Joe Louis - Billy Conn (1941)
Louis 1937 júniusában nyerte el a nehézsúlyú világbajnoki címet James J. Braddock 8. menetbeli kiütésével, és azóta megállíthatatlan volt. Az eltelt négy év során egy páratlan, 17 mérkőzéses címvédő sorozattal - melyek nagy része kiütéssel végződött - írta be magát az ökölvívás történelmének arannyal futtatott lapjai közé. Billy Conn közel két éve volt a félnehézsúly bajnoka, személyében egy ragyogó technikájú, félelmetes gyorsaságú ökölvívó nézett farkasszemet a bajnokkal.
Ekkorra Louis nehézsúly feletti dominanciája már annyira nyomasztóvá vált, hogy a témával foglalkozó újságírók ellenfeleit "A hónap marhája klub legújabb tagja"-ként aposztrofálták. Conn nem törődött ezekkel a megjegyzésekkel, önbizalma határtalan volt. Olyannyira, hogy az már beképzeltségbe ment át, és az egyébként remek kézügyességű bokszoló a mérkőzés előtt saját készítésű rajzsorozatot tett közzé arról, hogy miként fogja kiütni neves ellenfelét.
A mérkőzésre New York-ban került sor, a média egyoldalú hozzáállása nyomán szinte mindenki biztosra vette a Bombázó győzelmét. Az első két menetben ez igazolódni is látszott, hiszen Louis fizikai fölényével egyszerűen elnyomta a kisebb Conn-t, aki talán túl megilletődötten kezdte a mérkőzést. Aztán a harmadik menettől a félnehézsúlyú bajnok is felpörgött, ahogy elkezdtek bejönni a balkezes ütései úgy egyre nagyobb kedvet kapott a harchoz. A negyedik menetben egy roppant pontos és erős jobbkezessel meglepte Louis-t, aki az ütéstől féltérdre esett, de már háromnál felállt és folytatta a küzdelmet. De az ötödik menet ismét Louis-é volt, az elején elkapta Conn-t, és menet végéig űzte-hajtotta a szorítóban. Ez a kép maradt a hatodik menetre is, ám a hetedikre Conn túlesett a holtponton, és magához ragadta a kezdeményezést. Balegyeneseivel, balhorgaival jól előzte meg a bajnokot, jól forgott le, nem állt be a kötelekhez verekedni, és remekül semlegesítette Louis legfőbb fegyverét, a jobb kezét. Már a kilencedik mentben látszott, hogy Louis gondban lesz, ha nem tud kitalálni valamit, Conn szép lassan behozta hátrányát, és kezdett pontelőnyre is szert tenni. A sarokban segédei valósággal őrjöngtek, már kezükben érezték a mérkőzést, lelki szemeikkel látták védencük derekén a bajnoki övet.
A tizenkettedik menetben egy újabb precíz és kemény jobbegyenes megrendítette Louis-t, aki csak nehezen húzta ki a menet végéig. Diadalittas segédei közölték az önmagát már ünnepeltető Conn-al, hogy már csak egy menetet kell megnyernie a győzelemhez (a pontozólapokon 7-4-1, 7-5 és 6-6 arányban Conn vezetett), mire ő így felelt "Miért csak pontozással nyerjek, mikor ki is tudom ütni?", és ezzel a szilárd meggyőződéssel indult ki a a tizenharmadik menetre. Felhagyott eddigi taktikájával, odaállt megverni és kiütni Louis-t - és ezzel élete egyik legnagyobb baklövését követte el. Louis ugyanis nem az a fajta bokszoló volt, akivel érdemes leállni ütéseket váltani, és mire ez Conn-nak eszébe juthatott volna már késő volt. Egy hatalmas jobbkezes megrendítette Conn-t, aki ezután csak kóválygott a ringben, majd nem sokkal a menet vége előtt egy újabb jobbkezestől Conn a padlón maradt, s Eddie Joseph ringbíró akkor fejezte be a számolást, mikor már csak két másodperc volt hátra a menetből.
Louis tehát kiütéssel védte meg címét, a közönség pedig visszavágóért kiáltott. Azonban közbeszólt egy nagyobb hatalom, és a felek katonának vonultak a második világháború idejére.
A nagy mérkőzés visszavágóját szinte napra pontosan öt évvel később rendezték, 1946 június 19-én. A New York-i Yankees stadionban 45.000 ember gyűlt össze az összecsapás napján, de csalódniuk kellett. A hosszú kihagyás nagyon megviselte Conn-t aki csak árnyéka volt egykori önmagának, a ringben Joe Louis az ökölvívás minden területén felülmúlta őt, és a 8. menetben kiütötte ellenfelét. Conn még két mérkőzést vívott, és bár mindkettőt megnyerte józan ésszel belátta, hogy felette már eljárt az idő, és még abban az évben befejezte pályafutását.
