1997-ben az IBA kontinentális övét az amerikai Corrales birtokolta, míg az IBF latin-amerikai trófeáját a brazil Freitas derekára csatolhatták. A következő években a két ökölvívó a nagypehelysúly két megállíthatatlan alakja lett, de 1997-ben még - kissé meglepő - könnyűsúlyú öv díszítette derekukat. Mindez azért érdekes, mert a Corrales-Freitas meccsel kapcsolatban sokan szóba hozták a súlycsoportváltás (súlyfelvétel) problematikáját, amely kihathat a két ökölvívó teljesítményére - de a könnyűsúlyt és a 135 fontot mindketten ismerik, és végre "régi" súlycsoportjukban egy igazi vérfrissítő csatát vívhatnak.

"Popo" Freitas (profi mérlege: 35 mérkőzés, 0 vereség, 31 TKO/KO) sikeres, és elsöprő KO-átlaggal maga mögött hagyta el az amatőrök táborát, majd profinak állt. Az első, fent említett címmeccse után két évvel már nagypehelysúlyban, a WBO világbajnoki övéért bokszolt, amit fél menet alatt meg is szerzett. "Popót" gyakran érte a kritika, hogy - finoman megfogalmazva - inkább ösztönös, mint tudatos az ökölvívása, mindez azonban nem zavarta túlságosan a brazil tornádót, mert az első 29 meccsét TKO/KO-val hozta, és ez egészen kivételes teljesítménynek számít az alacsonyabb súlycsoportokban. A későbbi könnyűsúlyú világbajnok, Javier Jauregui pl. nemhogy a címmeccseknél szokásos tizenkét menetet, de még az első felvonást sem állta végig. Freitas 2002-ben vívta eddigi legkeményebb meccsét, a WBO/WBA címegyesítő mérkőzésen ugyanis az 1992-ben olimpián aranyérmet szerző, és a profik közt is a csúcsra jutó Joel Casamayor állt vele szemben. A meccs előtt a szakértők Casamayort tartották esélyesebbnek, de az összecsapás rendkívül szoros csatát hozott, és mivel Joel a harmadik menetben padlóra is került, a pontozók egyhangúlag Freitast hozták ki győztesnek. Popo tavaly is vívott egy sokáig igencsak kétesélyes meccset: A Jorge Barrios elleni, az 'év meccse' címre is pályázó csata fordulatokban, leütésekben és vérben egyaránt gazdag volt, s a mérkőzést csak a legutolsó percekben tudta döntésre vinni a világbajnok - a bíró közbelépéséig mindketten kétszer is padlóra kerültek. Freitas 2004 januárjában - élve a WBO által biztosított joggal, melynek értelmében a szervezet uralkodó világbajnoka kihívhatja az egy súlycsoporttal feljebb lévő világbajnokot - az Universumos Artur Grigorian ellen szállt harcba, a könnyűsúlyú övért. Artur király már nem volt régi önmaga, de Freitas sem volt - pozitív értelemben - a régi, bunyója számos technikai elemmel bővült, és a korábbiaknál letisztultabban bokszolt. Grigorian négyszer is padlóra került, habár mindegyik rászámolás jogossága vitatható volt. Ennek ellenére a brazil győzelméhez nem fért kétség, a 28 éves Popo letaszította trónjáról az agg királyt.

