Pacquiao-Marquez: jobb később, mint soha...
Négyévenként kormányt szoktak váltani, illetve a sportban hasonló ciklusonként rendeznek olimpiát és labdarugó világbajnokságot. A négyéves szünet két, remek első mérkőzést vívó profi ökölvívó visszavágója között viszont meglehetősen ritka, ám, mondhatnánk, jobb később, mint soha: március 15-én ugyanis végre ismét összecsap az alsó súlycsoportok két nagynevű harcosa, Manny "PacMan" Pacquiao és Juan Manuel Marquez.
A helyzet kísértetiesen hasonlít a 2004-es esztendőhöz, amikor a mexikói és a filippínó először találkozott. Akkor az idősebbik Marquez-fivér a pehelysúly trónján ült, Pacquiao pedig a Marco Antonio Barrera elleni, világbajnoki tét nélküli győzelemből érkezett kihívóként, hogy végre komoly övre váltsa korábbi sikerét. A dolog azonban akkor nem sikerült, s bármennyire is fura ezt leírni, már öt éve annak, hogy a filippínó utoljára világbajnoknak mondhatta magát. Az első Marquez elleni összecsapás ugyanis döntetlennel végződött, és bizony az eredmény mindkét ökölvívó táborát megosztotta. A roppant izgalmas találkozó képe is igen szokatlan volt: PacMan már az első menetben háromszor megpadlóztatta a pehelysúlyú bajnokot, és nem sok kellett ahhoz, hogy a vezetőbíró leállítsa a gyorsan egyoldalúvá vált csatát. Ám Juan Manuel a Marquez-fivérek legendás bátorságát latba vetve kihúzta a szünetig, sőt, olyannyira összeszedte magát, hogy a hátralévő 11 menet nagy részét magabiztos bunyóval be is húzta. Így aztán a nagyon komoly ponthátrányból a 12. felvonás végére egyenlő lett, és a döntetlen értelmében a Barrera és Erik Morales mögött csak "harmadiknak" titulált mexikói megvédte trónját.
2008-ban Marquez nagypehelysúlyban bajnok (WBC), és Pacquiao ismét egy Barrera elleni győzelemből érkezik az újabb világbajnoki próbálkozására. Az Erik Morales elleni trilógiáját a filippínó ugyanis csak egy interkontinentális övért vívta, hisz' amikor El Terriblével összefutott, annak öveit már Barrera birtokolta, a trófea tavaly márciusban pedig Marquez birtokába vándorolt, így PacMan Barrera elleni visszavágóján is csak a regionális öv került terítékre. A március 15-én végre megrendezésre kerülő Juan Manuel elleni reváns tehát négy évet váratott magára, az első összecsapást követően ugyanis a mexikói kevesellte az azonnali visszavágóra felajánlott pénzt (bajnokként kevesebbet kapott volna, mint kihívója - alighanem most is ez a helyzet), tavaly pedig a Marqueztől elszenvedett vereség ellenére is Barrera kapta meg a második meccs lehetőségét, pusztán azért, mert nagyobb névnek számított. Így aztán, amikor a Las Vegasi Mandalay Bay-ben a két remek harcos végre ismét összecsap, komoly múlttal és tapasztalatbeli különbséggel fognak egymás ellen feszülni.
A közös pont a négyéves intervallumban egy-egy vereség begyűjtése és újabb nagy nevek - köztük Marco Antonio - legyőzése. Marquez, akit jelenleg az előkelő harmadik helyen rangsorol a patinás The Ring magazin súlycsoportoktól független listáján, 2006-ban futott bele egy zakóba. A WBA a szervezet "szuperbajnokaként" kötelezte Juan Manuelt a "reguláris" bajnok, Chris John elleni találkozóra, melyre a veretlen indonéz ökölvívó hazájában került sor. Noha azóta sokan vitatják a döntés jogosságát, mindenesetre a pontozóknál John egyhangú diadalt aratott. Ám pontozóbírók helyett sokkal inkább a körülmények esküdtek össze Juan Manuel ellen: a bajnok ugyanis fillérekért volt kénytelen riválisa roppant hangos közönsége előtt ringbe lépni, így a túl nagy presztízzsel nem kecsegtető diadal kevésbé motiválhatta. John győzelméhez a 12 menetes meccs alapján mindenesetre kétség nem fér jelen sorok írója szerint, ám a mexikói jobb szeretné, ha az indonéz kaland meg sem történt volna. A John elleni meccs több okból is kulcsmomentum volt Juan Manuel karrierjében: egyfelől még mindig a remek indonéz bokszoló a pehelysúly elsőszámú ökölvívója, és szóba került már amerikai bemutatkozása, a Marquez elleni visszavágó nem titkolt szándékával. Másfelől pedig a mexikói alapvetően kontrabokszra épülő stílusa vált jóval agresszívabbá a kudarcot követő mérkőzéseken, így aztán két látványos diadallal Marquez visszapofozkodta magát az ökölvívás abszolút élvonalába, és létrejött a Barrera elleni álommeccs, amely roppant színvonalas és izgalmas küzdelmet hozott. A márciusi találkozót az év végén pedig egy nagyon egyoldalú, Rocky Juarez elleni diadal koronázta meg - Juan Manuel teljesítménye olyannyira fölényes volt, hogy az egyik pontozó menetet sem tudott Juareznek adni.
