Ahhoz, hogy kellően átlássuk a mérkőzés előzményeit, tekintsünk vissza, ezen súlycsoport kiemelkedő alakjait bemutatva egészen a hatvanas évektől napjainkig:


A hatvanas évek elején történt, hogy a WBA bajnok Vicente Saldivar (37-3-0; 26 KO), és az addig címmel nem rendelkező Raul Rojas összemérte erejét, a WBC-nél először kiírt világbajnoki övért. 1965. május 7-én jött létre a találkozó, immár címegyesítő mérkőzés keretében, ahol is a 15-ik menetben elért KO győzelmével Saldivar megszerezte a bajnoki övet.

A mexikói legenda, Saldivar a maga 160 centiméterével nem számított égimeszelőnek ebben a súlycsoportban, ezért testre mért ütésekkel törte meg ellenfelei harci kedvét. A mára már szállóigévé vált "Öld meg a testet, és meghal a fej" mondása, mindmáig sokak számára követendő példa.

Saldivar hat sikeres címvédés után visszavonult, majd, 1970-ben újra ringbe szállt, és Johnny Famechon-tól ismét megszerezte az övet. De még ebben az évben, a karácsonyt pár nappal megelőzően találkozott Kuniaki Shibata-val (47-6-3; 25KO).

A már régi formáját meg sem közelítő Saldivar, az utolsó menetre a végkimerültség határára került, és úgy döntött, hogy nem folytatja a küzdelmet, így TKO-val az új bajnok Shibata lett.

Az odahaza Japánban nemzeti hősnek számító Kuniaki Shibita, óriási ütőerővel bírt, de ütésállósága már nem volt ehhez fogható, ugyanis szakzsargonnal élve üvegálla volt. A Saldivar elleni küzdelemhez még mindenképen hozzá kell tenni, hogy végig egyoldalú mérkőzésen megérdemelten szerezte meg az övet.

Shibata mindösszesen két alkalommal tudta megvédeni címét, majd alig másfél éves "uralkodás" után tovább adta Clemente Sanchez-nek.

Saldivar két éves kihagyása közben (67-69) a megüresedett övet hárman vették birtokba két év alatt. De megvédenie csak Johnny Famechon-nak sikerült kétszer, majd ismét új gazdára talált a WBC öv.

És ettől kezdve az öv "bajnokról bajnokra" vándorolt. Sanchez-t a szervezet megfosztotta címétől, arra alapozva döntésüket, hogy személyét nem találták elég méltónak a pehelysúly mindenkori színvonalához képest.

Az öv a brazil Eder Jofre-hoz (72-2-4; 51KO) került, aki a 60-as évek elején még bantamsúlyban ontotta a győzelmeket. De egy súlycsoporttal feljebb lépve ugyan bajnok lett, majd első címvédése alkalmával, Ő is legyőzte Saldivart (Ez után a mérkőzés után a még 30 éves Vicente Saldivar végleg visszavonult), de később lemondott a címről, mely így ismét várólistára került.

Azt mindenképen fel kell jegyeznünk, hogy a negyedik menetben kiütötte Saldivar-t, és Ő maga viszont azon kevés öklözők közé tartozik, akiket soha nem ütöttek ki pályafutásuk alatt. Az 56-ban Olimpia ezüstérmet nyert öklöző, csak azért nem védte meg többször a bajnoki övet, mert saját bevallása szerint, három éven keresztül nem volt olyan jelentkező, aki méltó lett volna egy címmérkőzéshez.


A megüresedett címért Bobby Chacon (59-7-1; 47KO) és Genzo Kurosawa csaptak össze, de Chacon hiába győzött simán, a szervezet érvénytelenítette ezt a mérkőzést. Az újra kiírt találkozó egyik résztvevője, ismét csak Chacon lett, de ellenfele Kurosawa-tól már sokkal magasabban jegyzett Alfredo Marcano volt. A kilencedik menetben elért KO-val, Chacon megszerezte a várva várt trófeát.


