Az ökölvívósportban számtalan mendemonda kering egy-egy korszakos bunyósról, vagy legendás mérkőzésről. E történetek részben igazak, részben nem- nagy részükről ezt már senki sem tudná megmondani, de nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy minél tovább emlékezzünk legendás ökölvívókra, hatalmas meccsekre; hogy félisteni lényként, vagy éppen esendő emberként képzeljük el a régi nagy harcosokat. Mert az embereknek mindig szükségük van legendákra, és az ehhez kapcsolódó hősökre, akik közül szívünknek mindig a nép közül származó, egyszerű emberek a legkedvesebbek.

Ezen legendává vált történetek közé sorolható az az eset is, amikor az éra két ismert fenegyereke, a középsúlyú király, Harry Greb, és a váltósúlyú bajnok Mickey Walker, pár órával azóta klasszikussá vált 15 menetesük után, egy night club előtt is ökölre ment egymással. Hogy a Silver Slipper előtt kitört verekedésnek van-e igazságtartalma, azt valószínűleg már a korabeli bokszrajongók sem tudták, de egy olyan mérkőzésre, mint az 1925-ös, Polo Grounds-beli derbi, akkor is emlékeznénk, ha a kor két hírhedt rosszfiúja csak a szorítóban osztotta volna egymásnak a pofonokat.

Harry Greb, az Emberi Szélmalom, és Mickey Walker, a Játékbuldog 1925 július 2-án csapott össze egymással, a New York-i Polo Grounds-on. A mérkőzés tétje Greb középsúlyú világbajnoki címe volt, melyet a pittsburghi bunyós három esztendővel korábban szerzett meg Johnny Wilsontól. Minden idők legnagyobb középsúlyú bajnoka ekkor már harmincegyedik életévében járt, és a rengeteg ital, az éjszakázás, a kicsapongó életmód lassan kezdte éreztetni a hatását, de ezzel együtt Harry Greb még mindig az volt, aki; egy gránitállú, szélvészgyors, kőkemény harcos, aki minden létező szögből képes volt elképesztő mennyiségű ütést zúdítani ellenfelére.
Greb ötödik címvédésén az aktuális váltósúlyú világbajnokkal, Mickey Walkerrel került szembe, aki ekkor több mint húsz mérkőzés óta veretlen volt. Walker, alacsony termete ellenére nem ijedt meg senkitől, felrándult középsúlyba, félnehézbe, sőt, később Max Schmeling és Jack Sharkey szintű nehézsúlyúak ellen is ringbe lépett. Walker nem tartozott a ring művészei közé, titka kíméletlen, agresszív támadóbunyójában, valamint kellemetlen, hajolgatós stílusában keresendő. A mérkőzésnek külön pikantériát adott, hogy a két öklöző egyaránt balhés, nehezen kezelhető fickó hírében állt, és a ringben sem éppen úriember módjára viselkedtek. Talán ez is közrejátszik abban, hogy a mérkőzést megelőzően a nézőtéren verekedések robbantak ki, a rendőrségnek kellett szétválasztani az összecsapó Greb- és Walker szimpatizánsokat.
A meccs előtt a bukmékerek 8 az 5-höz adták Greb győzelmét, de amikor kiderült, hogy Harry a mérlegelésen csak 158 és fél fontot nyomott, így el sem érte a középsúly alsó határát, az oddsok rögtön megváltoztak. Közvetlenül a meccs előtt már 2 az 1-hez lehetett fogadni az uralkodó világbajnokra, ami elég rossz esélynek számított egy akkora sztár esetében, mint Greb, pláne, hogy az ellenfél csak váltósúlyú volt. Greb súlyproblémáinak oka az volt, hogy a korábbi kiváló öklöző, "Philadelphia" Jack O'Brien edzőtermében Harry keményen készült, leadta feleslegét, de emellett szinte minden éjszakát átmulatott, így a kelleténél jóval több súlyt veszített.
Eleinte úgy nézett ki, hogy várva várt szupermeccs egyoldalú mészárlássá degradálódik; Walker iszonyú verésben részesítette a bajnokot, az ötödik menet után sokak szerint véget kellett volna vetni a mérkőzésnek. A fáradt öregember benyomását keltő Greb rengeteg tiszta találatot szedett be, az egyre agresszívabb Walker szinte szétbombázta a testét, míg Harry csak elvétve találgatta el agresszíven támadó ellenfelét. Úgy nézett ki, az ifjú titán könnyedén letaszítja trónjáról a középsúly királyát. Azonban az ötödik menetben Greb már feljött, a szünetben pedig történhetett valami, mert a hatodikra egy másik Greb robbant ki a szorítósarkából; egy olyan Greb, aki már emlékeztetett korábbi önmagára. A bajnok immár felvette a kesztyűt, egyre többször találta el Walkert, és folyamatosan fokozta az iramot.


