Az összecsapás nem valós, vagy ideiglenes övekért, kihívói pozíciókért folyik majd, de mindkét öklöző számára óriási jelentőséggel bír; aki azt az október 2-ai mérkőzést megnyeri, alighanem jegyet vált egy meccsre a középsúly, esetleg a nagyváltósúly vitathatatlan bajnoka ellen. A tizenkét menetre kiírt mérkőzésen- Félix Trinidad személyében- egy tökéletes technikai képzettségű, óriási ütőerővel rendelkező világklasszis néz szembe a profi ökölvívás ügyeletes fenegyerekével, a gránitállú őserővel, Ricardo Mayorgával.


Az idei év szenzációja kétségkívül a három különböző súlycsoportban is világbajnoki címig jutó Félix "Tito" Trinidad visszatérése, hiszen a 31 esztendős puerto ricoi bokszlegenda személyében minden idők egyik legnagyobb ütője húzza fel ismét a kesztyűt. A szigetország nemzeti hőse két évvel ezelőtt vonult vissza, mert hiába várt a lehetőségre, hogy visszavágjon pályafutása egyetlen vereségéért a középsúly rettegett "Hóhérjának", Bernard Hopkinsnak. Visszavonulása után Trinidad minden idejét a családjának szentelte, elmondása szerint ökölvívóedzéseket nem végzett, mindössze futással tartotta formában magát. Aztán 2003 decemberében Tito- igaz csak vendégként- váratlanul felbukkant Don King egyik gáláján, mire rögtön elkezdődtek a találgatások a volt váltósúlyú, nagyváltósúlyú és középsúlyú világbajnok visszatérését illetően. Elsőként az akkor éppen nagyváltósúlyban vitézkedő Oscar De La Hoya próbálta megkörnyékezni, aki kettejük 1999-es- a Golden Boy hívei által máig vitatott- mérkőzése óta ácsingózott egy visszavágóra, utána Shane Mosley és a már említett Hopkins is szóba került, de végül a volt váltósúlyú WBA/WBC- bajnok Mayorga lett a befutó.
Trinidad visszatérésében- elmondása szerint- része van ugyan a profi ökölvívás szinte mindenható urának, a többször is Tito visszatérését sürgető Don Kingnek, a Hopkinsszal függőben levő elintézetlen ügyének, az eddig méltatlanul alábecsült, de idén vitathatatlan nagyváltósúlyú bajnokká avanzsált Winky Wrightnak is, de a fő ok elsősorban, és mindenek felett az ökölvívás szeretete. Tito tizenkét éves korában kezdett komolyabban foglalkozni az ökölvívással; amatőrként nem ért el számottevő sikereket, remek ütőereje a profik világában jutott igazán érvényre. Tizenhét évesen kezdte el hivatásos pályafutását, három év múlva, húsz esztendősen pedig el is hódította az IBF váltósúlyú övét, amelyet alig öt év leforgása alatt tizennégy alkalommal védett meg, ráadásul ezen mérkőzéseket kettő kivételével kiütéssel abszolválta.
1999-ben került sor a veretlen Oscar De La Hoya elleni címegyesítő mérkőzésre, melyet nagy csatában, többségi döntéssel nyert meg. A Golden Boy elleni győzelem után egy súlycsoportot ugorva elhódította a WBA, majd az IBF nagyváltósúlyú övét is, utóbbi címért az addig mér veretlen, félelmetes "Azték Harcost", Fernando Vargast verte egy kemény, leütésekkel tarkított mérkőzésen. Vargas legyőzése után ismét egy súlycsoportot ugorva kiütötte a WBA középsúlyú bajnokát, William Joppyt, begyűjtve harmadik súlycsoportja világbajnoki címét is. Ezután, 2001 szeptemberében került sor a már említett Bernard Hopkins elleni címegyesítő mérkőzésre, melyet a tizenkettedik menetben, technikai KO- val elvesztett. Tito ezután még egy felhozó jellegű mérkőzést vívott, majd 41 győzelemmel (34 KO) és egy vereséggel a tarsolyában, az említett okok miatt szögre akasztotta kesztyűit.
Ellenfele, a nicaraguai Ricardo "El Matador" Mayorga, Managua egyik nyomornegyedéből indult el, hogy a veretlen Andrew Lewis kiütésével elhódítsa a WBA váltósúlyú világbajnoki címét, majd a Mosley- verő Vernon Forrest kétszeri legyőzésével megszerezze, és megvédje a WBC hasonló övét is. Mayorga nem a klasszikus, féltő menedzserek által gondosan felépített profi öklöző prototípusa; a mostani ellenfelénél jóval képzetlenebb, de sziklakemény bunyóst már pályafutása elején a mélyvízbe dobták, így nem csoda, hogy első mérkőzésein három vereséget is szenvedett. Az eleinte nagyváltósúlyban bokszoló Mayorga végül is a felszínen maradt; hiperagresszív stílusának, őserejének, nagyszerű ütésállóságának köszönhetően egyre feljebb jutott a ranglistákon. 2002-ben szerezte meg a WBA övét, majd kiütötte a Shane Mosley-t kétszer is detronizáló Vernon Forrestet, utána a visszavágón, nagy meglepetésre, pontozással is diadalmaskodott a "Vipera" felett. Ezután következett a Cory Spinks elleni címegyesítő mérkőzés, ahol a legendás Spinks família hagyományainak méltó követője- az elhajlásos védekezést szinte a tökélyre fejlesztve- az összecsapás egyes meneteiben- ne szépítsük: bolondot csinált a szokása szerint agresszívan támadó, de többnyire csak Spinks hűlt helyét pofozó Mayorgából, bebizonyítva, hogy van ellenszer El Matador harcmodorával szemben.


