Az év elején, amikor a májusi odavágót bejelentették, kevesen -talán még maga Juarez sem- gondolta, hogy az év végéhez közeledve a közvélemény Barrera ellenfeleként nem valamely szupersztár nevét olvashatja a programfüzeten, hanem ismét a mexikói származású, houstoni fiatalemberét. A Manny Pacquiao elleni visszavágó felé kacsintgató "Babaarcú Bérgyilkos"-nak ugyanis az előzetes várakozások szerint nem jelenthetett volna komoly problémát a rendkívül tehetséges, de rutinban és tudásban tőle messze elmaradó Ricardo "Rocky" Juarez. Az egészen addig mindössze egyetlen vereséget begyűjtő bunyós azonban mindenkit megcáfolva csak többségi döntéssel kapott ki nagynevű ellenfelétől, ráadásul az eredményhirdetéskor még csak vesztesnek sem érezhette magát, hiszen először tévesen összesítették a pontozólapokat, így döntetlent hirdettek ki, csak később módosították a végeredményt, de a WBC nagypehelysúlyú öve mindenképpen Barreránál maradt.
Bár Barrera nem bokszolt csúcsformában, a látványos mérkőzés és a szoros végeredmény visszavágóért kiáltott, és mivel Pacquiao ősszel Erik Morales-szel csap össze harmadszorra, mindkét félnek ideális megoldást kínált, hogy újra megmérkőzzenek.

Az esélylatolgatásnál nehéz helyzetben vagyunk, hiszen odavágó ide vagy oda, a papírforma ezúttal (is) Barrera győzelmet ígér. A némiképp a felkészületlenségének is köszönhetően az első meccsen bajba kerülő szupersztár nyilván nem akarja megkockáztatni, hogy egy ifjú titán elleni vereséggel esetleg idejekorán nyugdíjba kelljen vonulnia. Presztízsveszteség ezen a találkozón csak őt érheti, hiszen Juareznek a szoros vereség ellenére igencsak megemelkedett az ázsiója, de ha most simán kikapna Barrerától, ezt mindenki jórészt a rutintalanságának tulajdonítaná. Neki ráadásul még sok-sok éve lehet világbajnoki címet szerezni, míg Barrera kijelentette, még hét mérkőzést kíván vívni, azaz a mostanin kívül még hatot, tervei szerint nyilván egytől-egyig a sportág más sztárjai ellen.

Ami taktikai szempontból az első meccsen szembetűnő volt, hogy Barrera mindaddig viszonylag kényelmesen érezhette magát, amíg a ring közepén folyt a küzdelem, és ő szurkáló balegyeneseivel rendre feltartóztatta Juarezt. Ne felejtsük, Juarez kiváló bokszoló, de egydimenziós, míg Barrera egyaránt kiváló a szó szoros értelmében vett ökölvívásban és a verekedésben is. Juarez ekkor, a meccs elején még túl keveset ütött ahhoz, hogy igazán nyomás alá tudja helyezni ellenfelét, de az már ekkor szembetűnő volt, hogy ha a kötelekhez tudta szorítani őt, akkor fölénybe került. Ahogy egyre fogytak a hátralévő menetek, Juarez egyre inkább rákapcsolt és mind gyakrabban késztette verekedésre Barrerát, amiből sokszor a címvédő jött ki rosszabbul. Juarez balhorgai életveszélyes fegyvernek bizonyultak, sokszor szinte előkészítésképpen használta őket, és a harmadik menetben majdnem ezzel küldte padlóra a címvédőt, míg Barrera a szokásosnak mondható arzenálját, balegyeneseket és gyors kombinációkat használt.

