Wright vs Mosley - A visszavágó!
Ronald "Winky" Wright (47-3; 25KO) és "Sugar" Shane Mosley (39-3; 35KO) november 20-án ismét összecsap!
Fél év nem sok idő - gondolhatnánk, mégis sok víz folyt le a Dunán azóta, hogy Winky Wright meggyőző fölénnyel diadalt aratott Sugar Shane fölött, és boksztörténelmet írt: a súlycsoport fennállása óta elsőként egyesítette a szervezet három nagy övét: a WBC, a WBA és az IBF nagyváltósúlyú koronáit. Ronald sokáig várt a lehetőségre, hogy egy nagyágyú ellen, a legnagyobb elismerésért bizonyíthasson, Mosley pedig el akarta oszlatni a kételyeket, melyek szerint nincs helye nagyváltósúlyban, és véghez kívánta vinni azt, amire Oscar De La Hoya sem volt képes: megszerezni a vitathatatlan bajnoki címet.
Az olvasók februárban már megismerkedhettek mindkét féllel, így ezúttal nem boncolgatjuk részletesebben az ökölvívók karrierjét. Winky Wright a március 13-ai meccse előtt a legtöbb rajongó számára a "sötét ló" kategóriába tartozott, annak ellenére, hogy hosszú évekig uralkodott már a súlycsoport egyes trónjain. Elfelejtették az emberek, hogy Ronald 22 évesen, öt padlózás után (amiből hármat csúszásnak is lehetett volna minősíteni) csak szoros pontozással kapott ki Julio Cesar Vazqueztől. Elfelejtették, hogy a namíbiai szupertehetség, Harry Simon is csak szűken múlta felül az "Kacsintós" becenevű amerikait. Elfelejtették, hogy a megállíthatatlannak hitt Fernando Vargast pontozással felülmúlta, de a mérkőzést az "Azték Harcosnak" ítélték. Winky tíz győztes világbajnoki csatájáról pedig sokan talán soha nem is hallottak. Mindez Wright fura kettősségből adódott: képességei alapján mindig is a nagyváltósúly egyik legjobbja volt, mérkőzései azonban nem tartoztak a látványosabbak közé, ezért a nagy nevek és a fizetős TV-társaságok jobbnak látták elkerülni a floridai ökölvívót, s inkább a jobban fizető meccseket választották. Hosszú évek után Shane Mosley volt az, aki felvállalta a csatát Wright ellen, hiszen a történelmi címegyesítés lebegett a szeme előtt. Mosley egy vitatható pontozású diadalon volt túl, 2003-ban másodjára is megverte Oscar De La Hoyát, és készen állt a Sugar jelzőt tovább öregbíteni. Shane fényes karrierrel a háta mögött lépett Winky ellen a szorítóba, hiszen könnyűsúlyban és váltósúlyban sokáig nem talált legyőzőre - a veretlen Vernon Forrest azonban kétszer is legyőzte az megállíthatatlannak hitt Sugart, és mutatott egy taktikát Mosley legyőzésére: egyenesekkel és jó lábmunkával operálva hatástalanította Sugar gyilkos kombinációit és testütéseit. Csak kevesen látták, hogy a balkezes Winky stílusában és széles technikai repertoárjában is megvannak azok az elemek, amelyekkel meg lehet törni Sugar magabiztos támadásait.
Március 13-án Wright 12 menetben végre az egész világ előtt megmutathatta, hogy miért kerülték őt el évekig. Az összecsapás első pár percében még Mosley jött előre, de támadásait Wright hatékonyan megkontrázta, majd miután Shane kezdte magabiztosságát elveszíteni, és belharcban nem tudott mit kezdeni Ronald rendkívül zárt fedezékével, átadta az irányítást ellenfelének. És hátrafelé bokszolva Shane Mosley nem nyerhetett! A technikailag is pazar és látványos csatában mindkét fél egyaránt hatékonyan találgatott testen és fejen, de az utolsó menetekben, amikor Mosley kezdett elfáradni, Wright belharcban is fölülkerekedett ellenfelén. Saját ütőtávjából egyenesekkel és horgokkal egyaránt magas hatásfokkal dolgozott, és Shane nem találta ellenfele Achilles-ínját, így gyilkos kombinációi a tarsolyában maradtak. A 12. menet igazi látványos verekedést hozott, de Mosley már nem tudott fordítani - egyhangú pontozással Winky lett a vitathatatlan bajnok.
