Rocky, az alázatos legenda
Sydney Hulls, a Daily Express újságírója így emlékezik vissza a pillanatra, amikor először beszélt a nyilvánosság előtt döntéséről: "Rocky azt mondta nekem, hogy anyja és felesége egyöntetű akaratának tett eleget azzal, hogy szögre akasztotta kesztyűjét." Könyörtelen menedzsere, Al Weill azonban majdnem összetörte Rocky és felesége, Barbara életét.
Rocky egy napon meglátogatta Weillt: egy veterán tréner, Charlie Goldman ügyében akart eljárni, hiszen a szakember nem kapta meg Marciano pénzdíjából a neki járó tíz százalékot. Weill mérges pillantást vetett Rockyra és azt mondta, " a te dolgod, hogy küzdj, és nem az, hogy beleüsd az orrod az ügyeimbe". Ezután a felbőszült menedzser odalépett Rockyhoz és arcon vágta. Marciano néhány másodpercig csak nézte az alacsony, kövér férfit, majd némán távozott. Napjaink öntelt sportolói számára ma már felfoghatatlan gesztus Rockyé, az EMBERÉ, aki sosem ismerte meg a vereség ízét. Abszolút rekordot mondhat magáénak: 1947 és 1956 között negyvenkilenc mérkőzésből negyvenkilenc győzelmet aratott, negyvenhárom meccsét kiütéssel nyerte meg. - Rekord, ami örökké megmarad - nyilatkozta Marciano teljesítményéről Bert Sugar.
1952. szeptember 23-án a Philadelphia Stadiumban negyvenezer (!) néző előtt lépett szorítóba, hogy megkezdje világhódító útját. A tét a világbajnoki öv volt. Ellenfele, Jersey Joe Walcott már befutott, ismert öklözőnek számított. Minden idők legidegtépőbb mérkőzésének lehettek szemtanúi azok a szerencsés nézők, akik belépőjegyhez jutottak. Walcott egy tökéletes balhoroggal már az első menetben földre küldte Rockyt, aki - megszegve az edzői utasításokat - nem várta meg, hogy a mérkőzésvezető nyolcig számoljon, hanem a harmadik másodpercben elszántan újra harcba szállt. Egy ideig bedagadt szemmel, szinte vakon öklözött, igyekezett rátapadni ellenfelére, hogy valahogy átvészelje a nehéz időszakot. A végzetesnek bizonyuló tizenharmadik menetben fordult a kocka: Rocco egy könyörtelen balegyenessel kiütötte Walcottot. Szakemberek szerint az a balegyenes bárkit ledöntött volna a lábáról. Rocky lett az új nehézsúlyú világbajnok! - "1952. szeptember 24-én egy philadelphiai szálloda szobájában ébredtem" - emlékezett vissza a nagyszerű sportember. - "Szörnyű érzés idegen helyen felkelni, ám eszembe jutott, hogy előző nap valami nagyon kellemes dolog történt velem: elnyertem a nehézsúlyú ökölvívó világbajnoki címet! Mi lehet jobb annál, mint sétálni akármelyik utcán, bármely városban, tudván, hogy te vagy a világbajnok?!" 1956-os visszavonulásáig egyetlen ember uralkodott a nehézsúlyú ökölvívók között: Rocco Francis Marciano, azaz Rocky. A sikerek sosem szédítették meg, szerény és alázatos tudott maradni a hétköznapi életben. Művelt, intelligens sportolóként - múltját egy pillanatig sem feledve - mindig reálisan értékelte a helyzetét. Céljaiért keményen megdolgozott, azonban egyik gyerekkori álma sosem teljesülhetett: nem tudta megvendégelni, megajándékozni a városnegyed suhancait, ahol felnőtt. Nem keresett annyi pénzt, hogy a költségeket állhassa... Menedzsere kihasználta, csak a saját gazdagodását tartotta fontosnak. Rocky mégis megbocsátott neki.
"Cipészként dolgoztam, amikor 1943-ban beléptem a hadseregbe" - mesélte a nehézsúly olasz származású egykori királya. - "Közkatonaként Angliába is eljutottam. Egy kicsi bárban adódott az első alkalom, amikor rájöttem, hogy ütni is tudok... Egy hatalmas ausztrál fickó azt mondta, utál minden jenkit. Megfenyegetett. Egy jól irányított ökölcsapást mértem rá, majd elszaladtam, mert a környéken cirkált a katonai rendészet." Az 1923-ban született legenda sosem ízlelhette meg a visszavonulás utáni csendes, gondtalan életet, 1969. augusztus 31-én repülőszerencsétlenségben életét vesztette... A család minden körülmények között fontosabb volt számára a pénznél. - "1957-ben visszautasított egy egymillió dolláros meccsajánlatot" - mondta barátja, Willie Pep. - "Két évvel később pedig egy hárommilliós mérkőzésre mondott nemet, Floyd Patterson ellen nem volt hajlandó kötelek közé lépni."
A bokszlegenda 1955. szeptember 21-én úgy szállt szorítóba Archie Moore ellen, hogy tudta, utolsó harca kezdődik a New York-i Yankee Stadium hullámzó nézőserege előtt. A kilencedik menetben kiütötte ellenfelét. Utolsó csapása egy csodálatos pályafutás temetését jelentette.
