Tarver-Hopkins: Búcsúzik a Hóhér!
Június 10-én két, karrierének alkonyán lévő óriási név csap össze egy olyan mérkőzésen, mely leginkább arról hivatott dönteni, hogy melyikük inthet búcsút szeretett sportágának egy ilyen presztízsgyőzelemmel a zsebében.
A bevezetőben foglaltak némi pontosításra szorulnak, hiszen a két résztvevő közül csak Bernard Hopkins jelentette ki, hogy ez lesz az utolsó meccse, Antonio Tarver (24-3-0) -noha már 37 esztendős- még nem gondol a visszavonulásra. Mielőtt azonban ennyire előreszaladnánk, ismerkedjünk meg a két bokszolóval, noha aligha kell bármelyiküket is bemutatni
.
Az ezúttal kihívó szerepét betöltő Bernard Hopkins (46-4-1), azaz a Hóhér alighanem bevonul az ökölvívás legendái közé. A profi karrierjét egy börtönbüntetés miatt 23 évesen elkezdő philadelphiai bunyós legelső mérkőzésén, 1988-ban rögtön vereséget szenvedett, de szívós munkával és kitartással ismét felküzdötte magát, hogy aztán 1993-ban, első világbajnoki címmeccsén kikapjon a köztudatba akkortájt berobbanó Roy Jones Jr.-tól. Az újabb vereség sem szegte kedvét Hopkins-nak, és ami ezután következett, az szinte minden képzeletet felülmúlt: a Hóhér 1993-tól egészen tavaly júliusig, azaz tizenkét (!) évig volt veretlen, eközben begyűjtve mind a négy nagy szervezet középsúlyú világbajnoki címét, legyőzve többek között Felix Trinidadot, és zsinórban húsz címvédést produkálva. A fantasztikus sorozatnak a fiatal és sikeréhes Jermain Taylor vetett véget tavaly, először megosztott, majd a visszavágón egyhangú pontozással legyőzve a 40 esztendős Hopkins-t. A végjáték azonban nem lehet ilyen csúf, a Hóhér hírnevéhez méltó találkozón szeretne búcsúzni, így elvállalta a nagy kihívást: két súlycsoportot fellépve megküzd a félnehézsúlyú királlyal, Antonio Tarverrel.
Tarver bemutatása jóval egyszerűbb lesz, egyrészt mivel ő csaknem egy évtizeddel később kezte profi pályafutását, másrészt csak az utóbbi években ért el igazán jelentős sikereket. A floridai bokszoló első világbajnoki címét csak azután vívhatta, hogy nemezise, Roy Jones egy mérkőzés erejéig fellépett félnehézsúlyba, ekkor a betöltetlenné vált WBC és IBF címeket szerezte meg Montell Griffin legyőzésével. Sokáig nem örülhetett sikerének, hiszen a kirándulásából visszatérő Jones egy szoros meccsen többségi döntéssel legyőzte őt, de már ekkor látszott, hogy ez a Jones már nem az a Jones aki nehézsúlyú meccse előtt volt. A fél évvel későbbi visszavágón aztán Tarver sokkolta a világot, amikor a második menetben kiütötte a minden idők egyik legjobbjának tartott bokszolót, de pechjére uralkodása ekkor is tiszavirág-életűnek bizonyult, hiszen a következő meccsén -sokak által vitatott pontozással- Glen Johnson elvette címeit. A lassacskán a visszavágók királyává váló Tarver ezért a vereségéért is azonnal revansot vett, majd végképp megerősítette helyét a súlycsoport trónján, amikor tavaly októberben másodszor is legyőzte Roy Jones-t.
A mérkőzéssel kapcsolatos várakozások vegyesek, hiszen alapvetően két defenzív stílusú ökölvívóról van szó, akik ritkán támadják le ellenfeleiket. Hopkins valószínűleg ezúttal sem tesz majd másként, hiszen 41 évesen aligha sikerül majd két súlycsoportot úgy fellépnie, hogy fizikailag partiban legyen a naturális félnehézsúlyú Tarverrel. A kérdés az, hogy a szokásos kettős fedezéke elég erős lesz-e ahhoz, hogy a kiemelkedő ütőerejű Tarver bombáit hatástalanítsa, és egyáltalán lehetősége legyen villámgyors kontrákra.