Wright végre csak elismerő, gratuláló szavakat és kritikákat kapott, még Bernard Hopkins is megdicsérte sorstársa sikerét - pár nap múlva azonban az ökölvívás nagyjai, a szervezetek megmutatták, hogy az új vitathatatlan bajnokot egyáltalán nem tisztelik. Furcsa patthelyzet állt ugyanis elő: a WBC megfenyegette a bajnokot, hogyha nem áll ki azonnal az ideiglenes bajnok Javier Castillejóval, Winky búcsút inthet a WBC trófeájának. Majd a WBA és az IBF is előállt a maga jelöltjével: a WBA Travis Simmsszel, az IBF pedig Kassim Oumával. Ekkor lépett be a képbe ismét Shane Mosley, aki megvált mesteréről, Jack Mosley-tól, és felfogadta Joe Goossent új mentorának. Sugar a márciusi meccs szerződését lobogtatta, és jelezte, hogy keresztülhúzva mindhárom szervezet számításait, élni kíván a kötelező visszavágó jogával. "Szeretném, ha a közönség tudná: meg kívánom bosszulni a vereséget, és szeretném ősszel megmutatni, hogy milyen az igazi "Sugar" Shane Mosley. Rendkívül izgatott vagyok a Joe Goossennel végzett munkám miatt, és nem kételkedem abban, hogy a következő összecsapásom eredménye egészen más lesz." Az IBF a revánsot azonnal elutasította, ezért Wright kénytelen volt lemondani az övről, és a másik két szervezetet is csak nehezen lehetett rávenni, hogy továbbra is ismerje el bajnokának napjaink egyik legjobb ökölvívóját! Ronaldot továbbra sem kívánták emberszámba venni...
Nem állt meg azonban az élet a súlycsoportban: Kassim Ouma megszerezte az IBF övét, és kihívta Wright-ot, Travis Simms pedig megvédte a címét, és Ronaldot ismét kötelezték, hogy ha november 20-ai meccsét megnyeri, azonnal ki kell állnia Simmsszel. A WBC ugyanerre a következtetésre jutott Castillo esetében. Meglepő lenne, ha ezek után Wright mindenkinek beintene, és legközelebb Bernard Hopkins ellen, középsúlyban lépne kötelek közé? Pedig ez logikus lépés lenne, hiszen abban a csatában komoly pénz van, és egyik fél sem zárkózik el a meccstől, sőt, a négy középsúlyú öv birtokosa kifejezetten a "Kacsintós" ökölvívóval akar összecsapni!
November 20-ra írták ki a visszavágó időpontját, a két ökölvívó ezekben a pillanatokban is keményen készül az újabb megmérettetésre. Wright olyan kiválóságokkal edz, mint a frissen megkoronázott nagyközépsúlyú Jeff Lacy, Goossen edzőtermében pedig olyan bajnokok segítik egymás munkáját, mind pl. Diego Corrales. Goossentől, a "csodaedzőtől" várja Mosley azt a pluszt, amivel visszavághat "Kacsintós" sporttársának. Joe idén egyszer már véghezvitte a lehetetlent: Corrales Goossen koordinálásával - nem kis meglepetésre - pontozással vett revánsot korábbi legyőzőjétől, Joel Casamayortól. Dan Burmingham "szentélyéből" is kikerült azonban egy remek világbajnok, a Wrighthoz hasonlóan letisztult és gyönyörűen öklöző Jeff Lacy került ki győztesen a Joe Calzaghe által is elkerült Syd Vanderpool ellenében - nem alaptalan tehát feltételezni, hogy a visszavágó nem csak az ökölvívók, hanem a mentorok párbaja is lesz; a győztest minden bizonnyal az év legjobb edzőjévé választják a tengerentúlon.