Azonban első címvédését követően újra azzal a Ruben Olivares-al találta szembe magát, aki korábban már megalázó vereséget mért rá. A súlyproblémákkal küszködő Chacon számára ez az összecsapás sem hozott sikert. A második menetben TKO-val vereséget szenvedett, majd azt követően azonnal súlycsoportot is váltott.

Ruben Olivares sem tudta megtartani, a még meg sem melegedett övet, ami három hónappal később már David Kotey derekán díszelgett.

Kotey elég középszerű bunyós volt, dicsősége azonban csak addig tartott, amíg össze nem találkozott az amerikai Danny Lopez-el. (képünkön)

Egy nagyon szoros mérkőzésen Lopez pontozásos győzelemmel tudott csak túllépni a gyengébbnek tartott Kotey-n. Ám, hogy a benne kételkedők bizalmát helyrebillentse, két évvel később egy nem címért folyó küzdelemben, már simán KO-val verte Kotey-t.

Lopez aki a KO-k arányát tekintve máig a legeredményesebb pehelysúlyú, nyolcszor védte meg bajnoki övét. A 91-ben a boksz halhatatlanai közé beválasztott amerikai, nem túl látványos de annál eredményesebb bunyót produkált mindaddig, míg el nem jött 1980. február másodika.

Az ellenfél a mexikói Salvador Sanchez (44-1-1; 33KO), akit mind küzdeni tudásban, mind eredményességben, az első helyen rangsorolják, a legnagyobb pehelysúlyúak képzeletbeli listáján. Egy igazi gigászi küzdelemben, a 13 menetben TKO-val győzedelmeskedett Salvador, és megkezdte két éves menetelését, mely során kilencszer védte meg a bajnoki övet. Az utolsó címvédése 1982-ben volt, mivel ezen év augusztus 12-én, egy autóbalesetben tragikusan életét vesztette. A szakértők véleménye szerint, ha nem így ért volna véget Salvador élete, akkor valószínűleg a 80-as években végig verte volna az utána következő bajnokokat is.

De sajnos nem így történt. A szervezet nem gyakorolt semmiféle könyörületet és azonnal kiírták a megüresedett posztra a következő mérkőzést: Juan Laporte vs Maria Miranda. Laporte aki már kétszer sikertelenül próbálta ezt a címet megszerezni, most végre átvehette a bajnoki övet. Első kísérletét épp Sanchez ellen tette, ám a mexikói nagy csatában, pontozásos győzelmével megtartotta a címet.

Ezt követő két sikeres címvédése után, a Puerto Rico-i 84-ben találkozott a szintén mexikói Wilfredo Gomez-el (44-3-1; 42KO). Gomez eredményeihez nem fér kétség, a WBC kispehelysúlyú övét 17 alkalommal védte meg öt év alatt, ami azért nem kis eredmény.



De Gomez nem sokáig ülhetett a babérjain. Jött ugyanis a 80-as évek végének új csillaga, a Ghánai Azumah Nelson (39-5-2; 28KO), és ezzel Gomez tiszavirág életű pehelysúlyú karrierje be is fejeződött.

Nelson korábban szinten Salvador Sanchez-től akarta megkaparintani az övet, (Salvador utolsó meccsén halála előtt közvetlenül), de a végkimerültségig folytatott párharcban (15 round) alulmaradt Sanchez-el szemben. Sanchez a Nelson elleni mérkőzést követően, az egekig méltatta ellenfelét, és azt mondta, hogy Ő legjobb pehelysúlyú, aki valaha élt. Nelson hatszor védte meg címét, majd egy súlycsoporttal följebb lépve nagypehelyben szintén a csúcsra jutott, és 13 alkalommal tartotta meg a bajnoki övet.

A professzor becenévre hallgató Nelson, akit odahaza Afrikában egyszerűen a "A Félemetes Katona" névvel illettek, szintén benne van a Top 10-ben, az örök ranglistákon (pehelysúlyban).

A professzor becenevet, egy mérkőzést követően adott interjúja után ragasztotta a közönség Nelson-ra. A Ghánai így jellemezte saját magát: "Ha belépek a ringbe akkor én vagyok a tanár, az ellenfél pedig a tanítványom, akinek leckét kell adnom". Nelson miután feljebb lépett nagypehelybe, a megüresedett címért 84-ben a szintén bantamsúlyban menő Jeff Fenech (28-3-1; 21KO), Victor Callejas-al mérkőzött meg.



