Roy Jones Jr. ismét nekifut
Roy Jones Junior nem adja fel, és csak remélhetjük, hogy majd nem jut Evander Holyfield sorsára. A sokak által minden idők legjobbjának tartott amerikai klasszis fantasztikus pályafutása a 2003-as nehézsúlyú kiruccanás óta lefelé ível. John Ruízt kiváló teljesítménnyel legyőzve egy mérkőzés erejéig a királykategóriában is világbajnoknak mondhatta magát, de a félnehézsúlyba való visszafogyás után már nem volt a régi. Nemezisét, Antonio Tarvert első meccsükön még legyűrte, de már ekkor is csak árnyéka volt korábbi önmagának, aztán a visszavágón beleszaladt élete első "rendes" vereségébe, Tarver ugyanis csúnyán kiütötte. Odalett a verhetetlenségi nimbusz, kiderült: mégiscsak ember. Jones nem teketóriázott, Glen Johnson ellen visszatért a ringbe, de a jamaikai veterántól elszenvedte zsinórban második kiütéses vereségét, és ekkor már egyértelművé vált: a legendás reflexek, melyek gyakorlatilag eltalálhatatlan célponttá tették Jones-t hosszú éveken át már megkoptak.
2005 októberében aztán harmadszorra is egymásnak feszültek Tarverrel, és néhány menetig ismét a régi Roy Jones-t láthattuk a ringben, de csak néhány percnyi csillogásról volt szó, és végül Tarver pontozással ismét legyőzte Jones-t, akiről ekkor sokan azt hitték, hogy befejezi pályafutását.
Jones tavaly nyáron visszatért a ringbe, és bár nagyarányú pontozással legyőzte Prince Badi Ajamut, a mutatott teljesítmény ezúttal is csak halovány árnyéka volt a fénykorában látottaknak. Ellen ellenére persze se szeri se száma nem volt a lehetséges nagy mérkőzésekkel kapcsolatos híreknek, szóba került többek között a Tarvert legyőző Bernard Hopkins elleni visszavágó lehetősége, a nagyközépsúlyú király Joe Calzaghe, egy idén áprilisban adott rádióinterjúban pedig Erdei Zsoltot is megemlítette a floridai bunyós, aki hónapokig a WBO ranglistavezetője és így hivatalos kihívója is volt Madárnak, de a legújabb ranglistán már lejjebb csúszott.
A sztárellenfelek helyett így aztán maradt a veretlen Anthony Hanshaw (21-0-1), aki azonban még egyetlen komoly skalpot sem tudott begyűjteni pályafutása során, de az újabb pihenő jótékony hatásában reménykedő Jones számára ideális felhozóellenfél lehet. Hanshaw eddig nagyközépsúlyban bokszolt, nem is nagydarab, így elvileg nem jelenthet komoly gondot a harmincnyolc esztendős veteránnak, bár már hetek óta fogadkozik, hogy megteszi, ami sem Tarvernek, sem Johnsonnak nem sikerült előtte: végleg nyugdíjazza minden idők egyik legpompásabb profi ökölvívóját.
Fogadkozásokkal Jones sem fukarkodott, ugyanis számára is világos a tét: meg kell mutatnia a közönségnek, hogy még mindig képes azt az izgalmas, látványos bunyót produkálni, ami méltán tette őt világszerte oly népszerűvé, mert egy újabb izzadságszagú győzelem után hiába a nagy név, igencsak nehéz dolga lesz, hogy a tévé társaságok belemenjenek egy olyan szupermérkőzésbe -legyen az akár Hopkins, akár Calzaghe, akár másvalaki elleni- amilyenre Jones vágyik.
2005 októberében aztán harmadszorra is egymásnak feszültek Tarverrel, és néhány menetig ismét a régi Roy Jones-t láthattuk a ringben, de csak néhány percnyi csillogásról volt szó, és végül Tarver pontozással ismét legyőzte Jones-t, akiről ekkor sokan azt hitték, hogy befejezi pályafutását.
Jones tavaly nyáron visszatért a ringbe, és bár nagyarányú pontozással legyőzte Prince Badi Ajamut, a mutatott teljesítmény ezúttal is csak halovány árnyéka volt a fénykorában látottaknak. Ellen ellenére persze se szeri se száma nem volt a lehetséges nagy mérkőzésekkel kapcsolatos híreknek, szóba került többek között a Tarvert legyőző Bernard Hopkins elleni visszavágó lehetősége, a nagyközépsúlyú király Joe Calzaghe, egy idén áprilisban adott rádióinterjúban pedig Erdei Zsoltot is megemlítette a floridai bunyós, aki hónapokig a WBO ranglistavezetője és így hivatalos kihívója is volt Madárnak, de a legújabb ranglistán már lejjebb csúszott.
A sztárellenfelek helyett így aztán maradt a veretlen Anthony Hanshaw (21-0-1), aki azonban még egyetlen komoly skalpot sem tudott begyűjteni pályafutása során, de az újabb pihenő jótékony hatásában reménykedő Jones számára ideális felhozóellenfél lehet. Hanshaw eddig nagyközépsúlyban bokszolt, nem is nagydarab, így elvileg nem jelenthet komoly gondot a harmincnyolc esztendős veteránnak, bár már hetek óta fogadkozik, hogy megteszi, ami sem Tarvernek, sem Johnsonnak nem sikerült előtte: végleg nyugdíjazza minden idők egyik legpompásabb profi ökölvívóját.
Fogadkozásokkal Jones sem fukarkodott, ugyanis számára is világos a tét: meg kell mutatnia a közönségnek, hogy még mindig képes azt az izgalmas, látványos bunyót produkálni, ami méltán tette őt világszerte oly népszerűvé, mert egy újabb izzadságszagú győzelem után hiába a nagy név, igencsak nehéz dolga lesz, hogy a tévé társaságok belemenjenek egy olyan szupermérkőzésbe -legyen az akár Hopkins, akár Calzaghe, akár másvalaki elleni- amilyenre Jones vágyik.