A második összecsapással kapcsolatban sok a kérdőjel. Képes-e Juarez váltani? Nem kétséges, hogy megszorongatta Barrerát, de ha nem tud újat kitalálni, az öreg róka hatalmas rutinja elég kell hogy legyen az újabb győzelemhez.
Tud-e hamarabb nyomást gyakorolni Barrerára? A mérkőzés második felében sok meleg pillanatot okozott a címvédőnek, de ekkor már jóval több ütést indított, mint az első menetekben.
Tud-e többet dolgozni testre? A lábon remekül elmozgó Barrerát Juareznek nem sikerült időben lelassítania, főleg azért, mert ütései túlnyomó része fejre mentek. Ha a meccs elején, valahányszor lehetősége lesz rá, megdolgozza testen a 32 esztendős Barrerát, sokkal hamarabb lelassíthatja őt annyira, hogy többször közelharcra tudja kényszeríteni.
A másik oldalon Barrerának azt kell nyújtania, amit tud. Az első meccsen kissé tompa, a szokásos gyorsaságát és robbanékonyságát csak néha felvillantó öklözővel szemben ha csúcsformában lép ringbe, valószínűleg ki tudja húzni Juarez méregfogát hasonló taktikával, mint amit az odavágó első meneteiben láthattunk tőle. Emellett nem árt nagyon óvatosnak lennie, mert Rocky a súlycsoport egyik legnagyobb ütője, és félelmetes balhorgainak erejét Barrera is megtapasztalhatta, amikor a harmadik menet végén kishíján a padlón kötött ki. Persze a nagy ütőerő önmagában messze nem elég Barrera ellen, és tudja ezt Juarez is, így aztán minden adott egy újabb parázs küzdelemhez, egy olyan csatához, ami megszerettette velünk a mexikói bokszát.

Szeptember 16-án Juarez személyében az éhes, fiatal oroszlán küzd meg a fantasztikus karrierjét méltó módon lezáró mérkőzések felé kacsintgató élő legendával, Marco Antonio Barrerával, aki jobban teszi, ha teljes erejével erre a próbatételre koncentrál, mert egyébként hamarabb a nyugdíjasok között találhatja magát, mint szeretné!

Barrios-Guzman:
A Hiéna újabb áldozatot keres

Nagy János legyőzését követően ismét egy Barrera-Juarez mérkőzés árnyékában lép kötelek közé a Hiéna, azaz Jorge Rodrigo Barrios, hogy megvédje WBO nagypehelysúlyú világbajnoki címét, nomeg hogy esetleg szerezzen magának egy sztárellenfelet. Már a számunkra rossz emlékű májusi meccs kapcsán is szó volt róla, sőt, szinte biztosra vették, hogy annak a meccsnek a győztese majd megküzdhet a Barrera-Juarez mérkőzés győztesével. A gálát követően azonban egy Barrera-Juarez visszavágó vonzóbb volt, így a Hiéna hoppon maradt, és egy Barrera elleni derbi helyett most megkapta kihívójául a rendkívül veszélyes korábbi világbajnokot, Joan Guzmant. Guzman eddig veretlen, és megszerezte már a WBO nagyharmatsúlyú bajnoki címét 2002-ben, Fabio Daniel Oliva kiütésével. Később ezt a címet kétszer védte meg, kiütve Agapito Sanchezt és pontozással felülmúlva Fernando Beltran Jr-t. Nagypehelysúlyban ugyan ez lesz az első címmeccse, de már több mérkőzést is vívott ebben a divízióban.
Barrios vele szemben jóval ismertebb a tengerentúlon, bár eddig csak három mérkőzést vívott az Egyesült Államokban. Első kiruccanásán azonban mindjárt Acelino Freitas-szal vívott egy felejthetetlen összecsapást, melyben végül a tizenkettedik menetben alulmaradt, de alaposan belevéste nevét az amerikai bokszrajongók emlékezetébe. A következő túráról aztán már nem tért haza üres kézzel, a WBO nagypehelysúlyú övét már a mérlegelésen elvesztő, addig veretlen Mike Anchondót mészárolta le négy menetben. A harmadik amerikai fellépésre idén májusban került sor, amit azonban aligha kell bemutatni bárkinek is...

Barrios ezzel a párosítással nyilván úgy gondolta, hogy elfogadható mértékű kockázatot vállal annak érdekében, hogy ezúttal ne lépjenek át rajta amikor Barrera-szintű klasszisoknak keresnek ellenfelet. Guzman személyében olyan ellenfelet győzhet le, akivel szemben valószínűleg fizikai fölényben lesz és szakmai berkekben elég jól csengő név ahhoz, hogy egy meggyőző sikerrel végre összejöjjön Barrios-nak a hőn áhított nagy meccs Barrera, vagy valamelyik másik sztár ellen.