Fenech háromszor védte meg címét, majd szintén följebb lépve összemérte erejét Nelson-al ám a Ghánai jobbnak bizonyult nála. Fenech a mai napig Ausztrália büszkesége, a három divízióban is világbajnoki címet nyert öklözőt, a szigetországon valaha élt legjobb bunyósként tartják számon.

Mint már oly sokszor, most is kiadó lett a trón. A két újabb jelentkező a mexikói Nemzeti bajnok Marcos Villasana (55-8-3; 47KO) és a Brit Paul Hodkinson volt. Villasana egy nyolcadik menetben elért KO-val vette magához az övet, majd három sikeres címvédés után átadta Hodkinson-nak, csak, hogy fair legyen a játék. Az akkori színvonalat hűen tükrözte, hogy mindketten kikaptak Nelson-tól, sőt Villasana Jeff Fenech-el szemben is alulmaradt.

Ekkor már 1991-et írtunk, amikor is a Brit három címvédést követően elbukott, az újabb mexikói bajnok Gregorio (Goyo) Vargas ellen. Vargas nem volt egy kiemelkedő öklöző, mint az őt megelőző honfitársai, és ezt hamar be is bizonyította. Röpke négy hónap alatt megszabadult, a csípőjére felszedett kilóktól, az öv pedig Kevin Kelly-hez (képünkön) (55-5-2; 35) került. A mérkőzés elég egyoldalú volt. A feltörekvő Kelly aki már az új generáció növendéke volt 95-ben harmadik címvédése alkalmával alulmaradt, "kitalálják ugye" a Mexikó Alejandro Gonzalez-el szemben


Gonzalez sem örülhetett sokáig, hiszen a bűvös hármas szám Őt is utolérte Manuel Medina személyében. Azaz harmadik címvédés Kellynek sem sikerült. Manuel Medina aki hatalmas szurkolótáborral rendelkezik odahaza, "Mexikóban" manapság Barerra-val és Morales-el egyetemben eléggé kisajátítják ezt a divíziót, úgy is lehet fogalmazni, hogy uralják a pehelysúlyt. Mivel a szervezet központja is ebben az országban található, így ezt odahaza nem is nem nagyon bánják a rajongók.

Medina alig, hogy felpróbálta az övet, máris le kellett, hogy vegye, hiszen jött Lusito Espinosa, aki majd négy éven keresztül hét alkalommal védte meg a címet. Majd 99-ben Cesar Soto állta útját, hogy az akkor már WBO bajnok, és legyőzhetetlennek hitt Brit Prince Naseem Hamed ellen bizonyítsa tudását.

Ám Hamed nem tudott érvényesülni, és viszonylag szorosan nyert csak, ráadásul le kellett volna léptetni - egyszer biztosan, mert egy durva szabálytalanságot követett el. (nemes egyszerűséggel átkolcsolta Soto fejét és egy (pankrációban látott) mozdulattal átdobta maga fölött, majd Hamed félve ugrott, a bíróhoz, hogy "kérem ne léptessen le") Hamed-ről, korunk egyik legjobbnak tartott pehelysúlyú öklözőjéről, már nem kell sokat mesélni. Hamed szárnyalt az ezredforduló derekán, és sokak szerint kiemelkedő volt (Elnézést a múlt idő használatért). Mások szerint viszont stílustalan, és egyoldalú bokszoló (Képünkön).Hamed azért nem tartotta meg a WBC övet, mert a szervezet nem járult hozzá a címegyesítéshez a Morales-Barrera után történtek miatt. Hamed maradhatott volna a WBC bajnoka, de akkor a WBO övről kellett volna lemondania!

