A mérkőzést nyolcvankétezer néző látta a helyszínen, mindössze másfél menetig tartott, de ezzel együtt is minden idők egyik legdrámaibb összecsapása volt. Jack Dempsey, a "Manassai Marcangoló" ekkor már több mint négy éve volt világbajnok, trónját kora legjobb kihívói ellen védte meg. Címét Jess Willard kiütésével szerezte, és olyan kihívók ellen védte meg, mint Billy Miske, Georges Carpentier, vagy Tom Gibbons. Kis termetű nehézsúlyúnak számított, de harciassága és rendkívüli ütőereje pótolta fizikális hátrányát. Ütései hihetetlenül kemények voltak, megvádolták azzal, hogy csal valamilyen módon. Több évtizeddel visszavonulása után ringsegédje jó pénzért azt nyilatkozta, hogy Dempsey gipszelte bandázsát, ezért voltak olyan kemények ütései. Ám mikor felkérték bemutatóra, és megcsinálta egy bokszoló bandázsát oly módon, mint ahogy állítása szerint Dempsey-ét a kiválasztott ökölvívó pár ütése után a gipsz por formájában kipergett a kesztyűből, megdöntve ezzel a teóriát.

Firpo, a Pampák Vad Bikája százkilencven centijével és száz kilójával riogatta az akkori nehézsúlyú mezőnyt. Képzetlen volt, suta és esetlen mozgással, de technikai hiányosságait pótolta iszonyatos jobbkeze, mely előtt sorra elfeküdtek Amerika legjobb nehézsúlyúi. Dempsey kihívási jogát a volt világbajnok Willard nyolcadik menetbeli kiütésével szerezte meg.

A gongszóra a két bokszoló azonnal egymásnak ugrott, valóságos ütészáport zúdítottak egymásra. Dempsey az elején letérdelt, de ez inkább egyensúly hiba, semmint ütés miatt történt, de a továbbiakban ő volt az eredményesebb. Firpo ötször került a padlóra, majd Dempsey szédült meg, azonban visszatámadott, és még két alkalommal padlóztatta ellenfelét. Ekkor azonban eljött az amire Firpo várt, betalált a jobbhorgával. Dempsey megrendült, Firpo pedig feltámadt, és rárontott. A kötelekhez szorította Dempsey-t, heves rohamának meg is lett az eredménye, egy jobbhorogtól a bajnok kizuhant a kötelek között. Ha a bíró itt nem veszíti el a fejét, akkor új bajnokot avatnak, ugyanis Dempsey-nek a ring mellett lévők reflexszerűen segítettek visszatérni, ezzel pedig a bajnok idegen segítséget vett igénybe, amiért diszkvalifikálás jár. A mérkőzésen egyébként nem ez volt az egyetlen szabálytalanság, de erről majd még szót ejtünk. Diszkvalifikálás hiányában azonban a mérkőzés haladt tovább. Dempsey fogással és a mérkőzés tördelésével kivédekezte a hátralévő időt, sőt az utolsó másodpercekben visszatámadott.
A második menet ugyanúgy kezdődött mint az első, de már nem tartott sokáig. Firpo-ban jobban benne maradt az első menetben elszenvedett hét leütés, mint Dempsey-ben a három padlózás, és bő egy perc elteltével a kihívót másodszori padlózásakor kiszámolták.


A mérkőzés alig másfél menetig tartott, ezalatt a felek tucatnyi alkalommal ismerkedtek meg a ring padlózatával. Ennek sokszorosa volt az elkövetett szabálytalanságok száma, kis híján az összes írott szabály megszegték. Dempsey menedzsere erről a következőképp nyilatkozott: "A bajnok harapáson kívül a nagykönyv minden szabályát megszegte. Azt is nyilván csak azért mellőzte, mert mindig is utálta az argentin marhahúst."

A mérkőzés emlékére Luis Angel Firpo-nak szobrot emeltek szülővárosában, Buenos Aires-ben. Dempsey a nagy csata után három teljes évet hagyott ki. Ez rányomta a bélyegét teljesítményére, és következő mérkőzésén elveszítette címét Gene Tuney ellen.

Kettejük mérkőzése a boksztörténelem egyik örök klasszikusa marad, egy gigászi csata, mely a kitartásról, és a hatalmas győzni akarásról szólt.