Boxlegendák

A legendás "solar plexus punch fight"

A legendás
A XIX. század végén Kalifornia államban illegális volt a díjbokszolás, de 1897-ben mégis megesett, hogy Bakersfield városának bokszszerető lakossága megtekinthette James John Corbett és Robert Fitzsimmons címmérkőzését.
A XIX. század végén Kalifornia államban illegális volt a díjbokszolás, de 1897-ben mégis megesett, hogy Bakersfield városának bokszszerető lakossága megtekinthette James John Corbett és Robert Fitzsimmons címmérkőzését.

E csoda úgy volt lehetséges, hogy a legendás összecsapást az Edison Labor egykori munkatársa, Enoch J. Rector, saját tervezésű kameráival rögzítette, majd két és fél héttel a nevadai esemény után levetítette a bakersfieldi Armory Hall-ben, így a város bokszrajongói életnagyságban lehettek szemtanúi a neves eseménynek, midőn megtekintették a világtörténelem első szélesvásznú moziját.
Rector terve, hogy 63 milliméteres filmre rögzíti az eseményt, majd későbbi időpontban levetíti a bokszrajongóknak, újdonságnak számított, de sikere borítékolható volt, hiszen a profi ökölvívás ekkor óriási népszerűségnek örvendett az Egyesült Államokban, elsősorban a Corbett által 1892-ben detronizált legenda, Nagy John L. Sullivan révén. Azon a mérkőzésen Corbett egy kiégett, edzetlen, alkoholproblémákkal küzdő Sullivant győzött le, de mégis lezárt egy korszakot, hiszen ekkor vált a professzionális ökölvívás "hivatalosan is" véres mészárlásból igazi sporttá. A Corbett-Sullivan meccs volt az első világbajnoki mérkőzés az Egyesült Államokban, melyet a Queensbury szabályzat szerint bonyolítottak le, meghatározva a háromperces meneteket, és kötelezve a bunyósokat, hogy "sportszerű méretű, új, a legjobb minőségű" kesztyűket használják.
Az ökölvívás korszakos egyénisége, "Gentleman" Jim Corbett 1866-ban született San Franciscóban, és csak 19 esztendős korában kezdett el ökölvívással foglalkozni, de már ebben az évben a város amatőr bajnoka lett. Sikerén felbuzdulva úgy érezte, banktisztviselői állása mellett ökleivel is szép pénzeket kereshet, ezért nem sokkal huszadik születésnapja előtt meg is vívta első díjazott mérkőzését. Corbett néhány esztendő alatt kihívói pozícióba küzdötte magát, legyőzve a regnáló bajnok, John L. Sullivan korábbi ellenfeleit. Jim már ekkor bebizonyította, hogy a győzelmet nem csak a nyers erő, és az ütésekkel szembeni ellenállóság hozhatja meg; ő volt a boksztörténelem első "gondolkodó" bunyósa. Bár megvolt a kellő sebessége, értett a verekedéshez, és nagyot is ütött, komoly energiát fordított az ellenfelek erősségének és gyengéinek kielemzésére, és ehhez képest dolgozta ki a taktikáját. Az újkori boksztörténelem hajnalának e Gene Tunney-jét tudása Sullivan legyőzéséig (KO a 21. menetben), a világbajnoki címig emelte. Sajnos ekkor Corbett elkövette a korabeli bajnokok nagy hibáját; a következő években szinte alig bunyózott, Broadway-i show-kon, bemutatókon lépett fel, és Angliában, a sportág őshazájában "haknizott".
Jim Corbett kihívója 1897-ben Bob "Ruby Robert" Fitzsimmons volt, egy Új-Zélandon felnőtt korábbi kovácsinas, aki az üllő melletti munkával legendás erőre tett szert. Fitzsimmons 1863-ban született, profi karrierje 1883-ban indult, Ausztráliában. A nehézsúlyú felsőtesttel, de váltósúlyú lábakkal rendelkező bunyós középsúlyúként indult, és 1890-es amerikai bemutatkozása után egy évvel már meg is szerezte a súlycsoport világbajnoki címét, Jack "A Páratlan" Dempsey ellen. A félelmetes ütőerejű Fitzsimmons még néhány évig középsúlyban vitézkedett, majd megcélozta a királykategória világbajnoki címét.
A nagy érdeklődéssel várt csatára 1897 március 17-én, Carson City-ben került sor, és szinte mindenki az ellenfelénél négy esztendővel fiatalabb, csaknem húsz fonttal nehezebb Corbettre fogadott. A nyitott aréna rendjére a vadnyugat két legendás alakja, Bat Masterson és Wyatt Earp vigyázott, ők szedték be a fegyvereket a mérkőzésre kilátogató úriemberektől. Dodge City és Tombstone legendás békebírója nem volt ismeretlen a bunyósok számára; Fitzsimmons, Tom Sharkey elleni meccsét például Earp vezette, sőt, még a fegyverével is megfenyegette az angol bunyóst, mikor az tiltakozott- valóban jogtalan- leléptetése ellen.
A nézőtéren helyet foglalt Fitzsimmons felesége, Rose is, akit Bob meg is csókolt, mielőtt ringbe lépett volna. Erre a megnyugtató gesztusra bizony szüksége is volt az aggódó hitvesnek, hiszen a mérkőzés elején Corbett valósággal leiskolázta Fitzsimmonst. Az agresszíven támadó angol egyszerűen nem tudott mit kezdeni a nála sokkal technikásabb, az ökölvívás minden akkor ismert trükkjét bevető Corbettel, és már orrán-száján vérzett, amikor a hatodik menetben a padlóra került. Fitzsimmons csak kilencre szedte össze magát, de állapota dacára folytatta kérlelhetetlen támadóbunyóját, vagyis esetünkben- pestiesen szólva- ment a pofonért.