Floyd Mayweatheren kívül mindössze egy név szerepel a The Ring fent említett listáján a mexikóinál előkelőbb pozícióban: Pacquiaóé. 2005-ös, Morales elleni vereségét (melynek módja kulcsfontosságú lehet Marquez taktikája szempontjából) két lehengerlő kiütéses diadallal bosszulta meg, s Erik mellett a tavalyi évben a nagy rivális Barrerát is "visszavonultatta". Ez így persze nem teljesen igaz: Morales tavaly még - sikertelenül - megpróbálkozott könnyűsúlyban is címet szerezni, és az elmúlt hetekben visszatéréséről is lehetett pletykákat hallani. Barrera nevét pedig - aki egyébként hivatalosan be sem jelentette visszavonulását -, először a nagypehelysúlyú bajnok Mzonke Fanával, majd a nagyharmatsúlyú Israel Vazquezzel hozták összefüggésbe, aki március 1-jén a fiatalbbik Marquez-fivér ellen húz kesztyűt harmadjára. Visszatérve a március 15-ei csatára, Pacquiao jobban teszi, ha komolyan veszi veterán riválisát, ám aligha kell őt emlékeztetni a 2004-ben kiosztott és beszedett pofonokra. Egyik promótere, Bob Arum, azonban már most sokkal messzebbre tekint a Las Vegasi csatánál, s az idei évre egy David vagy Juan Diaz elleni könnysúlyú, későbbre pedig akár egy Ricky Hatton elleni kisváltósúlyú összecsapást is kilátásba helyezett, amely csak akkor hangzik kevésbé hihetetlennek, ha megjegyezzük: Arum eredetileg egy Oscar De La Hoya elleni, váltósúlyú(!) szupermérkőzést szeretett volna tető alá hozni. Akárhogy is alakul a Las Vegasi visszavágó, a súlycsoportváltás meglehetősen biztosnak tűnik, és az idő még a filippínó oldalán áll, aki a komoly profi múlt ellenére is (több mint kilenc éve szerezte meg első világbajnoki övét) még csak 29 éves. Ami a sikeres folytatás kulcsa lehet, az PacMan vad és rendíthetetlen stílusának "megszelídítése" és a technikai elemek s védekezés hatékonyabb használata. A Barrera elleni visszavágón a nyíltsisakos küzdelem elmaradt, Pacquiao a korábbinál jóval többet használta az előkészítő egyeneseket, és a meglehetősen passzív ellenfélre sem vetette rá magát, így aztán a találkozó nagyarányú pontozásos sikerrel ért véget. Vajon a mexikói összeszedett, taktikus ökölvívása vagy Pacquiao fiatalos hevületének lecsillapodása hozott egy sokkal taktikusabb küzdelmet? A válasz leginkább: mindkettő. PacMan mesterével, Freddie Roach-csal ugyanis a megfontoltabb bunyó elsajátítására törekszik, a szünet nélküli ütészápor és a félelmetes kondíció ugyanis nem tarthat örökké. A filippínó tehát a fiatal Barrerához hasonló változásra törekszik, aki a váltással annak idején karrierjének új szakaszát indította el, s vezetett legnagyobb, Naseem Hamed elleni sikeréhez...