Ekkor az ismételten szabadon hagyott övért Guty Espadas, és a korábbi bajnok Lusito Espinosa csaptak össze. Espadas egybehangzó pontozással felülmúlta a már 34-ik évében járó Espinosa-t. Majd jött a második címvédés 2002-ben Erik Morales ellen. Morales aki már túl volt a Barrera elleni elképesztő küzdelmen, 12 menet után megérdemelten szorította magához az övet, majd alig öt hónapra meg is védte azt In-Jin Chi ellen. Majd jött a várva várt hazai álommérkőzés a honfitárs Marco Barrera ellen. Morales és Barrera nem igazán szívlelik egymást, mely a kettejük gigászi csatájában meg is mutatkozott.

Morales és Barrera már 2000-ben találkozott egymással, ahol is az év mérkőzését produkálva, vitatható döntéssel ugyan, de Morales-t hozták ki győztesnek. De akkor még a WBO WBC egyesített kispehelysúlyú övéért küzdöttek, míg idén májusban, a WBC-nél már a pehelysúlyú világbajnoki trón sorsát kellett döntésre vinni. A mérkőzést a pontbírák Barrera-nak adták, de ez, mint első összecsapásuk alkalmával, most is eléggé vitatható volt.

Eric Morales:

Már említettük manapság a pehelysúlyban abszolút a mexikói fölény, de ahogyan azt a "rövidke" visszatekintésből leszűrhettük, egy-két kivételtől eltekintve ez mindig is így volt.

Erik Morales (41-1-0; 31KO) hamar a hazai közönség kedvence lett, miután 98-ban legyőzte Junior Jones-t, aki azt megelőzően simán verte Marco Barrera-t. Morales aki ekkor már kispehelysúlyban a WBC bajnoka volt, a Jones elleni meccsel, ami mellesleg már a negyedik címvédése volt, vívta ki az otthoni közönség elismerését.

De Morales útja sem innen kezdődött. A Tijuana-ban született Erik, apja által működtetett edzőteremben tette meg az első lépéseket pályafutása kezdetén, majd 17 évesen már Julio Cezar Chavez edzőpernere volt.

114 amatőr mérkőzés, ebből 108 győzelem, 6 vereség, és emellett 11-es mexikói bajnok. Profi debütálása 1993-ban volt, az ekkor még 16 éves Morales-nek. Négy évre elteltével már 27 győztes mérkőzésen volt túl, melyből 20 idő előtt ért véget. A 27-ik 97. szeptemberében Daniel Zaragoza ellen volt, amivel megszerezte a WBC nagypehelysúlyú övét.

Morales megkezdte menetelését, ami 2000 februárjában egy újabb fejezethez érkezett, mikor is két mexikói szupersztár Morales és Barrera találkozott egymással. A két sportteljesítményével kiemelkedő öklöző, ekkor már a sajtó előtt nyíltan fejezte ki a másik iránt érzett gyűlöletét. Melynek egyszerű, és könnyen megmagyarázható oka a, "Két dudás nem fér meg egy csárdában" vagy országban című történet. Komolyra fordítva a szót, akkoriban Barrera-nak nem nagyon ment a szekér, míg a fiatalabb Morales-nek annál inkább, és emiatt Marco Antonio-t kikezdte a hazai közönség. De a viszálykodásnak más okai is vannak. Morales szegény családból származik, míg Barrera tehetősebb felmenőkkel rendelkezik. Más részről a "kikezdés" olyan formában igaz, hogy két táborra szakadtak a rajongók, és ez Barrera-t zavarta jobban. A lényeg, hogy összemérték erejüket, és megosztott pontozással Morales-t hozták ki győztesnek. Hogy az ellentét kettejük között, tovább fokozódott, az annak is köszönhető, hogy ez vereség Barrera WBO övébe került. Azonban a WBO a mérkőzés után azonnal visszautalta az Övet Barrera-nak mivel nem tartották korrektnek a pontozást, Morales viszont önként mondott le, mivel feljebb lépett egy súlycsoportot. Mellesleg a mexikói házdöntőt, a Ring Magazin az év mérkőzésének nyilvánította.

"El Terrible" már ezt a mérkőzést megelőzően is fölös kilókkal küszködött, és következő meccsét már pehelysúlyban vívta. Egy könnyed győzelem Mike Juarez ellen, és máris címmecset vívhatott volna, de Espadas sérülése miatt, a beugró Kevin Kelly-vel kellett megmérkőznie a WBC Interim címéért.

