A "Manos De Piedra" (Kőkezű) becenevét is ennek köszönheti. A vad panamai 1951. június 16-án született Guarare-ban. Apja, Carlos Eleta korán elhagyta a kilencgyermekes családot, így a kis Roberto-t kezdetben anyagi okok akadályozták a bokszolásban.

Rövid amatőr karriert követően Eleta-val közel 300 dolláros szerződést kötött. A sors fintora, hogy akit kiskorában elveszített, később a menedzsere lett, aki megszerezte számára a két nagyszerű edzőt, Ray Arcel-t illetve Freddie Brown-t.

Az 1972 júniusi meccsén Scot Ken Buchanan legyőzésével elkezdődött profi pályafutása, ami a könnyűsúlyú WBA bajnoki címhez juttatta. Duran volt az egyetlen bokszoló, aki képes volt kiütni Esteban De Jesus-t, majd két évvel később felkerült a váltósúlyba, ahol a nagy Sugar Ray Leonard felett aratott győzelemmel debütált. Az öt hónappal későbbi visszavágón azonban érthetetlen volt mindenki számára, amikor a nyolcadik menetben közölte a bíróval, hogy "nincs tovább" és feladta a mérkőzést.(Az egész mérkőzésen nagyon tompa volt, ráadásul Leonard végig cukkolta). Ez volt pályafutása mélypontja, ekkoriban Panamában sem rajongtak érte a szurkolók. Ám Duran visszanyerve régi formáját egy évvel később a 32. születésnapját ismét győzelemmel ünnepelhette, amikor is Davey Moore-t ütötte ki, a nyolcadik menetben megnyerve ezzel a WBA középsúlyú bajnoki címet.

Duran számára sima meccsnek ígérkezett a Marvin Hagler-rel illetve a Thomas Hearns-el vívott bokszmeccs is, azonban mindketten pontozással győzték le.

Az ismételten gyengébb formáját hozó Duran később már 15 menetben pontozással nyert a Hearns-t legyőző Iran Barkley ellen megszerezve ezzel a középsúlyú WBC bajnoki címet.

Győzelmek, és vereségek sorozata következett, hiszen az 1989-es esztendőben elveszítette Leonard ellen a WBC szuperközépsúlyú címért folytatott meccset, viszont 12 menetben pontozással győzte le régi ellenfelét, Hector Camacho-t.

2001 októberében közlekedési balesetet szenvedett Buenos Aires-ben, így további pályafutása jelenleg is kérdéses.

Roberto Duran: 120 mérkőzés, 104 győzelem (70 KO), 16 vereség. Július 19-én a panamai nép Robert Duran tiszteletére egy óriási ünnepséget szervez, ahová a bokszvilág sztárjai hivatalosak többek között Sugar Ray Leonard, Iran Barkley, Hector Camacho vagy Ken Buchanan. A rendezvényre Evander Holyfield, Jose Sulaiman a WBC elnöke, illetve Gilberto Mendoza a WBA elnöke - szintén hivatalos. A Casa de Piedre-ben született sportoló életében a boksz mellett három tényező játszik főszerepet: a családja, a barátai és a hazája. A Panama City-ben élő Duran mindenkiben rejtélyes személyként él, annak ellenére, hogy nem a külvilágtól elzárkózottan él. A mai napig is gyakran látogatja kedvenc szórakozóhelyét, a "Ralph’s Place"-t, ahol arcképe a róla elnevezett sarok melletti falon függ. A sztárság felé meglehetősen rögös út vezetett, amit az is bizonyít, hogy gyermekkorában számtalanszor kellett megvédenie magát idősebb társaival szemben. A passzióként fiatalabb társaikkal kötekedő fiúkkal olykor órákon át tartó verekedésekbe bonyolódott, amelyekből rendszerint Ő került ki győztesen.

Roberto Duran nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy ne figyelmeztesse fiait a boksz buktatóira. Mindezek ellenére Chavo fia eltökélte, hogy apja nyomdokaiba lép. Nem akart atyja árnyékában élni, meg akarta mutatni mindenkinek, mit tud a szorítóban. A kezdetek kezdetén Roberto ellenezte fia tervét, később azonban már Ő maga látta el jó tanácsokkal. Felettébb érdekes, hogy apa és fia testalkata nem éppen hasonló, ám annál inkább kitűnik a sport iránti szeretetük.

Egy alkalommal Chavo így nyilatkozott apjáról:
"Édesapám arra született, hogy történelmet írjon Panamában. Ő a legjobb bokszoló, akit valaha ismertem. Képes volt mindenért lemondani csak, hogy családját boldognak lássa. Talán ezért tisztelik oly sokan. Mindig úgy tanított, hogy fiam, légy mindig szerény és soha ne felejtsd el, honnan jöttél."

Az emberek hasonló tiszteletet mutatnak Chavo iránt is és nem csupán azért, mert Ő Robert Duran fia.