"Chico" Corrales (mérlege: 38 győzelem, 2 vereség, 31KO) az utcán nőtt fel, és korai évei hihetetlen szívósságra tanították meg. 1996-ban, 18 évesen kezdte el profi karrierjét, egy év múlva megszerezte az IBA kontinentális könnyűsúlyú övét, 1999-ben pedig a veretlen Roberto Garciát megállítva felülhetett az IBF nagypehelysúlyú trónjára. Címvédései során legyőzte a későbbi világbajnok Derrick Gainert és megállította a többszörös kihívó Angel Manfredy-t is. Corralest kiemelkedő ütőerővel áldotta meg a sors, és mivel képes nagyon rövid úton robbanó ütést indítani, a jó ütemben indított hajlított karú bombáitól sokan a padlón végezték. A csoportjában igen magas (183 cm), hosszú kezű, és a horgairól hírhedt Chico 2001-ben egy nála fél fejjel alacsonyabb kihívóval találta szemben magát. Napjaink egyik legjobbja, Floyd Mayweather Jr. volt az. A sebesség és tudásbeli különbséget Corrales nem tudta ellensúlyozni, és a tíz menetig tartó mérkőzésen, a sarok feladásáig ötször is padlóra került. Jellemző azonban Chico acélosságára, hogy minden alkalommal felkelt a vert helyzetből, és visszaállt küzdeni. Mayweather ellen azonban elvesztette veretlenségét, majd zavaros családügyei miatt a szabadságát is - Diego rács mögé került. 2003-ban térhetett csak vissza, de az év első felében mindjárt öt mérkőzést is vívott, majd jött a Joel Casamayor elleni csata. Talán Casamayor nyomása, vagy a hosszú kihagyás miatt Chico a 2003-as év egyik legkiemelkedőbb meccsén nem tombolt elsöprő hurrikánként. Joel kétszer is padlóra küldte, de Diego felállt, majd ő ütötte le ellenfelét. A pontozóknál azonban az összecsapás feléig menetet alig nyert, és egy szerencsétlen szájsérülés miatt fel kellett adnia a küzdelmet. Corrales edzőt váltott, Casamayor régi mesterét kapta, és idén márciusban visszavágott. A 12 menetes meccs, aminek a tétje éppen a Freitas által hátrahagyott kiskönnyűsúlyú WBO öv volt, ezúttal szoros küzdelmet hozott, és a jabekkel és horgokkal kitűnően operáló Chico megosztott pontozással győzedelmeskedett.

Pár nap múlva az imént bemutatott két keményöklű és szívós harcos összeméri tudását. Jellemző, hogy az amerikai sajtó és a fogadóirodák szorosan ugyan, de Chicót tartják esélyesebbnek, hiszen mellette szól magasságbeli fölénye - fél fejjel magasabb Freitasnál - valamint kézgyorsasága. Chico technikailag is fejlettebb ellenfelénél, és a kiváló Joe Goossen irányítása alatt képes az agresszív bunyót az okos boksszal párosítani. Freitas viszont sokat fejlődött az utóbbi meccsei során, s Grigorian ellen már kevesebb felesleges mozdulatot tett, védekezése is zártabbá vált. Ami igazán nehézzé teszi az esélyek eldöntését, az épp' a két ökölvívó azonos tulajdonságából, a sokat emlegetett ütéserősségből és a szívósságból/állóképességből fakad. Egyetlen komoly ellenfél, akivel mindketten találkoztak, Joel Casamayor volt. Az olimpikont Freitas egyes vélemények szerint csak a pontozók segítségével tudta legyőzni, Corrales viszont az első mérkőzésén csúnya verést kapott Joeltől. A visszavágó ugyanakkor jól sikerült, de az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy éppen az a Joe Goossen állt Chico felkészülése mögött, aki az első meccsükön még Casamayor edzője volt, tehát korábbi tanítványának minden hibájával tökéletesen tisztában volt. Popo a dinamikusabb bokszoló, és gyakrabban indít ütéseket a takarékosabb Chicónál, viszont a brazil védekezése hagy még némi kívánnivalót maga után, igaz, hogy Corrales többször került padlóra gyors hátsókezes ütésektől, amiket nem tudott kivédeni. Ütőerő tekintetében nem igazán lehet különbséget tenni, viszont Chico a pontosabb. Az ütésállóság összehasonlítása esetében megintcsak hasonló a helyzet, mindketten felálltak a karrierjük során elszenvedett leütések után, és folytatták a kemény harcot. A tapasztalat szempontjából sincs számottevő különbség: 12 menetet mindketten háromszor bokszoltak végig, és meccsszámban is csak kevés eltérés van Chico javára, ugyanakkor az is tény, hogy Freitas veretlen, és több címmeccset vívott ellenfelénél.


Az esélyek tehát közel egyenlőek, habár a rajongók is inkább Chico győzelmét várják. Egy dologban azonban mindenki egyetért: augusztus 7-én tűzijátékok fognak gyúlni Foxwoods Resortban a Showtime gáláján, és jó esély van arra, hogy a 12 menetre kiírt könnyűsúlyú világbajnoki meccs idő előtt véget ér. Persze az sem lehetetlen, hogy kissé visszafogottabb, megfontoltabb csatát láthatunk és a pontozók szakértelmére is szükség lesz, erre a két ökölvívó legutóbbi meccse és a kiváló trénerek szakértelme utalhat. Unatkozni azonban semmiképpen sem fogunk, mert két remek, tapasztalt, erős és dicsőségre szomjazó ökölvívó, két igazi egyéniség aligha vívhat rossz mérkőzést!