George Foreman "A nagy George"
Nehézsúlyú világbajnok 1973-tól 1974-ig, majd 1994-től 1995-ig.
1949. január 10.-én született Texasban, ahol igen kemény gyerekkort töltött az utcán. Egy jótékony - önsegélyező csoporthoz csatlakozott, ezzel mentve meg magát a nyomortól.
George 1967-ben kezdett el igazán a boksszal foglalkozni. Az 1968-as mexikói olimpiáról már aranyérmesként tért haza. Az orosz Jonas Cepulist verte meg kegyetlenül. Büszkeséggel telve tartott az akkor még csak 19 éves bokszoló öklében egy kicsi amerikai zászlót. Az afro amerikai olimpiai csapattársai árulónak tartották, mert sikereit saját maga egyenjogúságáért akarta felhasználni. Akkoriban lettek híresek John Carlos és Tommy Smith sprinterek, akik győzelmi örömüknél egy fekete kesztyűbe burkolt öklöt emltek az égbe "fekete-uralom" felirattal.
George Foreman az olimpiai játékok után profiként folytatta pályafutását, és mint egy félénk, ugyanakkor félelmetes KO-t ütő került be a köztudatba. Első 38 ellenfele közül - akiket egyébként legyőzött - 35-öt "Herkules" KO-val végzett ki. Ennek ellenére egyre többet kritizálták boksztechnikájának hiányosságai miatt.
Mindez hirtelen megváltozott, amikor 1973. január 22.-én kihívta Joe Frazier világbajnokot. Mohamed Ali első legyőzőjét formálisan kivégezte és hatszor küldte padlóra. A bíró szakította végül félbe a mérkőzést.
George Foremant ezután a győzelme után legyőzhetetlennek tartották. Első két címvédő mérkőzése összesen 9 percig tartott: Jose "király" Romant az első, míg Ken Nortont a második menetben ütötte ki. Különösen Norton érezhette meg Foreman ütőerejét.
A Foreman mítoszt Muhammad Ali kegyetlenül törte szét 1974. október 30.-án Kinshasaban, Zairében, a nyolcadik menetben KO-val legyőzte a bajnokot. Foremant ez a vereség hideg zuhanyként érte.
Ez után nevetséges összecsapásokon vett részt. Ilyen volt például Torontoban, ahol egy délután alatt öt ellenfelet győzött le egy bemutató mérkőzésen. Ez újabb lendületet adott akkoriban az újságíróknak, akik között igen népszerűtlenné vált.
1977-ben San Juanban elszenvedte második vereségét. Az öltőzőben eszméletlenül huppant a földre, és amikor újra magához tért, azt Isten jelének tekintette. Ezek után abbahagyta a boxszolást, és saját kis templomában Isten szavait hirdette. Közben 9 gyermeke született ( köztük George I-V) és farmján szarvasmarhákat tenyésztett.
Hatalmas szenzáció volt, amikor 38 évesen bejelentette visszatérését. Kopaszra borotvált fejjel, 25 kiló súlyfelesleggel, 10 év után a szorítók közé lépett. Három dolog járt ekkoriban kopaszodó fejében:
- pénzt szerezni a templomának
- a világbajnoki-cím
- és Mike Tyson.
A pénzt és a címet megkapta, de Tysont nem.
A "nagy George"-ból az eltelt 10 év alatt áldott jó lélek lett. Mostanára nyoma sem maradt a hetvenes évek KO-király arroganciájának. Visszatérése után az első 24 mérkőzését megnyerte. Ütőereje sem lett gyengébb a kihagyott évek alatt. 23 ellenfelét KO-val győzte le.
1991-ben Atlantic Cityben 20.000 néző előtt 12 menetben pontozással vereséget szenvedett az akkori bajnok Evander Holyfield-től. Ezért a próbálkozásáért 12 millió dollár vigaszdíjat kapott.
1994 novemberében, a MGM-Grand Hotelban, Las Vegasban a csaknem 20 évvel fiatalabb WBA-IBF-bajnok Michael Moorer ellen vívott világbajnoki mérkőzést. A 10. menetben Moorer elveszíve az irányvonalát, közelharcba kerül a "nagy George-al". Foreman ütéseitől a földre zuhant, alsóajkai felrepedtek. Ezzel érte el George Foreman pályafutásának csúcspontját.
Így a majdnem 46 éves öklöző a boksztörténelem legidősebb nehézsúlyú világbajnoka lett. Mint egy prédikátor, térdre ereszkedve és az ég felé nézve elmondott egy imát. "Nem győzhetsz le egy csodát. És én egy csoda vagyok" - ismételgette 1987-es visszatérése után folyton. Mindenesetre Moorer elleni győzelmével csakugyan csodát tett.
Ezután a reklámipar kezdett érdeklődni iránta. Mint a sajtburger - egyébként kedvenc ételének - "pusztító gépe" a szorítótól távol is milliókat keresett.
Az Axel Schulz elleni 1995-ös 12 menetes pontozásos győzelem ajándék volt számára. Ez után a meccs után, a minden osztály kétszeres világbajnoka visszaadta a címeket, és nem vívott több világbajnoki mérkőzést.
A boksz nagypapa Larry Holmes elleni 1999 elejére tervezett nagy meccse elmaradt. Foreman 50 évesen akart utoljára bokszolni, azonban a gázsik nem voltak elég magasak. 1998-as utolsó meccse óta a kilencszeres családapa rendkívül sikeresen adta el az ő "Knock-out-the-Fat-Grill"-ét. A bokszolást mások folytatják a Foreman családban, lánya Freeda máris a profik táborához tartozik.
