Június 10-én két nagyszabású ökölvívógálára kerül sor az Egyesült Államokban, melyeket két rivális mérkőzésszervező iroda, Bob Arum Top Rank-je, valamint a Joe DeGuardia által fémjelzett Star Boxing rendez. A nagyobb nevek Atlantic City-ben, a Star Boxing rendezvényén lépnek szorítóba, a korábbi vitathatatlan középsúlyú bajnok Bernard Hopkins, valamint a Roy Jones-mítoszt leromboló Antonio Tarver személyében, míg a legendás New York-i Madison Square Gardenben egy fiatal tehetségekre épülő program próbálja elcsábítani a tévénézőket a nagy öregek jutalomjátékától.

A rutinos Bob Arum bevallottan arra épít, hogy a bokszrajongók sokkal inkább kíváncsiak a feltörekvő, becsvágyó ifjak csatájára, mint arra, hogy "két öreg haver ölelgeti egymást a ringben." A Top Rank mindenható ura nem is késlekedett; a Miguel Cotto - Paul Malignaggi WBO kisváltósúlyú világbajnoki címmérkőzés felvezető programjába beillesztette a középsúly szép reményekkel kecsegtető ifjú ütőgépét, John Duddy-t, napjaink talán legizgalmasabb kissúlyú bunyósának öccsét, Bobby Pacquiaót és a mexikói legenda fiát, Julio César Chávez Jr.-t. Az "undercardot" az ismert edző, Marshall Kauffman nehézsúlyban versenyző fia, a kiváló amatőr múlttal rendelkező Travis Kauffman, valamint a Notre Dame egyetem korábbi remek defensive back-je, a magát most a szorítóban is megmérettető Tom Zbikowski teszi teljessé. Arum remek taktikai érzékét bizonyítja, hogy bár a fent említett nevek egyenként még semmiképpen nem alkalmasak nagy gála eladására, a már most szép nézettséget produkáló Duddy és Chávez Jr., valamint a többi fiatal tehetség nagyban segíteni fog abban, hogy a Cotto - Malignaggi meccs felvegye a versenyt Tarverékkel.
Az előmérkőzések közül a Bobby Pacquiao - Kevin Kelley csata ígérkezik a legizgalmasabbnak. A meglehetősen csalóka mérleggel (26-11-3) rendelkező, de izgalmas ki-ki mérkőzéseket bokszoló "Kis Pac", legutóbbi két meccsén két korábbi világbajnokot győzött le, Carlos Navarro és Carlos Hernandez személyében, bár utóbbi összecsapáson bizony kisebb pontozói segítségre is szüksége volt. Mostani ellenfele, Kevin Kelley semmivel sem ígérkezik könnyebb feladatnak, mint "El Famoso", hiszen a WBC egykori pehelysúlyú bajnoka korábban csak Naseem Hamed, Derrick Gainer, Marco Antonio Barrera, illetve Erik Morales kaliberű klasszisok ellen szenvedett vereséget, így vélhetően nem adja majd olcsón a bőrét, és 38 esztendejének minden rutinját be fogja vetni, hogy legyőzze Pacquiaót és látványos meccsel szórakoztassa a közönséget.
Nem is kérdéses: a főmérkőzés felvezetéséhez szükség is van a jó előmeccsekre, mert a Cotto - Malignaggi önmagában nem mozgat meg nagy tömegeket, még a hatalmas piaccal rendelkező Egyesült Államokban sem. Bár a kiváló képességű, nagy ütőerejű, de sokak szerint "gyanús állú" Miguel Cotto már ismert névnek számít, és meccseivel általában nem is okoz csalódást a rajongóknak, az olasz-amerikai Malignaggi még nem bizonyított élvonalbeli öklöző ellen, ráadásul ahhoz, hogy egy kissúlyú meccs jó nézettséget produkáljon, nem árt, ha a nézők eleve óriási adok-kapokra, nagy küzdelemre számítanak. Egy ilyen tűzijátékhoz két verekedő stílusú, nagy ütőerejű harcos szükségeltetik, és Malignaggira mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy közelharcban semmisítené meg ellenfeleit.
Az ellenfeléhez hasonlóan huszonhatodik életévében járó Brooklyn-i egy tipikus vívó bunyós, remek lábmunkával, káprázatos gyorsasággal, ami alkalmas arra, hogy a szakértőket lenyűgözze, de általában nem elégíti ki az átlagos szurkoló igényeit. Pedig Malignaggi rendszerint mindent megtesz azért, hogy reflektorfénybe kerüljön, hogy a közönséget szórakoztassa, akár öntelt "odamondogatásaival", akár játékos ökölvívásával, show-elemeivel. Persze azzal, hogy meccs közben néha nevetségessé teszi nála gyengébb képességű riválisait, sajtótájékoztatói, interjúi során verbálisan inzultálja őket, legalább annyit árt magának, mint amennyit használ. Abban ugyanis, hogy a nagyközönség zöme már a június 10-ei meccs előtt temeti, nagy része van annak, hogy sokan Paulie-t amolyan bohócnak, komolytalan kihívónak tartják. Pedig a "Magic Man" becenévre hallgató Brooklyn-i srác nem akármilyen vásári komédiás, hanem egy kiváló technikájú bunyós, aki- ha szokásával ellentétben most csak ellenfelére koncentrál, és a megfelelő meccstervet követve gyors megelőző egyeneseivel az őrületbe kergeti az általa egysíkúnak, üvegállúnak titulált bajnokot- bizony meglepetést is okozhat, és egy varázslattal eltűntetheti Cotto derekáról a WBO díszes övét.