A meglepetést inkább Tarver okozhatja, aki -fizikai fölényének tudtában- esetleg szakíthat szokásos stílusával, és megpróbálhatja bedarálni a Hóhért. Számára a legnagyobb veszélyt Hopkins kézgyorsasága jelentheti, mert karjaik egyforma hosszúak, és Tarvernek korábban már számtalan gyors bunyóssal meggyűlt a baja olyan meccseken is, amit egyébként aztán megnyert.
>> Szavazz a Tarver - Hopkins meccsre! <<
A meccs elvitathatatlan presztízsértékén kívül szakmai kihívást szinte kizárólag Hopkins számára tartogat. Ha ő képes lenne két súlycsoportot fellépve egy Tarver elleni győzelemmel befejezni a pályafutását, óriási skalppal a tarsolyában lovagolhatna el a naplementébe, mindenkiben szép emléket hagyva. Ezzel a sikerrel egycsapásra feledtethetné a Taylor elleni két kudarcot és pályafutásához méltó búcsúmeccsel örvendeztetheti meg rajongóit.
Ezzel szemben Tarver szeme előtt valószínűleg inkább a felkínált dollármilliók lebegtek, amikor aláírta szerződését, mert számára igazi elismerést ez a mérkőzés nem hozhat. Ha nyer, a legtöbben ezt Hopkins korának és fizikai hátrányának tudják majd be, míg ha netán kikapna egy középsúlyútól, egy szempillantás alatt tönkretenné elismertségét, amiért olyan sokáig küzdött.
Június 10-én, Atlantic City-ben két kiváló bokszoló fog ringbe lépni, de egészen másért küzdenek majd. A korszakos zseni, Bernard Hopkins a szép búcsúért, míg a későn érő, ellentmondásos megítélésű Antonio Tarver egy újabb neves skalp begyűjtéséért és voltaképpen élvonalbeli tagságának meghosszabbításáért bunyózik, mert egy esetleges vereség hirtelen számára is nagyon közel hozhajta a búcsú pillanatát.
A bevezetőben foglaltak némi pontosításra szorulnak, hiszen a két résztvevő közül csak Bernard Hopkins jelentette ki, hogy ez lesz az utolsó meccse, Antonio Tarver (24-3-0) -noha már 37 esztendős- még nem gondol a visszavonulásra. Mielőtt azonban ennyire előreszaladnánk, ismerkedjünk meg a két bokszolóval, noha aligha kell bármelyiküket is bemutatni
.
Az ezúttal kihívó szerepét betöltő Bernard Hopkins (46-4-1), azaz a Hóhér alighanem bevonul az ökölvívás legendái közé. A profi karrierjét egy börtönbüntetés miatt 23 évesen elkezdő philadelphiai bunyós legelső mérkőzésén, 1988-ban rögtön vereséget szenvedett, de szívós munkával és kitartással ismét felküzdötte magát, hogy aztán 1993-ban, első világbajnoki címmeccsén kikapjon a köztudatba akkortájt berobbanó Roy Jones Jr.-tól. Az újabb vereség sem szegte kedvét Hopkins-nak, és ami ezután következett, az szinte minden képzeletet felülmúlt: a Hóhér 1993-tól egészen tavaly júliusig, azaz tizenkét (!) évig volt veretlen, eközben begyűjtve mind a négy nagy szervezet középsúlyú világbajnoki címét, legyőzve többek között Felix Trinidadot, és zsinórban húsz címvédést produkálva. A fantasztikus sorozatnak a fiatal és sikeréhes Jermain Taylor vetett véget tavaly, először megosztott, majd a visszavágón egyhangú pontozással legyőzve a 40 esztendős Hopkins-t. A végjáték azonban nem lehet ilyen csúf, a Hóhér hírnevéhez méltó találkozón szeretne búcsúzni, így elvállalta a nagy kihívást: két súlycsoportot fellépve megküzd a félnehézsúlyú királlyal, Antonio Tarverrel.