1949. január 10.-én született Texasban, ahol igen kemény gyerekkort töltött az utcán. Egy jótékony - önsegélyező csoporthoz csatlakozott, ezzel mentve meg magát a nyomortól.
George 1967-ben kezdett el igazán a boksszal foglalkozni. Az 1968-as mexikói olimpiáról már aranyérmesként tért haza. Az orosz Jonas Cepulist verte meg kegyetlenül. Büszkeséggel telve tartott az akkor még csak 19 éves bokszoló öklében egy kicsi amerikai zászlót. Az afro amerikai olimpiai csapattársai árulónak tartották, mert sikereit saját maga egyenjogúságáért akarta felhasználni. Akkoriban lettek híresek John Carlos és Tommy Smith sprinterek, akik győzelmi örömüknél egy fekete kesztyűbe burkolt öklöt emltek az égbe "fekete-uralom" felirattal.
George Foreman az olimpiai játékok után profiként folytatta pályafutását, és mint egy félénk, ugyanakkor félelmetes KO-t ütő került be a köztudatba. Első 38 ellenfele közül - akiket egyébként legyőzött - 35-öt "Herkules" KO-val végzett ki. Ennek ellenére egyre többet kritizálták boksztechnikájának hiányosságai miatt.
Mindez hirtelen megváltozott, amikor 1973. január 22.-én kihívta Joe Frazier világbajnokot. Mohamed Ali első legyőzőjét formálisan kivégezte és hatszor küldte padlóra. A bíró szakította végül félbe a mérkőzést.
George Foremant ezután a győzelme után legyőzhetetlennek tartották. Első két címvédő mérkőzése összesen 9 percig tartott: Jose "király" Romant az első, míg Ken Nortont a második menetben ütötte ki. Különösen Norton érezhette meg Foreman ütőerejét.
A Foreman mítoszt Muhammad Ali kegyetlenül törte szét 1974. október 30.-án Kinshasaban, Zairében, a nyolcadik menetben KO-val legyőzte a bajnokot. Foremant ez a vereség hideg zuhanyként érte.
Ez után nevetséges összecsapásokon vett részt. Ilyen volt például Torontoban, ahol egy délután alatt öt ellenfelet győzött le egy bemutató mérkőzésen. Ez újabb lendületet adott akkoriban az újságíróknak, akik között igen népszerűtlenné vált.
1977-ben San Juanban elszenvedte második vereségét. Az öltőzőben eszméletlenül huppant a földre, és amikor újra magához tért, azt Isten jelének tekintette. Ezek után abbahagyta a boxszolást, és saját kis templomában Isten szavait hirdette. Közben 9 gyermeke született ( köztük George I-V) és farmján szarvasmarhákat tenyésztett.
Hatalmas szenzáció volt, amikor 38 évesen bejelentette visszatérését. Kopaszra borotvált fejjel, 25 kiló súlyfelesleggel, 10 év után a szorítók közé lépett. Három dolog járt ekkoriban kopaszodó fejében:
- pénzt szerezni a templomának
- a világbajnoki-cím
- és Mike Tyson.
A pénzt és a címet megkapta, de Tysont nem.
A "nagy George"-ból az eltelt 10 év alatt áldott jó lélek lett. Mostanára nyoma sem maradt a hetvenes évek KO-király arroganciájának. Visszatérése után az első 24 mérkőzését megnyerte. Ütőereje sem lett gyengébb a kihagyott évek alatt. 23 ellenfelét KO-val győzte le.
1991-ben Atlantic Cityben 20.000 néző előtt 12 menetben pontozással vereséget szenvedett az akkori bajnok Evander Holyfield-től. Ezért a próbálkozásáért 12 millió dollár vigaszdíjat kapott.
1994 novemberében, a MGM-Grand Hotelban, Las Vegasban a csaknem 20 évvel fiatalabb WBA-IBF-bajnok Michael Moorer ellen vívott világbajnoki mérkőzést. A 10. menetben Moorer elveszíve az irányvonalát, közelharcba kerül a "nagy George-al". Foreman ütéseitől a földre zuhant, alsóajkai felrepedtek. Ezzel érte el George Foreman pályafutásának csúcspontját.
Így a majdnem 46 éves öklöző a boksztörténelem legidősebb nehézsúlyú világbajnoka lett. Mint egy prédikátor, térdre ereszkedve és az ég felé nézve elmondott egy imát. "Nem győzhetsz le egy csodát. És én egy csoda vagyok" - ismételgette 1987-es visszatérése után folyton. Mindenesetre Moorer elleni győzelmével csakugyan csodát tett.
Ezután a reklámipar kezdett érdeklődni iránta. Mint a sajtburger - egyébként kedvenc ételének - "pusztító gépe" a szorítótól távol is milliókat keresett.
Az Axel Schulz elleni 1995-ös 12 menetes pontozásos győzelem ajándék volt számára. Ez után a meccs után, a minden osztály kétszeres világbajnoka visszaadta a címeket, és nem vívott több világbajnoki mérkőzést.
A boksz nagypapa Larry Holmes elleni 1999 elejére tervezett nagy meccse elmaradt. Foreman 50 évesen akart utoljára bokszolni, azonban a gázsik nem voltak elég magasak. 1998-as utolsó meccse óta a kilencszeres családapa rendkívül sikeresen adta el az ő "Knock-out-the-Fat-Grill"-ét. A bokszolást mások folytatják a Foreman családban, lánya Freeda máris a profik táborához tartozik.