Ekkorra Louis nehézsúly feletti dominanciája már annyira nyomasztóvá vált, hogy a témával foglalkozó újságírók ellenfeleit "A hónap marhája klub legújabb tagja"-ként aposztrofálták. Conn nem törődött ezekkel a megjegyzésekkel, önbizalma határtalan volt. Olyannyira, hogy az már beképzeltségbe ment át, és az egyébként remek kézügyességű bokszoló a mérkőzés előtt saját készítésű rajzsorozatot tett közzé arról, hogy miként fogja kiütni neves ellenfelét.
A mérkőzésre New York-ban került sor, a média egyoldalú hozzáállása nyomán szinte mindenki biztosra vette a Bombázó győzelmét. Az első két menetben ez igazolódni is látszott, hiszen Louis fizikai fölényével egyszerűen elnyomta a kisebb Conn-t, aki talán túl megilletődötten kezdte a mérkőzést. Aztán a harmadik menettől a félnehézsúlyú bajnok is felpörgött, ahogy elkezdtek bejönni a balkezes ütései úgy egyre nagyobb kedvet kapott a harchoz. A negyedik menetben egy roppant pontos és erős jobbkezessel meglepte Louis-t, aki az ütéstől féltérdre esett, de már háromnál felállt és folytatta a küzdelmet. De az ötödik menet ismét Louis-é volt, az elején elkapta Conn-t, és menet végéig űzte-hajtotta a szorítóban. Ez a kép maradt a hatodik menetre is, ám a hetedikre Conn túlesett a holtponton, és magához ragadta a kezdeményezést. Balegyeneseivel, balhorgaival jól előzte meg a bajnokot, jól forgott le, nem állt be a kötelekhez verekedni, és remekül semlegesítette Louis legfőbb fegyverét, a jobb kezét. Már a kilencedik mentben látszott, hogy Louis gondban lesz, ha nem tud kitalálni valamit, Conn szép lassan behozta hátrányát, és kezdett pontelőnyre is szert tenni. A sarokban segédei valósággal őrjöngtek, már kezükben érezték a mérkőzést, lelki szemeikkel látták védencük derekén a bajnoki övet.
A tizenkettedik menetben egy újabb precíz és kemény jobbegyenes megrendítette Louis-t, aki csak nehezen húzta ki a menet végéig. Diadalittas segédei közölték az önmagát már ünnepeltető Conn-al, hogy már csak egy menetet kell megnyernie a győzelemhez (a pontozólapokon 7-4-1, 7-5 és 6-6 arányban Conn vezetett), mire ő így felelt "Miért csak pontozással nyerjek, mikor ki is tudom ütni?", és ezzel a szilárd meggyőződéssel indult ki a a tizenharmadik menetre. Felhagyott eddigi taktikájával, odaállt megverni és kiütni Louis-t - és ezzel élete egyik legnagyobb baklövését követte el. Louis ugyanis nem az a fajta bokszoló volt, akivel érdemes leállni ütéseket váltani, és mire ez Conn-nak eszébe juthatott volna már késő volt. Egy hatalmas jobbkezes megrendítette Conn-t, aki ezután csak kóválygott a ringben, majd nem sokkal a menet vége előtt egy újabb jobbkezestől Conn a padlón maradt, s Eddie Joseph ringbíró akkor fejezte be a számolást, mikor már csak két másodperc volt hátra a menetből.
Louis tehát kiütéssel védte meg címét, a közönség pedig visszavágóért kiáltott. Azonban közbeszólt egy nagyobb hatalom, és a felek katonának vonultak a második világháború idejére.
A nagy mérkőzés visszavágóját szinte napra pontosan öt évvel később rendezték, 1946 június 19-én. A New York-i Yankees stadionban 45.000 ember gyűlt össze az összecsapás napján, de csalódniuk kellett. A hosszú kihagyás nagyon megviselte Conn-t aki csak árnyéka volt egykori önmagának, a ringben Joe Louis az ökölvívás minden területén felülmúlta őt, és a 8. menetben kiütötte ellenfelét. Conn még két mérkőzést vívott, és bár mindkettőt megnyerte józan ésszel belátta, hogy felette már eljárt az idő, és még abban az évben befejezte pályafutását.