A találkozó Kelly számára csúnyán végződött, azaz vereséget szenvedett. Három sikeres mérkőzés, melyből a Guty Espadas elleni bír a legnagyobb súllyal, majd következett idén májusban Barrera elleni visszavágó. Az előzményeket már ismerjük, a mérkőzés pedig ismételten óriási csatát hozott. De most, hogy a számla kiegyenlítődjön, Barrera győzött pontozással. A mérkőzés nem Morales övéért ment, mivel a WBC még a mérkőzés előtt elvette az övet, mivel Eric nem a kijelölt kihívó ellen lépett ringbe. Sokkal nagyobb csábítás volt a Barrera elleni reváns, és a kétmillió dollárnyi meccspénz, mint egy esetleges könnyebb ellenféllel szemben. E mellett Barrera sem tartott igényt az övre, hiszen nyilatkozatában finoman utalt a lényegre, hogy. "Nem az öv tesz engem naggyá", hanem fordítva! És hozzátette: " Úgy érzem, hogy már az első meccset is megnyertem, de most nem hagyom a bírókra a döntést. Egy cím számomra semmit nem jelent. Az nézők nem a címekre kíváncsiak, hanem rám és Morales-re." Így történhetett, hogy a szervezet újból kiírta, a bajnoki övéért a mérkőzést, melynek új tulajdonosa a Morales és Ayala győztese lesz.

Morales nagyon agresszív bunyós, aki a létező ütésformák mindegyikét szívesen alkalmazza és a maga 174 centijével a Derick Gainer után az egyik legmagasabb a mezőnyben. Morales a súlycsoportban nagy ütőerővel rendelkezik. Mivel a súlyhatár korlátozva van, így a felszedhető izomzat mértéke is határokhoz szabott. Ennek tükrében megállapítható, hogy Morales az átlagostól majd 10 centivel hosszabb karja, kifejezetten nagy erőt kölcsönöz számára. Mivel az ütés becsapódási sebessége és ereje, főleg a csapottaknál és az elnyújtott horgoknál nagyobb, mint a rövidebb karokkal rendelkező ellenfeleinél. Morales előszeretettel alkalmazza még félelmetes jobbegyenesét is, melyet már egy-két ellenfele meg is tapasztalt, miután így ért véget a Morales elleni meccsük. A rá jellemző nyugodt stílus a legutolsó Barrera elleni mérkőzésén nem ez látszott. Igaz az Ő külön párharcuk nem tűrt semmilyen defenzív stílust, mert a mérkőzést döntésre kellett vinni. Sok mérkőzéssel a háta mögött ugyan, de nem jellemző rá még, a manapság Barrera-tól érzékelhető nyugodtság és magabiztosság. Előnye viszont, hogy még mindig fiatal, és lehet, hogy pont Ayala ellen fog egy olyan összeszedett és megfontolt ökölvívást produkálni, amelyet tőle elvárna a közönség. A védekezése azonban hagy maga után kívánnivalót.


Gyakran leengedi a kezét, és nem zár vissza a kontraütések után sem. Ezen felül utolsó három mérkőzése közül egyikben sem volt fizikailag százszázalékosan felkészült. Az utolsó menetekben rendre elfáradt, bár egyesek szerint a Chi elleni gyengélkedés egyszerűen annak tudható be, hogy annyit adott ki magából, amennyit kellett. Ez a mentalitás azonban nem jellemző rá. Mindenesetre Ayala ellen vigyáznia kell, hogy mindig zártan védekezzen, mert könnyedén bajba kerülhet, ha ismételten lent hagyja a kezeit. A felkészültségével, valószínűleg nem lesz probléma, hiszen kemény edzésmunka előzte meg a találkozót.

Paulie "Anthony" Ayala:

Ayala jelenleg a IBO kispehelysúlyú bajnokaként várja az összecsapást, de mint tudjuk nem ezért az övért lépnek ringbe 16-án.

