Jermain Taylor (26-0-1) 28 éves korára a profi ökölvívás egyik legfényesebben csillogó sztárja és egyben egyik legellentmondásosabb figurája lett. Óriási tehetségként sorra gyűjtögette a győzelmeket az akkor még a legendás Hóhér, Bernard Hopkins által uralt középsúlyban, majd 2005-ben végre össze is csaphatott a nála 14 évvel idősebb, mind a 4 övet őrző bajnokkal. Sokan túl korainak tartották ezt a megmérettetést, de Hopkins akkor már a visszavonulás felé kacsintgatott és így Taylornak soha vissza nem térő alkalom kínálkozott, hogy a regnáló bajnoktól szerezze meg a trónt.
A mérkőzés papíron Taylor eddigi legnagyobb sikerét hozta, hiszen megosztott pontozással véget vetett a Hóhér évtizedes veretlenségi sorozatának, de sokan eleve a pontozás jogosságát is vitatták, ráadásul Hopkins érthetetlen módon sokáig várt a hajrá megindításával, így az ifjú titán kihúzta a mérkőzés végéig a csata elején megszerzett előnyével. Az óriási meglepetés és a furcsa körülmények visszavágóért kiáltottak, s 2005 decemberében ismét egymásnak feszült a két bunyós. Az eredmény ezúttal "sima", egyhangú pontozásos Taylor győzelem volt, hona a mérkőzés képe hasonló volt az odavágóéhoz - azzal a különbséggel, hogy az ismét későn ébredő Hopkins hajráját Taylor kontrollálni tudta és nem került akkora bajba, mint néhány hónappal korábban.

A 2006-os évnek így aztán Taylor már a középsúly egyeduralkodójaként vágott neki, de sokakban keserű szájízt hagyott az, hogy Hopkins mindkét meccsen kései ébredésének köszönhetően szinte tálcán kínálta a győzelmet ifjú ellenfelének, aki élt is a lehetőséggel. Talán Taylorék is úgy érezték, hogy egy nagy győzelemmel kell meggyőzni a kétkedőket, ezért 2006 júniusában kiálltak a védekezés egyik nagymesterének számító Ronald "Winky" Wrighttal. Bár ne tették volna... A meccsen Taylor elsősorban fizikai fölényét igyekezett kamatoztatni alsóbb súlycsoportból fellépő ellenfelével szemben, nagy bombái azonban legtöbbször az okosan bunyózó Wright fedezékén csattantak, aki eközben villámgyors egyeneseivel gyűjtögette a pontokat, így aztán komoly megdöbbenést keltett, amikor a 12 menet végeztével a pontozók döntetlenre hozták ki a mérkőzést, amivel Taylor megtarthatta öveit. Taylor megítélése talán ezzel a meccsel romlott a leginkább, hiszen kiváló kvalitásai mellett itt már egyértelműen kedvező bírói döntésnek köszöhette, hogy rekordjában még mindig egy kövér nulla szerepel a vereség rovatban.
Taylor nem sokat teketóriázott, azonnal újabb jónevű ellenfelet kerített Kassim Ouma személyében, apró szépséghiba, hogy Oumának a Taylor elleni volt az első középsúlyú meccse, de Taylor ezt legalább simán megnyerte.

A 2007-es esztendőt a tervek szerint a népszerű amerikai box-valóságshow, a Contender sztárja, Sergio Mora ellen kezdte volna az időközben már "csak" a WBC és a WBO címet őrző Taylor, de Mora márciusban a "helyszín alkalmatlanságára" hivatkozva lemondta a május 19-ére, Memphis-be tervezett mérkőzést. A döntés hátterében az állhatott, hogy Taylor ugyanitt "ért el" döntetlent Wright ellen, és Mora úgy érezte, a helyi közönség előtt nem számíthat fair döntésre, bár a hivatalos indoklás szerint az HBO-val nem sikerült megegyezni a helyszínnel kapcsolatban. Taylor gyakorlatilag egy vállrándítással elintézte az esetet és új ellenfél után nézett, így került a képbe Cory Spinks (36-3-0).
A legendás boxfamilía legfiatalabb sztárja korábban már volt vitathatatlan bajnok, csak épp két kategóriával lejjebb, váltósúlyban. Címét még Zab Judah ellen veszítette el, majd hosszú pihenőt követően tavaly nyáron az IBF kisváltósúlyú bajnoka, Roman Karmazin ellen tért vissza győzelemmel, és egy címvédést követően ismét egy kategóriával feljebb méretteti meg magát.