Tarver bemutatása jóval egyszerűbb lesz, egyrészt mivel ő csaknem egy évtizeddel később kezte profi pályafutását, másrészt csak az utóbbi években ért el igazán jelentős sikereket. A floridai bokszoló első világbajnoki címét csak azután vívhatta, hogy nemezise, Roy Jones egy mérkőzés erejéig fellépett félnehézsúlyba, ekkor a betöltetlenné vált WBC és IBF címeket szerezte meg Montell Griffin legyőzésével. Sokáig nem örülhetett sikerének, hiszen a kirándulásából visszatérő Jones egy szoros meccsen többségi döntéssel legyőzte őt, de már ekkor látszott, hogy ez a Jones már nem az a Jones aki nehézsúlyú meccse előtt volt. A fél évvel későbbi visszavágón aztán Tarver sokkolta a világot, amikor a második menetben kiütötte a minden idők egyik legjobbjának tartott bokszolót, de pechjére uralkodása ekkor is tiszavirág-életűnek bizonyult, hiszen a következő meccsén -sokak által vitatott pontozással- Glen Johnson elvette címeit. A lassacskán a visszavágók királyává váló Tarver ezért a vereségéért is azonnal revansot vett, majd végképp megerősítette helyét a súlycsoport trónján, amikor tavaly októberben másodszor is legyőzte Roy Jones-t.
A mérkőzéssel kapcsolatos várakozások vegyesek, hiszen alapvetően két defenzív stílusú ökölvívóról van szó, akik ritkán támadják le ellenfeleiket. Hopkins valószínűleg ezúttal sem tesz majd másként, hiszen 41 évesen aligha sikerül majd két súlycsoportot úgy fellépnie, hogy fizikailag partiban legyen a naturális félnehézsúlyú Tarverrel. A kérdés az, hogy a szokásos kettős fedezéke elég erős lesz-e ahhoz, hogy a kiemelkedő ütőerejű Tarver bombáit hatástalanítsa, és egyáltalán lehetősége legyen villámgyors kontrákra.
A meglepetést inkább Tarver okozhatja, aki -fizikai fölényének tudtában- esetleg szakíthat szokásos stílusával, és megpróbálhatja bedarálni a Hóhért. Számára a legnagyobb veszélyt Hopkins kézgyorsasága jelentheti, mert karjaik egyforma hosszúak, és Tarvernek korábban már számtalan gyors bunyóssal meggyűlt a baja olyan meccseken is, amit egyébként aztán megnyert.
A meccs elvitathatatlan presztízsértékén kívül szakmai kihívást szinte kizárólag Hopkins számára tartogat. Ha ő képes lenne két súlycsoportot fellépve egy Tarver elleni győzelemmel befejezni a pályafutását, óriási skalppal a tarsolyában lovagolhatna el a naplementébe, mindenkiben szép emléket hagyva. Ezzel a sikerrel egycsapásra feledtethetné a Taylor elleni két kudarcot és pályafutásához méltó búcsúmeccsel örvendeztetheti meg rajongóit.
Ezzel szemben Tarver szeme előtt valószínűleg inkább a felkínált dollármilliók lebegtek, amikor aláírta szerződését, mert számára igazi elismerést ez a mérkőzés nem hozhat. Ha nyer, a legtöbben ezt Hopkins korának és fizikai hátrányának tudják majd be, míg ha netán kikapna egy középsúlyútól, egy szempillantás alatt tönkretenné elismertségét, amiért olyan sokáig küzdött.
Június 10-én, Atlantic City-ben két kiváló bokszoló fog ringbe lépni, de egészen másért küzdenek majd. A korszakos zseni, Bernard Hopkins a szép búcsúért, míg a későn érő, ellentmondásos megítélésű Antonio Tarver egy újabb neves skalp begyűjtéséért és voltaképpen élvonalbeli tagságának meghosszabbításáért bunyózik, mert egy esetleges vereség hirtelen számára is nagyon közel hozhajta a búcsú pillanatát.