A hatodik menettől a mérkőzés egy kiegyenlített, óriási csatává vált, melyen inkább Greb került fölénybe. A bajnok elvitte a hatodik, hetedik, nyolcadik felvonást, majd egy elvesztett menet után a tizedikben magasabb fokozatba kapcsolt. Ez volt az első olyan menet, ahol Greb a régi elánnal támadott, és kihasználva remek kézsebességét simán elvitte az etapot. Ezt követően Harry taktikát változtatott; nagyobb testsúlyát kihasználva a köteleknek szorította ellenfelét, közben megállás nélkül bombázta Walker testét-fejét. A menet vége felé Mickey váratlanul betalált egy állra mért balossal, és megrendítette Grebet, mire a közönség Walkernek szorító része ovációban tört ki, mert azt hitték, hogy kedvencük befejezi a mérkőzést. De több mint 250 meccsen szerzett rutinja átsegítette Grebet a nehéz időszakon, fogásba menekült, majd a kötelekhez szorítva ellenfelét, kihúzta a menet végéig.
A következő felvonást Walker több erős ütésével elvitte ugyan, de ezután ismét Greb pillanatai következtek. A korábban remekül bevált taktikával- nagyobb testi erejét kihasználva- ismét a kötelekhez szorította, és keményen megsorozta Mickey-t, aki ekkorra már igencsak elhasználódottnak tűnt. A tizennegyedik menetben aztán Harry egy állra mért jobbossal elkapta ellenfelét, aki keresztülszédelgett a szorítón, és csak a kötelek mentették meg a padlózástól- sőt, állapotát figyelembe véve a kiütéses vereségtől is. Az utolsó menetre Walker váratlanul mégis feltámadt és fölénybe került, nagyszerű hajrát vágott ki, míg a fáradt Greb taktikusan csak a kiütés elkerülésére játszott, mert tudta, hogy a pontozólapokon meg fogja nyerni a mérkőzést.
És valóban; az összecsapást követően a pontozók egyhangú, de szoros döntéssel Grebet látták jobbnak, így az Emberi Szélmalom megtarthatta világbajnoki címét, és begyűjtötte pályafutása egyik legnagyszerűbb, legértékesebb győzelmét.

A mérkőzést követően Greb még egy esztendeig bunyózott, sikeresen megvédte címét Tony Marullóval szemben, de aztán kétszer is kikapott a kiváló Tiger Flowers-től, ezért befejezte profi karrierjét. Sajnos két hónappal később földi pályafutása is véget ért; egy szemműtétet követően már nem ébredt fel az altatásból.
Walker még kerek tíz esztendeig bunyózott, kétszer megvédte váltósúlyú címét, majd egy évvel később- két hónappal Greb halálát követően- ismét megpróbálkozott a középsúly meghódításával. Ezúttal sikerrel járt, hiszen tíz menetben legyőzte Tiger Flowerst, bár a pletykák szerint a hírhedt gengszterkirály, Al Capone megbundázta a mérkőzést. Így vagy úgy, de Walker megszerezte a címet, és négy alkalommal meg is védte, közben kétszer is megpróbálkozott a félnehézsúlyú bajnokok, Tommy Loughran, majd "Slapsie" Maxie Rosenbloom ellen, de nem sikerült harmadik súlycsoportjában is a csúcsra jutnia. 1935-ös visszavonulása után Walker sikeres festőként dolgozott, majd egy bárt vezetett, és tehetős emberként élt 1981-es haláláig.