Akik eddig sem kedvelték Taylort, azoknak az amerikai újabb magas labdát adott fel, hiszen ismét -immár zsinórban harmadszor- egy alsóbb kategóriában érkező ellenfelet talált magának, de mentségére szóljon, Spinks is komoly eredménysorral büszkélkedhet, ráadásul neki váltósúlyú pályafutása végén már komoly súlyproblémái voltak, így talán azóta volt ideje annyira megerősödnie, hogy ne legyen komoly fizikai hátrányban a bajnokkal szemben.
Spinks technikailag eléggé képzett és elég gyors ahhoz, hogy megverje Taylort, de kétséges, hogy mindez elég lesz a sikerhez, ha a ringben mégsem lesznek egy súlycsoportban. Taylort általában nem zavarja, ha az ellenfél esetleg gyorsabb nála, Wright többször is egyszerűen lepattant róla, így képes felőrölni valakit még akkor is, ha ütései nem találnak.

Spinks számára így komoly rizikó a mérkőzés és talán meglepő is, hogy ilyen gyorsan ugrál felfelé sikeres visszatérését követően, de ha bejön neki a nagy kockázat, hatalmasat nyer. Taylor ugyanakkor nagyobbat bukhat, mint amekkorát nyerhet. Győzelme esetén -főleg az előzmények tükrében- legtöbben ezt ismét annak tudják be, hogy alacsonyabb súlycsoportból választott ellenfelet, ha pedig vitatott lesz a döntés vagy netán kikap, alighanem leszedik róla a keresztvizet.

Taylor ráadásul a felkészülés közben már a következő mérkőzésével foglalkozik, ugyanis a WBO nagyközépsúlyú bajnoka, Joe Calzaghe Jeff Lacy után úgy tűnik, újabb ismert, veretlen amerikaira feni a fogát. Promótere, Frank Warren már tett is egy négymillió dolláros ajánlatot Taylornak egy júliusi meccsre, amit aztán később módosított szeptemberre, mivel a május 19-i címvédést követően két hónappal Taylor aligha vállalna egy ilyen összecsapást. Az amerikainak így most már nem is az időponttal van baja, a felajánlott pénzt kevesli.
"Ha Joe és Frank annyira akarnak, adjanak egy másik ajánlatot. 10 millió dollárért nagy showt csinálok nekik" - üzent a wales-inek.

Ennek tükrében kérdéses, hogy Taylor egyáltalán komolyan gondolja-e a Calzaghe elleni meccset. Az eddigiekkel ellentétben neki kellene súlycsoportot váltania, így oda lenne a fizikai fölény, rádaásul Calzaghe a közelmúltban igencsak megleckéztetett egy nála erősebb, veretlen amerikait Jeff Lacy személyében. Warren az egyik legtapasztaltabb és legdörzsöltebb promóter, így aligha fogja két és félszeresére növelni ajánlatát. Ha meg akarnak egyezni, alighanem hosszas huzavona veszi majd kezdetét, hiszen az anyagiakon felül alighanem komoly hajcihő lesz a helyszín körül is, hiszen Calzaghe ritkán mozdul ki Wales-ből, és Warren elképzeléseiben is egy szigetországi mérkőzés szerepel, ebbe viszont Taylor aligha fog belemenni. Mindent egybevetve ez a mérkőzés egyelőre távoll áll a megvalósulástól, a tárgyalások folytatásához pedig előbb arra lenne szükség, hogy Taylor hozza a Spinks elleni meccset, ami azért komoly izgalmakat tartogathat, ha a két fél nemcsak a mérlegeléskor lesz egy súlycsoportban!