Az első két összecsapásuk ma már BOXTÖRTÉNELEM, amit most felidézünk.

2002 elején az HBO illetékesei egy igencsak kis költségvetésű gálát szerveztek a Connecticut állambeli Uncasville városában. Elképzelésük szerint a rendezvényen nem lesz címmérkőzés, hanem főmeccs gyanánt "összeeresztenek" két olyan népszerű bokszolót, akik izgalmas harcosnak számítanak, de az igazi átütő sikert addig elkerülte őket. Sőt, talán azt is kijelenthetjük, hogy már-már leírták őket!

A siker viszont a levegőben lógott, hisz ha csak annyit mondunk, hogy Gatti 1997-ben és 1998-ban is az év összecsapásán lépett ringbe, míg Ward 2001-ben tette ugyanezt!

Mi következik ebből? 2002-ben AZ ÉV MÉRKŐZÉSE - vitán felül - Arturo Gatti és Micky Ward (első) összecsapása lett!

Lényegében nem rizikózott nagyon az HBO, hisz a fél-fél millió dolláros gázsi pitiáner összegnek számít a tengerentúlon, és a gálát sem az úgynevezett "eseti előfizetőknek" (PPV) szánták, hanem minden kábelelőfizetőnek.

Mi is történt pontosan 2002 májusában? A világ egy olyan csodát láthatott Arturo "Thunder" Gatti (35-6-0; 28KO) és "Irish" Micky Ward (38-12-0; 27KO) jóvoltából, amit a szakemberek és rajongók sohasem fognak elfelejteni. Egy tíz menetes mérkőzést, ahol a két kisváltósúlyú Gladiátor megalkuvás nélkül, folyamatosan űzte-hajtotta egymást, még nagyobb erőbedobásra sarkalva ezzel a másikat. A sportolók azon az estén nem taktikáztak, hihetetlen ütészáport zúdítottak a másik felé minden menetben, amit a közönség szűnni nem akaró vastapssal honorált.


Általában minden összecsapásnak van győztese, és egy vesztese. Ugyan minimális különbséggel (94-94, 94-93, 95-93) a veterán Ward-ot látták jobbnak a bírák, de a - papíron - vesztes Gatti-t is pajzsra emelték rajongói, azon a legendássá vált estén. Mindezek mellett ráadásul már a mérkőzés végét jelentő gong megszólalásának pillanatában mindenki a visszavágóról beszélt!

A küzdelemnek egyébként olyan visszhangja kerekedett, hogy a nem kifejezetten bokszrajongó amerikai elnök, George W. Bush is személyesen gratulált a győztesnek, amikor fogadta hivatalában Micky Ward-ot. És még egy adalék: Ward hivatalosan is halhatatlan lett, és elfoglalhatta a helyét Hírességek Csarnokában (The International Boxing Hall of Fame), ahová tényleg csak a legnagyobbak juthatnak be.


Mit is tehetett ezek után az HBO? Szinte azonnal megkezdte a tárgyalásokat a visszavágó összecsapásról, amelyet már az egész világ lélegzetvisszafojtva várt. A felek hamar dűlőre jutottak, és november végére megszervezték a második mérkőzést. A helyszín persze már nem Uncasville, hanem Atlantic City! A fellépti díj sem fél-fél millió dollár, hanem (megközelítőleg) 1,5 millió - természetesen fejenként!


Ami viszont változatlan maradt: ismét "csak" egy 10 menetes összecsapást szerveztek, mely nem számított semmilyen címmeccsnek. De ez akkor senkit sem érdekelt, mert címek nélkül is a világ legnagyobb bokszolói mutatták meg tudásukat, és elszántságukat!

Maga a mérkőzés ismét óriási izgalmakat hozott, de azon az estén a veterán Ward nem bírta kompenzálni Gatti sebesség, és technikai főlényét. Lényegében - ha lehet ilyet mondani, akkor - sima, pontozásos (98-91, 98-91 és 98-90) Gatti győzelem született egy hihetetlen látványos küzdelemben. Érdekesség, hogy a harmadik menet mindkét bunyós számára igen fájdalmasra sikeredett. Történt ugyanis, hogy abban a menetben Ward padlót fogott Gatti "pályafutása legjobban sikerült jobbkezes ütésétől". Ward ha nehezen is, de felállt (Majd visszatámadt!!!), Gatti viszont törött kézzel volt kénytelen folytatni az összecsapást, mert az esetnél megsérült!

Ennek tudatában, önmagában az is csoda, hogy törött kézzel végig tudta bokszolni mint a 10 menetet, fölényes győzelmére szinte már nincs is ésszerű magyarázat!

A második mérkőzésről szintén ódákat zengtek a bokszbarátok, de a harmadik összecsapás megszervezéséhez kellett azt is, hogy a vitathatatlan bajnok Kostya Tszyu-nak nem engedélyezte az IBF, hogy összecsapjon Arturo Gattival.

Ezek után kézenfekvő volt a megoldás: következzen "AZ UTOLSÓ FEJEZET"!

A helyszín most is, mint a második alkalommal Atlantic City, azon belül a Boardwalk Hall. A 12 ezer jegy többsége természetesen most is igen hamar (értsd: azonnal) gazdára talált. És hogy hűek legyenek a szervezők önmagukhoz: megint egy 10 menetes küzdelem vár a két modernkori Gladiátorra.

Az esélyek lényegében egyértelműek. Ha a fiatalabb, gyorsabb és technikailag jobb Gatti nem áll oda verekedni, hanem "csak" nyerni akar, akkor számára sima összecsapás lehet. Viszont Gatti egy harcos, aki nemigen szeret taktikázni, hanem a férfias küzdelemben megvívott győzelmekben hisz. Ha ez az első meccsükhöz hasonlóan így történik, akkor Ward esélye a végső győzelemre számottevően megnő(het).

Sajnos a televíziós társaságok tájékoztatása szerint hazánkban senki sem közvetíti élőben az összecsapást.