Felvetődhet a kérdés, hogy az első meccs egyoldalúsága után egy "csodaedző" vajon segíthet-e Shane Mosley-n, aki világéletében édesapja irányítása alatt edzett, és aki egyfajta stílusban bokszolt minden egyes meccsén - igaz abban rendkívül hatékonyan. Képes lehet-e egy ökölvívó 33 évesen a stílusváltásra, mert a győzelemhez alighanem erre lesz szükség. Sugar a vereséget többek között a gyors elfáradással magyarázta. Nem árt azonban elgondolkodni azon, ami Roy Jones esetében nyilvánvalóvá vált: lehet, hogy Shane is elveszítette kivételes gyorsaságát és reflexeit? Mosley győzelemre vezető taktikájához mindenekelőtt többet kell lábon mozognia, főleg oldal irányban, és több szögből kell támadnia Wright-ot, aki leginkább egyenes irányban hatékony. Továbbá diadalhoz vezethet, ha megpróbálja Winky zárt fedezékét testen megtörni - igaz az első mérkőzésen ez nem sikerült. Mégis test-fej kombinációkkal, folyamatos előre menetellel és a záporozó ütésekkel átveheti az irányítást; Wright-ról a Vargas elleni meccsen is kiderült, hogy folyamatos harcra kényszerítve a hatékony, de takarékos bunyójával nem tud partiban lenni, így veszíthetett el meneteket Fernando ellen.
Winkynek könnyebb dolga lesz Las Vegas-ban, hiszen esélyesként lép a szorítóba, és fizikai fölényéből s stílusából adódóan kényelmesen bokszolhat a saját technikai repertoárját latba vetve. Ami egyszer győzelemre vezetett, azt nem érdemes megváltoztatni, de még mindig lehetséges új elemeket belevinni a Mosley elleni taktikába. Ha Ronald az első menetek rohamait fegyelmezett bunyóval túléli, és ismét tökéletesen felveszi ellenfele ritmusát, akkor távolról, a kiváló jabekkel, belharcban pedig a kemény horoggal idő előtti sikert is arathat. Ha pedig továbbra is Bernard Hopkins nyomvonalán kíván haladni, a májtájékra mért horgok jó választásnak bizonyulhatnak; csak az elmúlt hetek során olyanokat kényszerített padlóra ez az ütésfajta, mint De La Hoya vagy Ricardo Mayorga, de Leonard Dorint sem szabad kifelejteni a sorból - ez az év amúgy is a gyönyörű testen kivitelezett kiütésekről szól. Wright állóképességében és jó állában továbbra is bízhat, és ha az irányítást átvéve ismét bedarálja Mosley-t, akkor a kiütés valóban nem tűnik lehetetlen vállalkozásnak - Winky visszafogott KO-mérlege ellenére sem.
A visszavágót azért várja lélegzetvisszafojtva a szakma - és nemkevésbé a közönség , mert mindenképpen egy új Shane Mosley-ra számít mindenki, Goossen neve pedig garancia a változásra. Vajon fordíthat-e Sugar, és felülhet-e ezúttal a nagyváltósúly vitathatatlan trónjára, vagy éppen Wright okozza a meglepetést egy támadóbb stílusú bunyóval, esetleg egy kiütéssel? Egy biztos: mi, a nézők csak jól járhatunk, mert technikailag és látvány szempontjából is remek csata várható. A fogadóirodák pedig várják a téteket: ezúttal Mosley-t tartják méltánytalanul esélytelenebbnek 3.25-ös szorzóval, de az idei esztendő a meglepetések éve - és november 20-án bármi megtörténhet!
A mérkőzést a SPORT1 televízió vasárnap hajnalban élőben közvetíti!
Fél év nem sok idő - gondolhatnánk, mégis sok víz folyt le a Dunán azóta, hogy Winky Wright meggyőző fölénnyel diadalt aratott Sugar Shane fölött, és boksztörténelmet írt: a súlycsoport fennállása óta elsőként egyesítette a szervezet három nagy övét: a WBC, a WBA és az IBF nagyváltósúlyú koronáit. Ronald sokáig várt a lehetőségre, hogy egy nagyágyú ellen, a legnagyobb elismerésért bizonyíthasson, Mosley pedig el akarta oszlatni a kételyeket, melyek szerint nincs helye nagyváltósúlyban, és véghez kívánta vinni azt, amire Oscar De La Hoya sem volt képes: megszerezni a vitathatatlan bajnoki címet.