Az, hogy a visszavágó ideje és a súlycsoport a négy év során újabb és újabb találkozókon edződött felek közül kinek a malmára hajtja a vizet, nem egyszerű kérdés. Néhány evidencia mindenképpen Pacquiao mellett szól: Marquez augusztusban már 34. életévét is betöltötte, azaz nyugodtan nevezhetjük veteránnak, Pacquiao ökölvívása pedig, mint mondottuk, érettebbé, összeszedettebbé vált. Ha összehasonlítjuk a két bokszoló Barrera elleni diadalát, noha Marquezé volt a látványosabb, PacMan aratta a magabiztosabb győzelmet, szokatlan módon kontrollált agresszivitással, sokkal inkább az előkészített támadásokra koncentrálva. Persze jó kérdés, hogy a 34 évesen kiválóan teljesítő mexikói ellen működni fog-e ugyanez, azaz kibokszolhatja-e a végletekig letisztult, technikás kontrabokszolót, és a kérdés fordítva is igaz: az elmúlt meccsein agresszívebb Juan Manuel vajon felveheti-e a kesztyűt a nyíltsisakos küzdelemben a világ egyik legkiválóbb harci gépezetével? Fontos előrejelzés lehet a két ökölvívó legutóbbi diadala. Marquez a támadó szellemű Juarez ellen "melegített be" a PacMan elleni visszavágóra, és kontrabokszra építve Barreráénál sokkal könnyebb diadalt aratott, jelezve, hogy még nem múlt el fölötte az idő. A filippínó győzelme viszont a szokatlan, taktikus küzdelem és a nagyarányú pontkülönbség ellenére sem volt hibátlan: több komoly pofont is beszedett Barrerától és védekezése is hiányosságokat mutatott, azaz egy alacsonyabb tempójú küzdelem inkább Marqueznek kedvezhet. Márpedig a nyilatkozatok és az első meccs alapján mindkét fél fegyelmezettebb bunyóra készül, Juan Manuel ugyanis a három padlózásról, Pacquiao pedig az önmaga ellen fordított agresszivitásról ápol nem túl szép emlékeket. Marquez számára különösen fontos ez a diadal, főleg annak tükrében, hogy két héttel öccse, Rafael, Israel Vazquez elleni trilógiája után lép ringbe, és ahogy az a fivérek karrierjében megszokott (lásd a Küzdőtér 2007/4. számát), a két mexikói igyekszik egymás teljesítményét túllicitálni. Ám az, hogy a fivéreknek sikerül-e új fejezetet nyitni az ökölvívás nagykönyvében, csak a követező számunkból fog kiderülni. A dologhoz pedig Vazqueznek és Pacquiaónak is lesz egykét szava a visszavágók évében!
A helyzet kísértetiesen hasonlít a 2004-es esztendőhöz, amikor a mexikói és a filippínó először találkozott. Akkor az idősebbik Marquez-fivér a pehelysúly trónján ült, Pacquiao pedig a Marco Antonio Barrera elleni, világbajnoki tét nélküli győzelemből érkezett kihívóként, hogy végre komoly övre váltsa korábbi sikerét. A dolog azonban akkor nem sikerült, s bármennyire is fura ezt leírni, már öt éve annak, hogy a filippínó utoljára világbajnoknak mondhatta magát. Az első Marquez elleni összecsapás ugyanis döntetlennel végződött, és bizony az eredmény mindkét ökölvívó táborát megosztotta. A roppant izgalmas találkozó képe is igen szokatlan volt: PacMan már az első menetben háromszor megpadlóztatta a pehelysúlyú bajnokot, és nem sok kellett ahhoz, hogy a vezetőbíró leállítsa a gyorsan egyoldalúvá vált csatát. Ám Juan Manuel a Marquez-fivérek legendás bátorságát latba vetve kihúzta a szünetig, sőt, olyannyira összeszedte magát, hogy a hátralévő 11 menet nagy részét magabiztos bunyóval be is húzta. Így aztán a nagyon komoly ponthátrányból a 12. felvonás végére egyenlő lett, és a döntetlen értelmében a Barrera és Erik Morales mögött csak "harmadiknak" titulált mexikói megvédte trónját.