Paulie Ayala profi karriere 1992-ben kezdődött, mikor Jaime Olvera-t verte pontozással. A 22 éves Ayala ekkorra már majd 300 amatőr mérkőzésen volt túl, és miután a Nemzeti Bajnokságot ezüstéremmel zárta, elszegődött a profik táborához (A 300 mékőzésben a korosztályos meccsek is benne vannak). Ayala profi pályafutását harmatsúlyban kezdte, majd egészen 2001 őszéig ebben a súlycsoportban is maradt.

13 győztes mérkőzés után Miguel Espinoza-től megszerezte a NABF harmatsúlyú övét, majd az ezt követő hat címvédését is sikerrel vitte véghez.

Majd következett a japán Joichiro Tatsuyoshi aki megállította Ayala menetelését. Az Okayamában megrendezett találkozó Tatsuyoshi WBC harmatsúlyú övéért zajlott. A japán azonban kemény diónak bizonyult Ayala számára, aki nem volt felkészülve a kamikáze módjára, felé száguldó ütésekre. Ennek következtében mindhárom bírónál elvesztette az első négy menetet 10-9 arányban. (Pontsítva, egyedül az olasz Sergio Silivi adta 10-9-ra Ayala-nak az elsőt). Szép lassan magára talált azonban Ayala és az ötödik-hatodik menetet 10-9 arányban magáénak is tudta. Azonban még a hatodik menetben egy összefejelést követően a japán megsérült, és az orvosok nem engedték ki a következő menetre. Így sérülés miatt megállították a küzdelmet, és a bajnok megtarthatta az övet.

A mérkőzésnek két érdekessége is volt. Elsőként megemlítést ér, hogy az eredeti pontozólapon, mivel szándékos fejelésről volt szó levontak Ayala-tól két pontot, így az addig megszerzett egy pontos előnye, egy pontos hátránnyá változott. Így tíz kilencről 9-8-ra módosúlt volna az állás, ha a WBC szabályai szerint nem kellene az egyik versenyzőnek kötelezően 10 pontot adni. Tehát mivel 9-8 nem lehetett a meccslapra 10-9 került a Japán javára. Ám az elnök Jose Suliman kérésére később a végeredményt módosították miután kiderült, hogy vétlen összefejelés történt, és a végleges meccslapra már a 10-10-es eredmény került. Máig ez az egyetlen mérkőzése Ayala-nak ami után vesztesen hagyta el a szorítót, de igazából nem szenvedett vereséget.

A másik érdekes dolog Tatsuyoshi reakciója volt a TKO bejelentésekor, aki ugyanis félreértve, és kicsit megszédülve úgy vélte, hogy az eredmény nem neki kedvez, és könnyes szemekkel felállt és üvölteni kezdett. De hamar tudtára hozták, hogy nem kell megijedni, és így pillanatok alatt megnyugtatták a harcias, és elérzékenyült japán öklözőt.



Ayala azonban nem keseredett el, és két felhozó mérkőzést követően, ami nem ment a WBC-nél, megpróbálta a WBA-nél. Az ellenfél nem volt más, mint a mexikóiak által félistenként tisztelt addig veretlen Johnny Tapia (52-3-2; 28 KO) . A mérkőzés végkimenetele megkérdőjelezhető, de a pontbírák Ayala-t egyöntetűen jobbnak látták. Egy biztos, hogy az esélyesebbnek tartott Tapia-t meglepte Ayala kéz és lábmunkája, amivel nem nagyon tudott mit kezdeni. A mérkőzést mellékesen a Ring Magazin az "Év mérkőzése" címmel jutalmazta.

Ezek után már nem sokan kételkedtek, Ayala tudásában és jöhetett az újabb nehéz falat Johnny Bredahl (52-2-0; 25KO) személyében. A mérkőzés előtt Ayala győzelmét 17 az 1-hez adták, ami a mérkőzés után már elég hajmeresztőnek tűnt. Ugyanis Ayala élete legszorosabb meccsét produkálta a dán ellen. A második menetben ugyan padlóra küldte Bredahl-t, de az mintha misem történt volna, folytatta a küzdelmet. Végül többségi döntéssel, és nagyon nehezen Ayala hozta a mérkőzést. De a pontozókra viszont volt panasz nem is kevés ugyanis a meccslapok úgy néztek ki, mintha három egymástól független mérkőzést néztek volna. Legközelebb talán Chuck Giampa pontozóbíró 115-113-ja állt a valósághoz, ám a mérkőzés után maga Ayala is elismerte, ha nincs padlózás akkor bizony...

