Joe Louis kontra Max Schmeling
Schmeling előzőleg már birtokolta azt a címet, melynek kihívásáért most ringbe lépett. Az akkor 31 éves bokszoló a Németországban született 1905 szeptemberében, és 1930 júniusában Jack Sharkey-val csapott össza a Gene Tuney visszavonulása után betöltetlenül maradt címért. Azt az összecsapást Sharkey kezdte jobban, de a negyedik menetben mélyet ütött, leléptették, és ezzel Schmeling megszerezte a nehézsúlyú világbajnoki címet. Az eset krónikájához még hozzátartozik, hogy a NYSAC (New York-i Atlétikai Szövetség) orvosa a mérkőzés után megvizsgálta Schmeling altestét, majd a szervezet ezt követően kötelezővé tette a mélyütésvédő használatát minden általa ellenőrzött mérkőzésen...
A felek két évvel később újból megmérkőztek, ekkor Sharkey győzött vitatható, megosztott pontozással. Ám Schmeling továbbra is az élvonalban maradt, és várta a lehetőséget, hogy újból megmérkőzzön a hőn áhított trófeáért. Louis elleni mérkőzésén 48-7-4 rekorddal rendelkezett. Joe Louis kilenc évvel fiatalabb volt riválisánál, üstökösként robbant be a nehézsúly élvonalába. Addigi 27 mérkőzését kivétel nélkül megnyerte, javarészt kiütéssel, legyőzött ellenfelei között volt két korábbi világbajnok, Primo Carnera és Max Baer is. A szakértők és a publikum a fiatal és dinamikus Louis kiütéses győzelmét várta, Schmeling-et szinte leírták, mint kiöregedett, kiégett ellenfelet, aki csak egy szükségszerű lépés ellenfele számára a világbajnoki címhez vezető úton. A fogadóirodák is ehhez igazították a kínált arányokat, 1,1 arányban fizettek Louis győzelmére, és 1,5 arányban arra, hogy kiüti Schmeling-et hét meneten belül. A német azonban megfigyelte Louis-t, és olyan hibát talált nála melynek alapján biztosra vette győzelmét. Persze akkor senki sem hitt neki.
Aztán a mérkőzésen egy remek jobbegyenessel már az első menetben megrendítette Louis-t. A közönség ekkor még nem gondolt semmi különlegesre, ilyen már máskor is megtörtént. Azonban a negyedik menetben egy másik remek jobbegyenestől Louis már a padlót is meglátogatta, mégpedig életében először, és ekkor már elég sokan kezdték azt gondolni, hogy biza, Schmeling itt akár nyerhet is. A mérkőzés képe semmi jót nem jósolt Louis-nak, a Barna Bombázó fizikai fölényét is kihasználva terelgette a ringben szerényebb méretű riválisát, aki viszont remek jobbkezes ütéseivel rendre keresztbeverte ellenfelét, csírájukban fojtva el annak rohamait. Schmeling elsősorban kontrabokszra rendezkedett be, és figyelt arra, hogy ellenfele ne tudja sarokba szorítani. Louis sarkában egyre csak nőtt a tanácstalanság, míg Schmeling a menetek múlásával egyre jobban felbátorodott, és már többször kezdeményezett is. A tizedik menettől a legkétkedőbbek számára is egyértelművé vált a helyzet, nevezetesen, hogy Louis a mérkőzést már elvesztette, csak az a kérdés hogyan, kiütik, vagy kihúzza a 15 menetet.
A választ a tizenkettedik menet adta meg, amikoris Max Schmeling sokadik precíz jobbegyenese pontosan állcsúcson találta Louis-t, aki hanyattesett, hasra fordult, hogy felálljon, de ez a számolás során nem sikerült neki, és ezzel kiütéses vereséget szenvedett.
Az összecsapás után az újságírókat egyből érdekelni kezdte, hogy mit látott Schmeling előzetesen Louis bokszában, mire ő így felelt "Louis remek verekedő, de a bal kezét minden ütés után leejtve húzza vissza. Csak azt vártam, hogy balegyenest üssön, és már lőttem is ki a jobb kezemet, mert tudtam, hogy az álla most fedetlen."