Persze az október 2-ai meccsen ne várjunk hasonló mutatványokat Félix Trinidatól. Tito nem tartozik a védekező típusú, jó lábmunkájú kontrabunyósok közé; mindig is a támadó jellegű bokszot preferálta, nagy valószínűség szerint többször is odaáll majd verekedni a hirigelésben félelmetes hírű nicaraguaival szemben.
Egy biztos; két ekkora ütőerővel rendelkező bunyós esetében legfeljebb találgatni lehet az esélyeket illetően. Nem lehet tudni, Titoból mennyit vett ki a csaknem kétéves, edzés- és mérkőzéshiány, nehéz megtippelni, hogy vajon a régi, tökéletes ütemérzékkel, remek kondícióval rendelkező bajnokot látjuk-e viszont. Ha Trinidad a régi önmagának csak a nyolcvan százalékát tudja nyújtani, akkor már felveheti a versenyt Mayorgával, de ha az alatt teljesít, alighanem a nagyszájú, verbális hadviselésben néha a jó ízlés határait is jócskán túllépő nicaraguai kerül ki győztesen a csatából. Triniad mellett szól remek védekezése, tökéletes ütésskálája is, amely sokkal szélesebb körű, mint a többnyire horgokkal operáló Mayorgáé, de nem biztos, hogy megengedheti magának azt, amit fénykorában is a legnagyobb hibájaként róttak fel; hajlamos kicsit lazábban kezdeni, ami több mérkőzésén is egy-egy korai padlózásban mutatkozott meg. Mayorga ellen szól lényegesen gyengébb technikai tudása is, de ezt- a Spinks elleni mérkőzés kivételével- eddig minden alkalommal sikerült pótolnia agresszív harcmodorával. És ha már esélylatolgatásról beszélünk; a nicaraguai felkészülése nem volt éppen zökkenőmentes; egy nemi erőszak miatt körözést adtak ki ellene, letartóztatták, de később szabadon engedték, és ez minden bizonnyal kihatott Mayorga edzésmunkájára is.

A vélemények a szakértők körében is megoszlanak, ami természetes, hiszen senki sem tudja igazán, milyen formában is lesz Tito október 2-án, de abban mindenki egyetért, hogy nem akármilyen látványosságban lesz része azon szerencséseknek, akiknek megadatik, hogy a helyszínről, vagy akár a televízió képernyőjén keresztül tanúi lehessenek két vérbeli harcos hihetetlenül izgalmasnak ígérkező összecsapásának.