Jött a Tapia elleni visszavágó 2000 végén, amit még az első meccset követően Ayala megígért a mexikóinak. A második összecsapásuk is nagy csatát hozott, de ezen a mérkőzésen már biztosabb volt Ayala győzelme, és a kétkedők is jobbnak látták az első találkozójukkal ellentétben.

Utolsó két mérkőzése a WBA nagyharmatsúlyú bajnoka Clarence Adams (41-5-3; 19KO) ellen vívta. Első találkozójuk 2001 augusztusában volt, amikor is megosztott pontozással Ayala győzedelmeskedett. A mérkőzés pikantériája a mellett, hogy Ayala megszenvedte a 12 menetet, hogy a WBA mindkettejük bajnoki övét elvette a mérkőzés után. Az indok Ayala esetében az volt, hogy (Ez a mérkőzés egyébként hivatalosan az IBO megüresedett nagyharmat címéért ment) nem kért engedélyt a WBA-től, hogy az IBO övért küzdhessen meg. Adams viszont, nem a soron következő kihívóját, hanem a több pénzt hozó Ayala elleni meccset választotta, így a szervezet mindkettőjüktől elvette a címet. A visszavágó már sokkal simábban ment Ayala számára, ebben az ütközetben összeszedettebb és erősebb benyomást keltett mindenkiben (118-110; 118-110; 117-111).

Ayala első mérkőzése lesz a Morales elleni, amiben már pehelysúlyban fog mérlegelni. Ayala szerint a felszedett másfél kiló semmiben sem fogja befolyásolni Morales ellen, "felkészült és erős leszek", mondta a sokak szerint technikásabb bunyósnak számító Ayala.

Ayala mind említettük eléggé komoly amatőr tapasztalatokkal bír, és a profik között is jó néhány nagy skalpot tudhat magáénak. Eddigi ellenfelei közül már jó páran megszorongatták és sokak szerint már legalább két vesztes meccse volt, leszámítva az egy számszakilag szereplő vereséget. Gyorsasága rutinja tehát mindenképpen megvan, az erőbeosztása azonban nem túl tökéletes, és néha elég álmosan kezdi a meneteket, ami a mexikói ellen életveszélyes lehet.

Ayala balkezes és főleg az egyeneseket üti, aminek elég erőt és dinamikát tud kölcsönözni, hogy megrendítse az ellenfelet. Ezen felül agresszív és heves vérmérsékletet mutat a ringben.
Az ütésállósága már rendesen tesztelve volt, főleg Tapia és Adams ellen ebben talán Morales sem tudja majd meglepni. Ayala nagy fegyvere a beugrásos kombinációk ütése, ezt valószínűleg a majd 10 centivel magasabb, és ugyanennyivel hosszabb karral rendelkező Morales ellen alkalmazni is fogja. Nehéz lesz Ayala-nak a megfelelő ütőtávba kerülni, az előbb említett különbségek miatt, bár az az igazság, hogy a Morales sem arról híres, hogy messziről bámulná az ellenfelet, és hagyná, hogy az támadjon.

Fizikálisan a súlycsoportváltás ellenére nem lesz hátrányban Ayala, igaz, hogy két éve még harmatsúlyban versenyzett, de két divízió között, nem kell túlzásba esni az erőkülönbségeket illetően. Néhány harmatsúlyú nagyobb ütőerővel bír mint egy középkategóriás pehelysúlyú.



A mérkőzés:

A mérkőzés létrejötte eléggé kérdéses volt. Mivel Barrera nem tartott igényt az övre a világszervezet úgy vélte, hogy a nem mindenki által jogosnak érzett végeredményt kompenzálni kell, abban a formában, hogy Morales egy újabb esélyt kap, hogy meghódítsa a pehelysúlyú trónt. Először ugyanis a WBC a In-Jin Chi vs Juan Manuel Marquez találkozót szerette volna címmérkőzéssé nyilvánítani, de később megváltoztatta álláspontját az iménti ok, és a nagyobb érdeklődés/bevétel miatt. Kettejük összecsapását nem előzte meg semmilyen konfliktus, hiszen a két bunyós jó kapcsolatot ápol egymással.