Az eliminátori mérkőzés győztesét, azaz Schmeling-et illette volna a jog, hogy kihívja Braddock-ot, de a politika itt közbeszólt, és a némettől a zöld asztal mellett elvették a lehetőséget. A nácizmus terjedése folytán a világ nagyhatalmai már készültek a háborúra, és a tengerentúlon nem akarták, hogy Hitler-nek egy rendkívüli erkölcsi bázist nyújtó nehézsúlyú világbajnoka legyen. Ezért egy évvel és hét győzelemmel később Louis kapott lehetőséget Braddock ellen, akit a nyolcadik menetben kiütött, ezzel megszerezte a világbajnoki címet. Azoban sportszerűen így nyilatkozott az újságíróknak "Még nem vagyok bajnok, majd ha Schmeling-et is megvertem." Az eset pikantériája, hogy Schmeling soha nem volt náci, sőt néha szembe is szegült a rendszerrel. Ezdő/menedzsere Max Machon zsidó volt, felesége Anny Ondra, a kor ismert cseh színésznője. Azonban Louis felett aratott győzelmét a korabeli német sajtó nagyon meglovagolta, és a fajelmélet szolgálatába állította. Louis azonnal visszavágót akart adni Schmeling-nek, de edzőjében volt annyi józanság, hogy ne engedje neki. Még egy évig csiszolták a balegyenest, hogy az tökéletes legyen, és az óramű pontoságával ütő Schmelling se találhasson be mellette, majd 1938 június 22-én került sor a nagy visszavágóra. A mérkőzés ezúttal sokkal rövidebb ideig, mindössze 124 másodpercig tartott. Rövid tapogatózás után Schmeling rosszul lépett, aminek következtében esélyt adott ellenfelének arra, hogy az beszorítsa őt. Louis kihasználta a lehetőséget, és a köteleknél egy iszonyatos test-fej kombinációs sorozattal szórta meg riválisát, akit sikerült is padlóra küldenie. Schmeling taktikai hibát követett el, már háromnál felállt, és rogyadozva azonnal alapállásba állt. A német versenyzőnek hagynia kellett volna, hogy számoljanak rá kilencig, és csak akkor keljen fel, mert így a kor szabályai szerint azonnal továbbengedték a meccset. Louis következő rohama nem késett sokat, egy előkészítő balhorog után telibe találta ellenfelét egy jobbegyenessel, aminek következtében Schmeling földre került, meghemperedett, de azonnal felállt, és kábán, reflexből alapállásba helyezkedett. Felkészületlenül fogadta Louis következő rohamát, aki akár az előbb egy balkezessel előkészítette a helyet a jobbosnak, mellyel harmadszor is padlóra küldte ellenfelét.
Schmeling újból azonnal felállt, de ekkor Max Machon bedobta a törölközőt, melyet Európában akkor már a feladás jeleként fogadtak el, de a tengerentúlon még nem, azonban Arthur Donovan bíró a német versenyző védekezésképtelenségét látva beszüntette a találkozót. Louis ezek után még tíz évig őrizte koronáját, és neves ellenfelek sorát győzte le. Azonban egész életében rendkívüli tisztelettel beszélt legyőzőjéről, akivel remek baráti kapcsolatot ápolt.
Schmeling sportpályafutását azonban már kevésbé kegyesen igazította a sors, következő mérkőzésén elnyerte az Európa-bajnoki övet, majd a második világháború kettétörte pályafutását. A háború után még megpróbálkozott a visszatéréssel, de akkorra már eljárt felette az idő.
A felek két évvel később újból megmérkőztek, ekkor Sharkey győzött vitatható, megosztott pontozással. Ám Schmeling továbbra is az élvonalban maradt, és várta a lehetőséget, hogy újból megmérkőzzön a hőn áhított trófeáért. Louis elleni mérkőzésén 48-7-4 rekorddal rendelkezett. Joe Louis kilenc évvel fiatalabb volt riválisánál, üstökösként robbant be a nehézsúly élvonalába. Addigi 27 mérkőzését kivétel nélkül megnyerte, javarészt kiütéssel, legyőzött ellenfelei között volt két korábbi világbajnok, Primo Carnera és Max Baer is. A szakértők és a publikum a fiatal és dinamikus Louis kiütéses győzelmét várta, Schmeling-et szinte leírták, mint kiöregedett, kiégett ellenfelet, aki csak egy szükségszerű lépés ellenfele számára a világbajnoki címhez vezető úton. A fogadóirodák is ehhez igazították a kínált arányokat, 1,1 arányban fizettek Louis győzelmére, és 1,5 arányban arra, hogy kiüti Schmeling-et hét meneten belül. A német azonban megfigyelte Louis-t, és olyan hibát talált nála melynek alapján biztosra vette győzelmét. Persze akkor senki sem hitt neki.
 |
A választ a tizenkettedik menet adta meg, amikoris Max Schmeling sokadik precíz jobbegyenese pontosan állcsúcson találta Louis-t, aki hanyattesett, hasra fordult, hogy felálljon, de ez a számolás során nem sikerült neki, és ezzel kiütéses vereséget szenvedett.