Az olvasók februárban már megismerkedhettek mindkét féllel, így ezúttal nem boncolgatjuk részletesebben az ökölvívók karrierjét. Winky Wright a március 13-ai meccse előtt a legtöbb rajongó számára a "sötét ló" kategóriába tartozott, annak ellenére, hogy hosszú évekig uralkodott már a súlycsoport egyes trónjain. Elfelejtették az emberek, hogy Ronald 22 évesen, öt padlózás után (amiből hármat csúszásnak is lehetett volna minősíteni) csak szoros pontozással kapott ki Julio Cesar Vazqueztől. Elfelejtették, hogy a namíbiai szupertehetség, Harry Simon is csak szűken múlta felül az "Kacsintós" becenevű amerikait. Elfelejtették, hogy a megállíthatatlannak hitt Fernando Vargast pontozással felülmúlta, de a mérkőzést az "Azték Harcosnak" ítélték. Winky tíz győztes világbajnoki csatájáról pedig sokan talán soha nem is hallottak. Mindez Wright fura kettősségből adódott: képességei alapján mindig is a nagyváltósúly egyik legjobbja volt, mérkőzései azonban nem tartoztak a látványosabbak közé, ezért a nagy nevek és a fizetős TV-társaságok jobbnak látták elkerülni a floridai ökölvívót, s inkább a jobban fizető meccseket választották. Hosszú évek után Shane Mosley volt az, aki felvállalta a csatát Wright ellen, hiszen a történelmi címegyesítés lebegett a szeme előtt. Mosley egy vitatható pontozású diadalon volt túl, 2003-ban másodjára is megverte Oscar De La Hoyát, és készen állt a Sugar jelzőt tovább öregbíteni. Shane fényes karrierrel a háta mögött lépett Winky ellen a szorítóba, hiszen könnyűsúlyban és váltósúlyban sokáig nem talált legyőzőre - a veretlen Vernon Forrest azonban kétszer is legyőzte az megállíthatatlannak hitt Sugart, és mutatott egy taktikát Mosley legyőzésére: egyenesekkel és jó lábmunkával operálva hatástalanította Sugar gyilkos kombinációit és testütéseit. Csak kevesen látták, hogy a balkezes Winky stílusában és széles technikai repertoárjában is megvannak azok az elemek, amelyekkel meg lehet törni Sugar magabiztos támadásait.
Március 13-án Wright 12 menetben végre az egész világ előtt megmutathatta, hogy miért kerülték őt el évekig. Az összecsapás első pár percében még Mosley jött előre, de támadásait Wright hatékonyan megkontrázta, majd miután Shane kezdte magabiztosságát elveszíteni, és belharcban nem tudott mit kezdeni Ronald rendkívül zárt fedezékével, átadta az irányítást ellenfelének. És hátrafelé bokszolva Shane Mosley nem nyerhetett! A technikailag is pazar és látványos csatában mindkét fél egyaránt hatékonyan találgatott testen és fejen, de az utolsó menetekben, amikor Mosley kezdett elfáradni, Wright belharcban is fölülkerekedett ellenfelén. Saját ütőtávjából egyenesekkel és horgokkal egyaránt magas hatásfokkal dolgozott, és Shane nem találta ellenfele Achilles-ínját, így gyilkos kombinációi a tarsolyában maradtak. A 12. menet igazi látványos verekedést hozott, de Mosley már nem tudott fordítani - egyhangú pontozással Winky lett a vitathatatlan bajnok.