Rocky mindvégig rejtegette pénzügyeit, mint a mókus az összegyűjtött mogyoróit. Végrendelet nélkül távozott az élők sorából, családja sosem tudta meg, hol van vagyonának tetemes része...
Rocky egy napon meglátogatta Weillt: egy veterán tréner, Charlie Goldman ügyében akart eljárni, hiszen a szakember nem kapta meg Marciano pénzdíjából a neki járó tíz százalékot. Weill mérges pillantást vetett Rockyra és azt mondta, " a te dolgod, hogy küzdj, és nem az, hogy beleüsd az orrod az ügyeimbe". Ezután a felbőszült menedzser odalépett Rockyhoz és arcon vágta. Marciano néhány másodpercig csak nézte az alacsony, kövér férfit, majd némán távozott. Napjaink öntelt sportolói számára ma már felfoghatatlan gesztus Rockyé, az EMBERÉ, aki sosem ismerte meg a vereség ízét. Abszolút rekordot mondhat magáénak: 1947 és 1956 között negyvenkilenc mérkőzésből negyvenkilenc győzelmet aratott, negyvenhárom meccsét kiütéssel nyerte meg. - Rekord, ami örökké megmarad - nyilatkozta Marciano teljesítményéről Bert Sugar.
1952. szeptember 23-án a Philadelphia Stadiumban negyvenezer (!) néző előtt lépett szorítóba, hogy megkezdje világhódító útját. A tét a világbajnoki öv volt. Ellenfele, Jersey Joe Walcott már befutott, ismert öklözőnek számított. Minden idők legidegtépőbb mérkőzésének lehettek szemtanúi azok a szerencsés nézők, akik belépőjegyhez jutottak. Walcott egy tökéletes balhoroggal már az első menetben földre küldte Rockyt, aki - megszegve az edzői utasításokat - nem várta meg, hogy a mérkőzésvezető nyolcig számoljon, hanem a harmadik másodpercben elszántan újra harcba szállt. Egy ideig bedagadt szemmel, szinte vakon öklözött, igyekezett rátapadni ellenfelére, hogy valahogy átvészelje a nehéz időszakot. A végzetesnek bizonyuló tizenharmadik menetben fordult a kocka: Rocco egy könyörtelen balegyenessel kiütötte Walcottot. Szakemberek szerint az a balegyenes bárkit ledöntött volna a lábáról. Rocky lett az új nehézsúlyú világbajnok! - "1952. szeptember 24-én egy philadelphiai szálloda szobájában ébredtem" - emlékezett vissza a nagyszerű sportember. - "Szörnyű érzés idegen helyen felkelni, ám eszembe jutott, hogy előző nap valami nagyon kellemes dolog történt velem: elnyertem a nehézsúlyú ökölvívó világbajnoki címet! Mi lehet jobb annál, mint sétálni akármelyik utcán, bármely városban, tudván, hogy te vagy a világbajnok?!" 1956-os visszavonulásáig egyetlen ember uralkodott a nehézsúlyú ökölvívók között: Rocco Francis Marciano, azaz Rocky. A sikerek sosem szédítették meg, szerény és alázatos tudott maradni a hétköznapi életben. Művelt, intelligens sportolóként - múltját egy pillanatig sem feledve - mindig reálisan értékelte a helyzetét. Céljaiért keményen megdolgozott, azonban egyik gyerekkori álma sosem teljesülhetett: nem tudta megvendégelni, megajándékozni a városnegyed suhancait, ahol felnőtt. Nem keresett annyi pénzt, hogy a költségeket állhassa... Menedzsere kihasználta, csak a saját gazdagodását tartotta fontosnak. Rocky mégis megbocsátott neki.
"Cipészként dolgoztam, amikor 1943-ban beléptem a hadseregbe" - mesélte a nehézsúly olasz származású egykori királya. - "Közkatonaként Angliába is eljutottam. Egy kicsi bárban adódott az első alkalom, amikor rájöttem, hogy ütni is tudok... Egy hatalmas ausztrál fickó azt mondta, utál minden jenkit. Megfenyegetett. Egy jól irányított ökölcsapást mértem rá, majd elszaladtam, mert a környéken cirkált a katonai rendészet." Az 1923-ban született legenda sosem ízlelhette meg a visszavonulás utáni csendes, gondtalan életet, 1969. augusztus 31-én repülőszerencsétlenségben életét vesztette... A család minden körülmények között fontosabb volt számára a pénznél. - "1957-ben visszautasított egy egymillió dolláros meccsajánlatot" - mondta barátja, Willie Pep. - "Két évvel később pedig egy hárommilliós mérkőzésre mondott nemet, Floyd Patterson ellen nem volt hajlandó kötelek közé lépni."
A bokszlegenda 1955. szeptember 21-én úgy szállt szorítóba Archie Moore ellen, hogy tudta, utolsó harca kezdődik a New York-i Yankee Stadium hullámzó nézőserege előtt. A kilencedik menetben kiütötte ellenfelét. Utolsó csapása egy csodálatos pályafutás temetését jelentette.
Rocky mindvégig rejtegette pénzügyeit, mint a mókus az összegyűjtött mogyoróit. Végrendelet nélkül távozott az élők sorából, családja sosem tudta meg, hol van vagyonának tetemes része...