2008-ban Marquez nagypehelysúlyban bajnok (WBC), és Pacquiao ismét egy Barrera elleni győzelemből érkezik az újabb világbajnoki próbálkozására. Az Erik Morales elleni trilógiáját a filippínó ugyanis csak egy interkontinentális övért vívta, hisz' amikor El Terriblével összefutott, annak öveit már Barrera birtokolta, a trófea tavaly márciusban pedig Marquez birtokába vándorolt, így PacMan Barrera elleni visszavágóján is csak a regionális öv került terítékre. A március 15-én végre megrendezésre kerülő Juan Manuel elleni reváns tehát négy évet váratott magára, az első összecsapást követően ugyanis a mexikói kevesellte az azonnali visszavágóra felajánlott pénzt (bajnokként kevesebbet kapott volna, mint kihívója - alighanem most is ez a helyzet), tavaly pedig a Marqueztől elszenvedett vereség ellenére is Barrera kapta meg a második meccs lehetőségét, pusztán azért, mert nagyobb névnek számított. Így aztán, amikor a Las Vegasi Mandalay Bay-ben a két remek harcos végre ismét összecsap, komoly múlttal és tapasztalatbeli különbséggel fognak egymás ellen feszülni.
A közös pont a négyéves intervallumban egy-egy vereség begyűjtése és újabb nagy nevek - köztük Marco Antonio - legyőzése. Marquez, akit jelenleg az előkelő harmadik helyen rangsorol a patinás The Ring magazin súlycsoportoktól független listáján, 2006-ban futott bele egy zakóba. A WBA a szervezet "szuperbajnokaként" kötelezte Juan Manuelt a "reguláris" bajnok, Chris John elleni találkozóra, melyre a veretlen indonéz ökölvívó hazájában került sor. Noha azóta sokan vitatják a döntés jogosságát, mindenesetre a pontozóknál John egyhangú diadalt aratott. Ám pontozóbírók helyett sokkal inkább a körülmények esküdtek össze Juan Manuel ellen: a bajnok ugyanis fillérekért volt kénytelen riválisa roppant hangos közönsége előtt ringbe lépni, így a túl nagy presztízzsel nem kecsegtető diadal kevésbé motiválhatta. John győzelméhez a 12 menetes meccs alapján mindenesetre kétség nem fér jelen sorok írója szerint, ám a mexikói jobb szeretné, ha az indonéz kaland meg sem történt volna. A John elleni meccs több okból is kulcsmomentum volt Juan Manuel karrierjében: egyfelől még mindig a remek indonéz bokszoló a pehelysúly elsőszámú ökölvívója, és szóba került már amerikai bemutatkozása, a Marquez elleni visszavágó nem titkolt szándékával. Másfelől pedig a mexikói alapvetően kontrabokszra épülő stílusa vált jóval agresszívabbá a kudarcot követő mérkőzéseken, így aztán két látványos diadallal Marquez visszapofozkodta magát az ökölvívás abszolút élvonalába, és létrejött a Barrera elleni álommeccs, amely roppant színvonalas és izgalmas küzdelmet hozott. A márciusi találkozót az év végén pedig egy nagyon egyoldalú, Rocky Juarez elleni diadal koronázta meg - Juan Manuel teljesítménye olyannyira fölényes volt, hogy az egyik pontozó menetet sem tudott Juareznek adni.
Floyd Mayweatheren kívül mindössze egy név szerepel a The Ring fent említett listáján a mexikóinál előkelőbb pozícióban: Pacquiaóé. 2005-ös, Morales elleni vereségét (melynek módja kulcsfontosságú lehet Marquez taktikája szempontjából) két lehengerlő kiütéses diadallal bosszulta meg, s Erik mellett a tavalyi évben a nagy rivális Barrerát is "visszavonultatta". Ez így persze nem teljesen igaz: Morales tavaly még - sikertelenül - megpróbálkozott könnyűsúlyban is címet szerezni, és az elmúlt hetekben visszatéréséről is lehetett pletykákat hallani. Barrera nevét pedig - aki egyébként hivatalosan be sem jelentette visszavonulását -, először a nagypehelysúlyú bajnok Mzonke Fanával, majd a nagyharmatsúlyú Israel Vazquezzel hozták összefüggésbe, aki március 1-jén a fiatalbbik Marquez-fivér ellen húz kesztyűt harmadjára. Visszatérve a március 15-ei csatára, Pacquiao jobban teszi, ha komolyan veszi veterán riválisát, ám aligha kell őt emlékeztetni a 2004-ben kiosztott és beszedett