Az esélyeket bármennyire is meglepő 50-50 %-ra lehet tenni. Ayala-nak ez lesz az első meccse pehelysúlyban, ami hátrány ugyan, de nem játszik fontos szerepet a találkozó végkimenetelében. Az viszont annál inkább, hogy kettejük testi felépítése merőben eltér. Morales már hozzászokott, hogy nála egy fejjel kisebb ellenfelei vannak, ezzel ellentétben Ayala még nem nagyon bokszolt, nálánál ennyivel magasabb öklözővel. A rutin mind a két oldalon megvan. Morales saját súlycsoportjában jóval jobb bokszolókkal mérte össze tudását, mint Ayala, és a több mérkőzésszám is mellette szól. Technikai tudásban Ayala képzettebb mint Morales, de a mexikói erőssége nem is technikai tudásában keresendő, ami nem azt jelenti, hogy nem technikás. Morales valószínűleg megnyomja majd az első pár menetet mivel, hamar döntésre kell vinni a dolgot, és akár sikerrel is járhat, ha Ayala is belemegy az adok-kapokba. Morales nagy fegyvere lehet, hogy ütőerőben jobb, mit Ayala, viszont nem tudni, hogy az Amerikai mekkora erőt tud majd egy-egy ütésébe belevinni, miközben a mexikói jobbegyenesei záporoznak felé. Mellékesen, azt is meg kell említeni, hogy Morales utolsó meccsét elveszítette, és bizonyítani akar majd, ami görcsössé teheti, ezt azonban ezen a szinten nem engedheti meg magának, de előfordulhat. A mérkőzés döntő momentuma mégis az állóképességen fog múlni. Ebben viszont nehéz állástfoglalni, hiszen információnk csak arról vannak, hogy kemény felkészülésen vannak mindketten túl. És olyasfajta találgatásokba pedig nem szabad belemenni, hogy a megelőző mérkőzésen ki milyen fizikális állapotban volt, mert annak oka lehetett rossz formaidőzítés, vagy akár egy rossz felkészülés.

Ayala taktikája, egyértelműen az lehet, hogy megpróbálja gyorsaságban és mozgásban megverni Moralest, és a tőle megszokott gyors kombinációkkal meglepni ellenfelélt. Amennyiben többet tud mozogni, még annál is mint az legutóbbi meccsén tette, és a súlytöbblet adta lassulást pótolni tudta, akkor megfoghatja Morales-t.

Morales viszont egyértelműen Ayala azonnali likvidálására fog törekedni, és mindent megtesz majd, hogy erőfölényét érvényre juttassa. Amennyiben a mérkőzés kezdete olyan irányt vesz, hogy agresszív verekedős bunyót tudnak produkálni, abban az esetben Morales-nek áll a zászló, hiszen ebben mindenképpen jobb.


A végeredmény megítélése, (A közvélemény szerinte abszolút favorit Morales) azonban nehéz. (50-50 %.)
Tippek:
JollyDee
Mindenképpen Morales győzelmét várom, mivel Ayala még nem erősödött bele teljesen ebbe a súlycsoportba. Ha csak a korábbi eredményeket venném figyelembe, de még ide venném Tapia elleni eredményét, akkor mindenképpen egy szoros küzdelemre számíthatunk, viszont Morales ha hozza a Barrera elleni formáját akkor még az idő előtti győzelmét sem tartom kizártnak.


Sasvári Tamás:
Nem értek egyet a beharangozó készítőjének esélylatolgatásával, de véleményét tiszteletben tartom. Én egy meglehetősen sima Morales győzelmet várok. Ayala biztosan többet fog ütni, de sok kárt nem tehet a mexikóiban (Bantamsúlyban sem volt az a tipikus bombázó!) Morales kiüti őt a 7. menetben!!!

Profibox.hu 2002.