadkozik - roppant fontos mérkőzés ez számára, hogy visszaterelje pályafutását a helyes vágányra néhány vereség után. A Mayweather ellen elszenvedett fiaskó ugyan még nem lett volna akkora gond, de az előtte a Carlos Baldomirtól -egyértelműen nagyképűsége miatt- elvesztett mérkőzés igen, főleg annak tudatában, hogy arroganciája egyszer Cory Spinks ellen már a mérkőzésébe került Judah-nak, és szemmel láthatóan nem tanult az esetből.
A nagyszájú brooklyninak így aztán kapóra jött a lehetőség, hogy a sportág egyik nagy feltörekvő sztárjával mérhesse össze erejét, igaz, a főpróba -csakúgy, mint a Mayweather elleni meccs előtt- ezúttal sem a tervek szerint alakult, hiszen a visszatérésként is aposztrofált Ruben Galvan elleni mérkőzésnek már az első menetben véget vetett Galvan csúnya sérülése, így nem hirdettek eredményt.

A WBA váltósúlyú világbajnoki címét másodszorra megvédeni készülő Cotto pályafutása tekintetében is vízválasztó lesz ez az összecsapás. A fiatal puerto ricói karrierje fantasztikusan indult, sorra aratta a látványos győzelmeket és elég hamar világbajnoki címet is szerzett kisváltósúlyban. A súlycsoporthoz képest bődületes fizikai erő és robbanékonyság hamar népszerűvé tette Cottót, de az egyre komolyabb ellenfelek felbukkanásával egyre sokasodtak a kétségek az ifjú titán állával kapcsolatban. Cotto legfőbb gyengéjéről aztán végül mégsem egy sztár, hanem egy beugró ellenfél, bizonyos Ricardo Torres rántotta le a leplet másfél éve, és noha Cotto a mai napig veretlen, sokan óva intik attól, hogy egy igazi bombázót válasszon ellenfeléül - most azonban mégis megtette.
Az ok talán az, hogy Judah sem betonkemény állának köszönhetően jutott el idáig - nyilván sokan emlékeznek még a Kostya Tszyu ellen bemutatott "táncára"- sokkal inkább villámgyors, pontos és nem utolsósorban erős ütéseinek, nomeg jó védekezésének. Cotto nyilván úgy kalkulál, hogy egy igazán nagy gázsival kecsegtető címegyesítő meccshez tovább kell lépnie az ellenfelek színvonalát és nevét illetően, e tekintetben pedig az elérhető bunyósok közül Judah lehet a legmegfelelőbb választás: erős kezek, de gyenge áll, így ugyan kockázatot vállal, de bízik abban, hogy ő előbb találja el az amerikait, mint fordítva.

Akárhogy is alakul a mérkőzés, mindketten nagy, de bizonyos szempontból szükségszerű kockázatot vállaltak a csata tető alá hozásával, és ezzel mi, rajongók csak jól járhatunk. Adott két kiváló bokszoló, akiknek erősségei és gyengéi hasonlóak, így minden adott egy izgalmas összecsapáshoz, csak azért kell szorítanunk, nehogy valamelyikük túl hamar véget vessen az meccsnek. Természetesen szó sincs arról, hogy két egyforma bunyósról lenne szó, hiszen Judah technikailag képzettebb és gyorsabb is Cottónál, de a puerto ricói a kategória egyik legerősebb testfelépítésű bunyósa, így érdekes lesz látni, hogy melyikük tudja ráerőltetni akaratát ellenfelére.
Nehéz helyzetben vagyunk, ha tippelni akarunk, hiszen mindkét oldalon benne van a meccsben az együtéses KO lehetősége, a nagyobb rutin azonban Judah oldalára billentheti a mérleg nyelvét, feltéve persze, hogy tétjének megfelelően komolyan veszi a csatát. Ha nem, akkor Cotto eddigi legnagyobb skalpját gyűjtheti be, de ha Judah képességeihez méltóan bokszol, akkor könnyen elképzelhető, hogy őt látjuk a WBA váltósúlyú övével parádézni a puerto ricóiak nemzeti ünnepén.