Joe Louis, a Barna Bombázó, minden idők egyik legnagyobb nehézsúlyú bajnoka 1947-ben, miután 10 évig volt a királykategória bajnoka, és ezalatt 24 alkalommal védte meg sikeresen a címét, 59 győztes, csak egy vesztes, és számtalan bemutató mérkőzés után, úgy döntött lezárja életének egy korszakát, és felhagy a profi ökölvívással. Utolsó mérkőzését a tervek szerint 1947 december 5-én vívta volna, Jersey Joe Walcott ellen. Louis a mérkőzés előtt bejelentette, hogy akár győz akár veszít az összecsapáson, visszavonul.

Walcott félnehézsúlyból lépett fel nehézsúlyba, pályafutását a kor színesbőrű ökölvívóit súlytó nehézségek kisérték. A kiváló képességekkel megáldott ökölvívó a kagylóhéj-technika mestere volt, fürgesége és ütőereje mindenkire veszélyt jelentett a súlycsoportban.
A New York-i Madison Square Garden adott helyet a nagy eseménynek, a mérkőzést a kor egyik legjobb bírója, Ruby Goldstein vezette, a két pontozóbíró Frank Forbes és Marty Monroe volt.
Az összecsapás nem várt fordulattal kezdődött, ugyanis Louis már az első menetben megismerkedett a ring vászonborításával. Azonban itt még senki sem szimatolt szenzációt, hiszen ilyen már máskor is előfordult. Louis általában lassan melegedett be, az első menetben rendszerint nem tudott teljes energiájával a feladatra koncentrálni. Azonban a bajnok a negyedik menetben is meglátogatta a padlót, és ekkor már csak négynél tudott felállni. Ez már szenzációnak számított, ilyenkor általában már a Bombázó szokta leütni az ellenfeleit, és nem fordítva. Louis ment előre, ellenfele azonban gyakran felvállalta a közelharcot, és remekül semlegesítette a bajnokot.

Walcott gyorsabb volt, mint Louis, aki egy fáradt, öreg versenyző benyomását keltette, fürge ellenfele mellett. A mérkőzés képe a középső menetekben változott, amikor Walcott már veszített kezdeti sebességéből, és Louis fizikai fölényét is kihasználva nyerte a meneteket. Azonban az utolsó szakaszra már Louis is elfáradt, és a mérkőzés hajrája a kihívóé volt, aki az utolsó menetek megnyerésével már eleget tett a világbajnoki cím elhódításáért. (A kor szabályai szerint döntetlen esetén is Walcott nyerte volna a mérkőzést, a leütések miatt.) Ezt Louis is így gondolta, mert vette a köpenyét, és az eredményhirdetést meg sem várva elindult az öltöző felé - nem kívánta végignézni, hogy 10 éves uralkodása után vesztesként nevezik meg.

Aztán gyorsan visszahívták, hogy felemeljék a kezét. A Madison Square Garden-ben akadt két ember azon az estén, aki úgy gondolta, hogy a mérkőzést Joe Louis nyerte. Ez a két ember Forbes és Monroe volt, a két pontozóbíró... Goldstein Walcott-ra szavazott, és ezzel Louis 2-1 arányú megosztott pontozással megnyerte a mérkőzést, és megvédte világbajnoki címét.

Joe Louis megtehette volna, hogy visszavonul. Elmondhatta volna magáról, hogy minden ellenfelét legyőzte, és hogy bajnokként vonult vissza. Magyarázkodhatott volna azzal, hogy a mérkőzés előtt bejelentette visszavonulását. De Louis B A J N O K volt, nem csak papíron, vagy egy öv miatt, de viselkedésében is, és vállalta ezzel a titulus minden átkát, a temérdek dicsőség mellett. Megváltoztatta döntését, és visszavonulás helyett visszavágót adott Walcott-nak, aki egyszer már jobbnak bizonyult nála.

Második összecsapásukra fél évvel később, 1948 június 25-én került sor, a helyszín ismét New York, de ezúttal a Yankee's Stadion volt. Ez a mérkőzés sem kezdődött túl fényesen Louis számára, ugyanis a harmadik menetben meglátogatta a padlót. Ugyan oly gyorsan felállt, hogy nem is számoltak rá, de a leütés az leütés, és komoly súllyal eshet latba a végelszámolásnál. Az összecsapás hasonló képet mutatott, mint a felek első mérkőzése, Louis fizikai fölényét kihasználva zárt alapállásból bokszolt, míg Walcott briliáns technikájával forgott és vert közbe. A mérkőzés kétharmadához érve, azaz a tizedik menet végén Walcott némi előnnyel rendelkezett a pontozólapokon, és joggal bízhatott abban, hogy az utolsó menetekre ellenfele fárad el jobban. Ezt Louis is így gondolhatta, mert megváltoztatta taktikáját, és mindent egy lapra téve fel maradék erejét összeszedve, a tartalékolást feladva rohamozni kezdett. Walcott-ot váratlanul érte ellenfele feltámadása, és a kötelekhez szorult. Úgy tűnt kezelni tudja a helyzetet, de egyszer hibázott a védekezésben, és Louis egy halántékra mért balkezessel kiütötte.

Az összecsapás után Louis még harminchárom bemutató mérkőzést vívott, majd 1949 március elsején bejelentette visszavonulását. Azonban az adóhivatal másfél millió dolláros tartozással perbe fogta, így hogy törleszteni tudjon újra visszament a kötelek közé. Visszatérése rosszul sikerült, pontozásos vereséget szenvedett Ezzard Charles-tól világbajnoki címmeccsen, majd egy felhozómeccs-sorozat végén egy összecsapással az újabb címmeccs előtt Rocky Marciano-val kellett megküzdenie, aki kiütötte. Louis ekkor végleg visszavonult, később az állam engedve a közvélemény nyomásának elengedte tartozását, arra való hivatkozással, hogy Louis a háború idején két mérkőzésének teljes bevételét a haderő fejlesztésére adományozta.

Jersey Joe Walcott világbajnoki címmérkőzésen vereséget szenvedett Ezzard Charles-tól, majd később elnyerte tőle a címet, aztán elvesztette azt Rocky Marciano ellen, majd ezt követően fejezte be ökölvívó pályafutását.