Fitzsimmons taktikája a nyolcadik menet felé kezdett beérni, amikor a bajnokon mutatkozni kezdett az edzés- és meccshiány miatti fáradtság. Bob ekkor új erőre kapott és mintegy megfogadva az őt végig instrukciókkal ellátó felesége tanácsát ("A lécein üsd meg, Bob! A lécein üsd meg!"), elkezdett testre támadni. A felsőtestre mért bombák egyike végül elérte célját; a tizennegyedik menetben egy gyomrot ért találattól Corbett tántorogni kezdett, majd padlót fogott, és képtelen volt felállni. Ez volt Bob védjegye, a legendás "solar plexus punch", a hasi idegközpontot ért ütés, mellyel Fitzsimmons nem sokkal korábban Tom Sharkey-val is végzett. Akkor ez az ütés leléptetést ért, ezúttal viszont világbajnoki címet, így Bob Fitzsimmons lett az első, aki középsúlyú uralkodását követően nehézsúlyban is a legjobb tudott lenni. (A második Roy Jones Jr. volt, aki több mint egy évszázaddal később, 2003-ban lett nehézsúlyú világbajnok - a szerk.)
A mérkőzést követően Corbett visszavágót követelt, és azt mondta Fitzsimmonsnak, hogy ha nem áll ki vele, valahányszor, ha az utcán találkoznak, ellátja a baját. Ennek ellenére a reváns lehetősége sose jött el, ráadásul Fiztsimmons, következő mérkőzésén- miután a kor szokása szerint sokáig nem lépett szorítóba- kikapott egy másik legendától, Jim Jeffries-től.
Bár uralkodása tiszavirág életűnek bizonyult, Fitzsimmons örökre beírta magát a sportág halhatatlanjai közé. Egyedülálló sikerét- egykori középsúlyú bajnokként a legnehezebbek közt is világbajnoki címet nyerni- több mint száz évig senki nem tudta megismételni, ráadásul egészen Lennox Lewis-ig ő volt a modernkori ökölvívás őshazájának egyetlen nehézsúlyú világbajnoka.

Corbett még két alkalommal ringbe lépett egykori címéért, de tanítványát, Jim Jeffries-t nem sikerült legyőznie, így a visszavonulás mellett döntött. Később tudósítóként, színészként is sikereket ért el, de neve elsősorban az ökölvívás miatt maradt fent- a boksztörténelem első technikás nehézsúlyújaként, a kesztyűs boksz elfogadtatásáért méltán foglalja el helyét minden idők legnagyobb bajnokai között.

Partnereink

Partnereink