Az összecsapás után az újságírókat egyből érdekelni kezdte, hogy mit látott Schmeling előzetesen Louis bokszában, mire ő így felelt "Louis remek verekedő, de a bal kezét minden ütés után leejtve húzza vissza. Csak azt vártam, hogy balegyenest üssön, és már lőttem is ki a jobb kezemet, mert tudtam, hogy az álla most fedetlen."
Az eliminátori mérkőzés győztesét, azaz Schmeling-et illette volna a jog, hogy kihívja Braddock-ot, de a politika itt közbeszólt, és a némettől a zöld asztal mellett elvették a lehetőséget. A nácizmus terjedése folytán a világ nagyhatalmai már készültek a háborúra, és a tengerentúlon nem akarták, hogy Hitler-nek egy rendkívüli erkölcsi bázist nyújtó nehézsúlyú világbajnoka legyen. Ezért egy évvel és hét győzelemmel később Louis kapott lehetőséget Braddock ellen, akit a nyolcadik menetben kiütött, ezzel megszerezte a világbajnoki címet. Azoban sportszerűen így nyilatkozott az újságíróknak "Még nem vagyok bajnok, majd ha Schmeling-et is megvertem." Az eset pikantériája, hogy Schmeling soha nem volt náci, sőt néha szembe is szegült a rendszerrel. Ezdő/menedzsere Max Machon zsidó volt, felesége Anny Ondra, a kor ismert cseh színésznője. Azonban Louis felett aratott győzelmét a korabeli német sajtó nagyon meglovagolta, és a fajelmélet szolgálatába állította. Louis azonnal visszavágót akart adni Schmeling-nek, de edzőjében volt annyi józanság, hogy ne engedje neki. Még egy évig csiszolták a balegyenest, hogy az tökéletes legyen, és az óramű pontoságával ütő Schmelling se találhasson be mellette, majd 1938 június 22-én került sor a nagy visszavágóra. A mérkőzés ezúttal sokkal rövidebb ideig, mindössze 124 másodpercig tartott. Rövid tapogatózás után Schmeling rosszul lépett, aminek következtében esélyt adott ellenfelének arra, hogy az beszorítsa őt. Louis kihasználta a lehetőséget, és a köteleknél egy iszonyatos test-fej kombinációs sorozattal szórta meg riválisát, akit sikerült is padlóra küldenie. Schmeling taktikai hibát követett el, már háromnál felállt, és rogyadozva azonnal alapállásba állt. A német versenyzőnek hagynia kellett volna, hogy számoljanak rá kilencig, és csak akkor keljen fel, mert így a kor szabályai szerint azonnal továbbengedték a meccset. Louis következő rohama nem késett sokat, egy előkészítő balhorog után telibe találta ellenfelét egy jobbegyenessel, aminek következtében Schmeling földre került, meghemperedett, de azonnal felállt, és kábán, reflexből alapállásba helyezkedett. Felkészületlenül fogadta Louis következő rohamát, aki akár az előbb egy balkezessel előkészítette a helyet a jobbosnak, mellyel harmadszor is padlóra küldte ellenfelét.
Schmeling újból azonnal felállt, de ekkor Max Machon bedobta a törölközőt, melyet Európában akkor már a feladás jeleként fogadtak el, de a tengerentúlon még nem, azonban Arthur Donovan bíró a német versenyző védekezésképtelenségét látva beszüntette a találkozót. Louis ezek után még tíz évig őrizte koronáját, és neves ellenfelek sorát győzte le. Azonban egész életében rendkívüli tisztelettel beszélt legyőzőjéről, akivel remek baráti kapcsolatot ápolt.
Schmeling sportpályafutását azonban már kevésbé kegyesen igazította a sors, következő mérkőzésén elnyerte az Európa-bajnoki övet, majd a második világháború kettétörte pályafutását. A háború után még megpróbálkozott a visszatéréssel, de akkorra már eljárt felette az idő.