pofonokra. Egyik promótere, Bob Arum, azonban már most sokkal messzebbre tekint a Las Vegasi csatánál, s az idei évre egy David vagy Juan Diaz elleni könnysúlyú, későbbre pedig akár egy Ricky Hatton elleni kisváltósúlyú összecsapást is kilátásba helyezett, amely csak akkor hangzik kevésbé hihetetlennek, ha megjegyezzük: Arum eredetileg egy Oscar De La Hoya elleni, váltósúlyú(!) szupermérkőzést szeretett volna tető alá hozni. Akárhogy is alakul a Las Vegasi visszavágó, a súlycsoportváltás meglehetősen biztosnak tűnik, és az idő még a filippínó oldalán áll, aki a komoly profi múlt ellenére is (több mint kilenc éve szerezte meg első világbajnoki övét) még csak 29 éves. Ami a sikeres folytatás kulcsa lehet, az PacMan vad és rendíthetetlen stílusának "megszelídítése" és a technikai elemek s védekezés hatékonyabb használata. A Barrera elleni visszavágón a nyíltsisakos küzdelem elmaradt, Pacquiao a korábbinál jóval többet használta az előkészítő egyeneseket, és a meglehetősen passzív ellenfélre sem vetette rá magát, így aztán a találkozó nagyarányú pontozásos sikerrel ért véget. Vajon a mexikói összeszedett, taktikus ökölvívása vagy Pacquiao fiatalos hevületének lecsillapodása hozott egy sokkal taktikusabb küzdelmet? A válasz leginkább: mindkettő. PacMan mesterével, Freddie Roach-csal ugyanis a megfontoltabb bunyó elsajátítására törekszik, a szünet nélküli ütészápor és a félelmetes kondíció ugyanis nem tarthat örökké. A filippínó tehát a fiatal Barrerához hasonló változásra törekszik, aki a váltással annak idején karrierjének új szakaszát indította el, s vezetett legnagyobb, Naseem Hamed elleni sikeréhez...
Az, hogy a visszavágó ideje és a súlycsoport a négy év során újabb és újabb találkozókon edződött felek közül kinek a malmára hajtja a vizet, nem egyszerű kérdés. Néhány evidencia mindenképpen Pacquiao mellett szól: Marquez augusztusban már 34. életévét is betöltötte, azaz nyugodtan nevezhetjük veteránnak, Pacquiao ökölvívása pedig, mint mondottuk, érettebbé, összeszedettebbé vált. Ha összehasonlítjuk a két bokszoló Barrera elleni diadalát, noha Marquezé volt a látványosabb, PacMan aratta a magabiztosabb győzelmet, szokatlan módon kontrollált agresszivitással, sokkal inkább az előkészített támadásokra koncentrálva. Persze jó kérdés, hogy a 34 évesen kiválóan teljesítő mexikói ellen működni fog-e ugyanez, azaz kibokszolhatja-e a végletekig letisztult, technikás kontrabokszolót, és a kérdés fordítva is igaz: az elmúlt meccsein agresszívebb Juan Manuel vajon felveheti-e a kesztyűt a nyíltsisakos küzdelemben a világ egyik legkiválóbb harci gépezetével? Fontos előrejelzés lehet a két ökölvívó legutóbbi diadala. Marquez a támadó szellemű Juarez ellen "melegített be" a PacMan elleni visszavágóra, és kontrabokszra építve Barreráénál sokkal könnyebb diadalt aratott, jelezve, hogy még nem múlt el fölötte az idő. A filippínó győzelme viszont a szokatlan, taktikus küzdelem és a nagyarányú pontkülönbség ellenére sem volt hibátlan: több komoly pofont is beszedett Barrerától és védekezése is hiányosságokat mutatott, azaz egy alacsonyabb tempójú küzdelem inkább Marqueznek kedvezhet. Márpedig a nyilatkozatok és az első meccs alapján mindkét fél fegyelmezettebb bunyóra készül, Juan Manuel ugyanis a három padlózásról, Pacquiao pedig az önmaga ellen fordított agresszivitásról ápol nem túl szép emlékeket. Marquez számára különösen fontos ez a diadal, főleg annak tükrében, hogy két héttel öccse, Rafael, Israel Vazquez elleni trilógiája után lép ringbe, és ahogy az a fivérek karrierjében megszokott (lásd a Küzdőtér 2007/4. számát), a két mexikói igyekszik egymás teljesítményét túllicitálni. Ám az, hogy a fivéreknek sikerül-e új fejezetet nyitni az ökölvívás nagykönyvében, csak a követező számunkból fog kiderülni. A dologhoz pedig Vazqueznek és Pacquiaónak is lesz egykét szava a visszavágók évében!