>>Szavazás!<<
Wright végre csak elismerő, gratuláló szavakat és kritikákat kapott, még Bernard Hopkins is megdicsérte sorstársa sikerét - pár nap múlva azonban az ökölvívás nagyjai, a szervezetek megmutatták, hogy az új vitathatatlan bajnokot egyáltalán nem tisztelik. Furcsa patthelyzet állt ugyanis elő: a WBC megfenyegette a bajnokot, hogyha nem áll ki azonnal az ideiglenes bajnok Javier Castillejóval, Winky búcsút inthet a WBC trófeájának. Majd a WBA és az IBF is előállt a maga jelöltjével: a WBA Travis Simmsszel, az IBF pedig Kassim Oumával. Ekkor lépett be a képbe ismét Shane Mosley, aki megvált mesteréről, Jack Mosley-tól, és felfogadta Joe Goossent új mentorának. Sugar a márciusi meccs szerződését lobogtatta, és jelezte, hogy keresztülhúzva mindhárom szervezet számításait, élni kíván a kötelező visszavágó jogával. "Szeretném, ha a közönség tudná: meg kívánom bosszulni a vereséget, és szeretném ősszel megmutatni, hogy milyen az igazi "Sugar" Shane Mosley. Rendkívül izgatott vagyok a Joe Goossennel végzett munkám miatt, és nem kételkedem abban, hogy a következő összecsapásom eredménye egészen más lesz." Az IBF a revánsot azonnal elutasította, ezért Wright kénytelen volt lemondani az övről, és a másik két szervezetet is csak nehezen lehetett rávenni, hogy továbbra is ismerje el bajnokának napjaink egyik legjobb ökölvívóját! Ronaldot továbbra sem kívánták emberszámba venni...
Nem állt meg azonban az élet a súlycsoportban: Kassim Ouma megszerezte az IBF övét, és kihívta Wright-ot, Travis Simms pedig megvédte a címét, és Ronaldot ismét kötelezték, hogy ha november 20-ai meccsét megnyeri, azonnal ki kell állnia Simmsszel. A WBC ugyanerre a következtetésre jutott Castillo esetében. Meglepő lenne, ha ezek után Wright mindenkinek beintene, és legközelebb Bernard Hopkins ellen, középsúlyban lépne kötelek közé? Pedig ez logikus lépés lenne, hiszen abban a csatában komoly pénz van, és egyik fél sem zárkózik el a meccstől, sőt, a négy középsúlyú öv birtokosa kifejezetten a "Kacsintós" ökölvívóval akar összecsapni!
 |
Felvetődhet a kérdés, hogy az első meccs egyoldalúsága után egy "csodaedző" vajon segíthet-e Shane Mosley-n, aki világéletében édesapja irányítása alatt edzett, és aki egyfajta stílusban bokszolt minden egyes meccsén - igaz abban rendkívül hatékonyan. Képes lehet-e egy ökölvívó 33 évesen a stílusváltásra, mert a győzelemhez alighanem erre lesz szükség. Sugar a vereséget többek között a gyors elfáradással magyarázta. Nem árt azonban elgondolkodni azon, ami Roy Jones esetében nyilvánvalóvá vált: lehet, hogy Shane is elveszítette kivételes gyorsaságát és reflexeit? Mosley győzelemre vezető taktikájához mindenekelőtt többet kell lábon mozognia, főleg oldal irányban, és több szögből kell támadnia Wright-ot, aki leginkább egyenes irányban hatékony. Továbbá diadalhoz vezethet, ha megpróbálja Winky zárt fedezékét testen megtörni - igaz az első mérkőzésen ez nem sikerült. Mégis test-fej kombinációkkal, folyamatos előre menetellel és a záporozó ütésekkel átveheti az irányítást; Wright-ról a Vargas elleni meccsen is kiderült, hogy folyamatos harcra kényszerítve a hatékony, de takarékos bunyójával nem tud partiban lenni, így veszíthetett el meneteket Fernando ellen.
 |
A visszavágót azért várja lélegzetvisszafojtva a szakma - és nemkevésbé a közönség , mert mindenképpen egy új Shane Mosley-ra számít mindenki, Goossen neve pedig garancia a változásra. Vajon fordíthat-e Sugar, és felülhet-e ezúttal a nagyváltósúly vitathatatlan trónjára, vagy éppen Wright okozza a meglepetést egy támadóbb stílusú bunyóval, esetleg egy kiütéssel? Egy biztos: mi, a nézők csak jól járhatunk, mert technikailag és látvány szempontjából is remek csata várható. A fogadóirodák pedig várják a téteket: ezúttal Mosley-t tartják méltánytalanul esélytelenebbnek 3.25-ös szorzóval, de az idei esztendő a meglepetések éve - és november 20-án bármi megtörténhet!
A mérkőzést a SPORT1 televízió vasárnap hajnalban élőben közvetíti!
