Hatton vs Castillo: A cím csak másodlagos
A hosszú éveken keresztül Nagy-Britanniában szépen, megfontoltan épített karrier, amely sokáig Ricky Hatton (42-0-0) nevéről eszünkbe jutott, az elmúlt években fenekestül felfordult. Minden azzal kezdődött, hogy gondolt egyet Frank Warren promóter és elhozta a szigetországba Kostya Tszyu-t, akit nem kis meglepetésre legyőzött a veretlen manchesteri bunyós. Hatton úgy tűnik, nem az a hálás típus, gyorsan otthagyta Warrent és Carlos Maussa megverése után az USA-ban próbált szerencsét. A pályafutása kezdete óta kisváltósúlyban vitézkedő Hatton váltósúlyú kiruccanása jórészt csak a pontozóknak köszönhetően nem végződött fiaskóval Luis Collazo ellen, úgyhogy a Hitman nem is erőltette tovább a magasabb súlycsoportban való küzdelmet és visszaszerezte az IBF kisváltósúlyú bajnoki címét.
Hatton ekkor azonban válaszút elé került: beúszott a képbe a nagy harcosként megismert, legutóbb a tragikus halált halt Diego Corrales elleni két meccsével a reflektorfénybe kerülő Jose Luis Castillo (55-7-1), aki az egyre kínzóbb fogyasztásokat hátrahagyva fellépett kisváltósúlyba. Hatton számára ideális választásnak tűnt a 33 esztendős mexikói, hiszen alsóbb súlycsoportból érkezve várhatóan nem lesz fizikai fölényben vele szemben, márpedig neki ez (is) okozta a legfőbb problémát Collazo ellen. Castillo ráadásul elég nagy név ahhoz, hogy legyőzésével tovább építgesse karrierét a tengerentúlon is egyre inkább ismertté váló, stílusában leginkább egy kocsmai verekedőhöz hasonlító Hatton.
A tervbe ott csúszott hiba, hogy időközben az IBF-nél kötelező címvédést rendeltek el, és a szervezetnek esze ágában sem volt újabb halasztást engedélyezni Hattonnak. Az angol így válaszút elé került, vagy megtartja világbajnoki címét és kiáll Lovemore N'Dou ellen, vagy a díszes öv helyett a nagynevű ellenfelet és a jóval nagyobb gázsit választja. Mivel a profi bunyó kőkemény üzlet, Hatton pedig nem egy hollywoodi film főszereplője, természetesen utóbbit választotta és lemondott világbajnoki címéről, amely mérkőzés nélkül az Ausztrálhoz került. (Ez vesztette el a hétvégén Malignaggi ellen - a szerk.)
A ring másik sarkában álló Castillónak is kiváló lehetőség a mérkőzés, hiszen neki szüksége van egy nagy sikerre a Corrales elleni mérlegelési botrányokat követően, ráadásul utolsó meccsén nagy meglepetésre csak megosztott pontozással tudott győzni az addig veretlen de viszonylag ismeretlen Herman Ngoudjo ellen. Castillo nem is félti magát, tijuanai edzőtáborában kiváló partnerekkel, többek között a KO-király Alex "Terra" Garciával készül a nagy megmérettetésre, hiszen ő is jól tudja: egy vereség akár a vég kezdete is lehet számára.
A két bunyós stílusa izgalmas csatát ígér, Hatton dulakodó, verekedő stílusa és Castillo rendíthetetlen agresszivitása akár még az év egyik legjobb meccsét is eredményezheti, de ugyanezen okból megvan a veszélye annak is, hogy sok fogással tarkított, fogcsikorgatva megvívott mérkőzést láthatunk. A szervezők gondoskodtak arról is, hogy noha az IBF világbajnoki címről le kellett mondania Hattonnak, a győztes azért derekára csatolhasson valamit, mivel a meccs az IBO világbajnoki és a WBC nemzetközi bajnoki címéért is zajlik majd.
A helyszínre sem lehet majd panasz, a las vegas-i Thomas & Mack Center az utóbbi években számtalan óriási mérkőzésnek adott otthont, és a rendezők bízvást számíthatnak rá, hogy a Castillóért szorító nagyszámú latin ajkú rajongó megtölti az impozáns méretekkel rendelkező csarnokot.
Hatton ekkor azonban válaszút elé került: beúszott a képbe a nagy harcosként megismert, legutóbb a tragikus halált halt Diego Corrales elleni két meccsével a reflektorfénybe kerülő Jose Luis Castillo (55-7-1), aki az egyre kínzóbb fogyasztásokat hátrahagyva fellépett kisváltósúlyba. Hatton számára ideális választásnak tűnt a 33 esztendős mexikói, hiszen alsóbb súlycsoportból érkezve várhatóan nem lesz fizikai fölényben vele szemben, márpedig neki ez (is) okozta a legfőbb problémát Collazo ellen. Castillo ráadásul elég nagy név ahhoz, hogy legyőzésével tovább építgesse karrierét a tengerentúlon is egyre inkább ismertté váló, stílusában leginkább egy kocsmai verekedőhöz hasonlító Hatton.
A tervbe ott csúszott hiba, hogy időközben az IBF-nél kötelező címvédést rendeltek el, és a szervezetnek esze ágában sem volt újabb halasztást engedélyezni Hattonnak. Az angol így válaszút elé került, vagy megtartja világbajnoki címét és kiáll Lovemore N'Dou ellen, vagy a díszes öv helyett a nagynevű ellenfelet és a jóval nagyobb gázsit választja. Mivel a profi bunyó kőkemény üzlet, Hatton pedig nem egy hollywoodi film főszereplője, természetesen utóbbit választotta és lemondott világbajnoki címéről, amely mérkőzés nélkül az Ausztrálhoz került. (Ez vesztette el a hétvégén Malignaggi ellen - a szerk.)
A ring másik sarkában álló Castillónak is kiváló lehetőség a mérkőzés, hiszen neki szüksége van egy nagy sikerre a Corrales elleni mérlegelési botrányokat követően, ráadásul utolsó meccsén nagy meglepetésre csak megosztott pontozással tudott győzni az addig veretlen de viszonylag ismeretlen Herman Ngoudjo ellen. Castillo nem is félti magát, tijuanai edzőtáborában kiváló partnerekkel, többek között a KO-király Alex "Terra" Garciával készül a nagy megmérettetésre, hiszen ő is jól tudja: egy vereség akár a vég kezdete is lehet számára.
A két bunyós stílusa izgalmas csatát ígér, Hatton dulakodó, verekedő stílusa és Castillo rendíthetetlen agresszivitása akár még az év egyik legjobb meccsét is eredményezheti, de ugyanezen okból megvan a veszélye annak is, hogy sok fogással tarkított, fogcsikorgatva megvívott mérkőzést láthatunk. A szervezők gondoskodtak arról is, hogy noha az IBF világbajnoki címről le kellett mondania Hattonnak, a győztes azért derekára csatolhasson valamit, mivel a meccs az IBO világbajnoki és a WBC nemzetközi bajnoki címéért is zajlik majd.
A helyszínre sem lehet majd panasz, a las vegas-i Thomas & Mack Center az utóbbi években számtalan óriási mérkőzésnek adott otthont, és a rendezők bízvást számíthatnak rá, hogy a Castillóért szorító nagyszámú latin ajkú rajongó megtölti az impozáns méretekkel rendelkező csarnokot.
