Boxlegendák

Rocky Marciano utolsó mérkőzése

Rocky Marciano utolsó mérkőzése
Több mint fél évszázada, 1955 szeptember 21-én a new york-i Yankee's stadionban vívta utolsó ökölvívó mérkőzését a már akkor legendának számító nehézsúlyú bajnok, Rocky Marciano. Ellenfele a félnehézsúly rettegett bajnoka, Archie Moore volt.
Rocky Marciano ekkor már 48 mérkőzést tudhatott maga mögött, mindegyiket megnyerte, ráadásul ezek közül 42-t kiütéssel. Legyőzött ellenfelei listáján olyan nevek szerepeltek, mint Ezzard Charles, Jersey Joe Walcott vagy Joe Louis. A közönség egy méltó kihívót várt a búcsúmérkőzésre, és ennek a kitételnek a félnehézsúlyból fellátogató Moore tökéletesen megfelelt.

Archie Moore ekkor már 39 éves volt. Kora miatt nem lebecsülendő ellenfél, ugyanis a "Mongúz" azon kevés versenyző közé tartozott, akinek ez a kor még nem jelentett gondot a versenyzésben. Moore 1952-ben, 36 éves korában kapott lehetőséget a félnehézsúly hivatalos világbajnoki címének elhódítására. Akkori 132-19-9 rekordjával, és legyőzött ellenfelei minőségével már évek óta ő számított a félnehézsúly legjobb versenyzőjének, de a faji előítéletek miatt évekig nem engedték a világbajnoki cím közelébe. "Legalább tökéletesre csiszolhattam a stílusomat." - jegyezte meg ironikusan, mikor világbajnok lett. Moore-ról még egy adatot érdemes tudni, a hivatalosan jegyzett rekorddal rendelkező ökölvívók közül ő rendelkezett a legtöbb kiütéses győzelemmel, igaz ezt nem csak kiváló KO arányának, hanem magas mérkőzésszámának is köszönhette. Marciano elleni mérkőzésekor 148-19-9 rekorddal rendelkezett, és egyértelműen győzni ment fel a szorítóba.

A fogadóirodák egyértelműen Marciano-t tartották a mérkőzés esélyesének, de sok értő megjegyezte, hogy Moore igencsak megnehezítheti a bajnok dolgát. A mérlegelésnél mindössze 10 dkg volt kettejük között a különbség, lévén Marciano sem volt hatalmas termetű, nem volt súlyfölényben a félnehézsúlyú bajnokkal szemben.
Az első menet némiképp tapogatózó jellegűre sikeredett, már amennyiben ez a szó előfordulhatott egy Marciano mérkőzés esetében. Mindenesetre az iram kisebb volt mint általában a mérkőzésein, no és persze a továbbiakban.
A második menetben Moore hátrahajol Marciano jobbegyenes elől, és követő jobbfelütésével tisztán állon találja Marciano-t, aki ekkor másodszor és utoljára ismerkedett meg közelebbről a ring vászonborításával. Rocky szinte azonnal felpattant, és heves ellentámadásba kezdett, hogy ellenfele ne tudja kihasználni pillanatnyi kábult állapotát. Moore a remek kezdés folytatásaként megnyeri a harmadik menetet is, a negyedikre viszont Rocky maximális fordulatszámon pörögve jön ki, és az egész menetet végigrohamozza, szinte megállás nélkül. Moore a kötelekhez kényszerül, ahol ellenfele beszorítja, és közelről rohamozva ütések sorozatával árasztja el. Az öreg "Mongúz" a védekezés magasiskoláját mutatja be, Marciano záporozó horgainak és felütéseinek zöme karjain és vállain landol, s Moore időnkénti közbeszúrásai jó üteműek, elég jó százalékban eltalálják ellenfelét. De Rocky rohama annyira kemény, hogy a szünetben a ringorvos megpróbálja rávenni Moore-t a mérkőzés befejezésére, valamilyen sérülésre hivatkozva. Moore viszont ezt határozottan elutasítja a következő szavakkal "Doktor úr, én félnehézsúlyú világbajnok vagyok, egy bajnok pedig csak a szorító közepén veszíthet, nem a sarokban egy széken ülve."; majd megnyeri az ötödik menetet.
A hatodik viszont már Rocky-é, aki ismét nagy elánnal rohamoz. Még a menet elején leüti az öreget egy balhorog-jobbhorog kombinációval, majd mikor az felkel dűlőre akarja vinni a mérkőzést. A negyedik menetbeli képek ismétlődnek meg, Moore a kötelekhez szorulva védekezik és elszórtan kontrázik Marciano bombáinak zárótüzében. Hiába azonban a fantasztikus védekezési technika, a menet végén ismét tisztán ül egy jobbkezes, és Moore újból a földre kerül. Szinte hihetetlen, hogy az öreg mennyire összekapja magát a szünetben, a hetedik menetben végig egyenrangú partnere ellenfelének, a nyolcadikban vezet is, de az utolsó másodpercekben egy iszonyatos jobbegyenes letaglózza. A menet végét jelző gongszó megmenti Moore-t, azonban ekkorra kifogytak a "Mongúz" tartalékai, és ezt érezte ellenfele is.

A kilencedik menetre Rocky ismét rohamozva érkezik, és a megroggyant Moore már nem tud olyan hatékonyan védekezni mint ezidáig. A menet feléhez érve Marciano már valósággal bedarálja ellenfelét, aki egy sorozatot befejező balhorogtól ismét a padlóra kerül, ezúttal azonban már nem tudja magát időben felhúzni a kötelek segítségével sem, és kiszámolják.

Boxing legends

A mérkőzés után Marciano szögre akasztotta a kesztyűit. Mindmáig ő az egyetlen nehézsúlyú bajnok aki veretlenül vonult vissza.
Moore még öt éven át volt a félnehézsúly bajnoka, mígnem 1960-ban egy Giulio Rinaldi-tól nem címmérkőzésen elszenvedett vitatható pontozásos vereség miatt megfosztották trónjától. Visszavágott Rinaldi-nak, ezzel elnyerte az EBU félnehézsúlyú címét, illetve több állam újból őt ismerte el a félnehézsúlyú világbajnoknak. Karrierje során még megpróbálkozott a nehézsúlyú bajnoki cím elnyerésével, de akkor a jóval fiatalabb Floyd Patterson állta útját. Utolsó mérkőzését 1963 márciusában vívta, és 220 mérkőzés után (185-23-11, 131KO) 47 évesen, győztesen vonult vissza a szorítók világából.

Partnereink

Partnereink