Roy Jones: A dicsőségen túl...

2003. március 1-én Roy Jones Jr. lábai előtt hevert a világ, legnagyobb kritikusait is elhallgattatta a John "The Quietman" Ruiz felett aratott fantasztikus győzelme. A P4P lista éllovasa történelmet írt, és nehézsúlyú világbajnokként mindent elért, amit egy bokszoló csak elérhet. Ő azonban a folytatás mellett döntött , mint már tudjuk rosszul és ezzel egy rémálom vette kezdetét, melyből még a mai napig sem ébredt fel, sem népes rajongó tábora, sem mindenidők egyik legjobb bokszolója. Írásunk a csúcsot és az utána következő lejtőt majd a szabadesést veszi szemügyre...


2003-ban Roy Jones Jr. számára már csak egy trófea hiányzott hogy megkoronázza egyedülálló pályafutását és történelmet írjon. Ez a trófea a WBA nehézsúlyú világbajnoki címe volt, melyért a puerto rico-i címvédővel, John Ruizzal kellett farkasszemet néznie.
A kellemetlen stílusú "csendesember" - aki a mai napig tagja a nehézsúlyú lista első három helyezettjének - elleni mérkőzést óriási felhajtás és érdeklődés övezte. Természetesen a főszereplők kitettek magukért, már a nyilatkozatoknál is, mindkét oldal KO győzelmet ígért.
Kettőjük találkozása már a sajtótájékoztatót illetően is unikum volt, mert más meccsekkel ellentétben ekkor a két edző különbözött össze egymással, és a még mindig jó formában lévő Merkerson (Jones trénere) egy jól irányzott jobbegyenessel leütötte az őt provokáló Norman "Stone" Stoney-t (Ruiz edzője/menedzsere), ami már mintegy előre vetítette a mérkőzés alakulását.
A nagy napra mindkét bunyós tökéletes formában érkezett, John Ruiz meglehetősen szálkásan (226 font) mérlegelt, míg a kihívónál a nehézsúly alsó határát éppen átlépve 193 font-nál állt meg a mérleg nyelve (Azóta a nehézsúly alsó határát megemelték, és többet nem lehet melegítőben mérlegelni, ahogy ezt akkor Jones tette). A két harcos között 33 font (15 kg!) különbség volt, és valljuk be ez, az első menetben nagyon soknak látszott. Úgy nézett ki a címvédő elsöpri nagynevű kihívóját, de Roy Jonesnak más tervei voltak aznap estére. A második menettől kezdve Jones folyamatosan átvette az irányítást, többször látványosan keresztbeverve a nehézsúlyú világbajnokot, aki a kőkemény kontrák hatására egyre kevesebbszer kezdeményezett.


Az elbizonytalanodó Ruiz pont azt csinálta, amit Roy Jones Jr. ellen nem szabad, megállni előtte. A félnehézsúlyú vitathatatlan bajnok a 4. menet végén megrendítette ellenfelét, akinek ennek hatására erősen vérzett az orra és a mozgáskoordinációja is szétesett. A mérkőzésen Ruiznak igazából néhány szép találaton kívül mást nem sikerült elérnie, az akkorra teljesen felszabaduló Jonest már nem lehetett megállítani. A félnehézsúlyú zseni szabadjára engedte fantáziáját és kreativitását és bohócot csinált a világbajnokból, aki egyre görcsösebbé vált. Az utolsó menetben Ruiz még megpróbálkozik egy rohammal, de Jones könnyedén elmozog a kiszámítható puerto rico-i elől. A világbajnok személyét és Don Kinget (Ruiz promótere) tisztelő pontozók meglehetősen szigorúak voltak a pensacolai klasszissal, és "csak" 112-116, 110-118, 111-117 arányban hozták ki a WBA új nehézsúlyú világbajnokának.


A parádés győzelmet követően Jones előtt rengeteg lehetőség adódott,lemondott félnehézsúlyú címeiről és kihívta a vitathatatlan bajnok Lennox Lewist, aki viszont Jonessal ellentétben jól döntött és befejezte ökölvívó pályafutását.

Ezek után Jones csapata címegyesítő mérkőzést ajánlott fel a Wladimir Klitschko-t kivégző WBO bajnok Corrie Sandersnek, de mivel a szervezet kötelező címvédést írt elő a dél afrikai bunyósnak, ez a lehetőség is elúszott. Közben Don King áldásos tevékenységének köszönhetően Ruiz interim (ideiglenes) világbajnoki címmeccset vívhatott rögtön a Jonestól elszenvedett fiaskó után, és Hasim Rahman ellen egy végtelenül unalmas meccsen végülis megszerezte az övet. A WBA kötelezte Jonest egy címvédésre az interim bajnok ellen, de mivel erre az összecsapásra nem lett volna túl nagy érdeklődés az első összecsapás egyhangú mivolta miatt, Jones lemondott a címről.

Amilyen gyorsan megnyíltak a nagy kapuk Jones előtt a nehézsúlyba való fellépés után, most olyan gyorsan záródtak be.

Tulajdonképpen nem maradt senki, akivel kockázatnak megfelelő összegért összecsaphatott volna. Mike Tyson nem vállalta az összecsapást felkészültségi állapotára hivatkozva. Vitali Klitschko a Lewis elleni visszavágót erőltette, és az ő nevében nem volt akkora pénz Amerikában, mint amekkorára Jones vágyott. A fekete Superman ekkor úgy döntött, hogy visszatér legnagyobb sikerei színterére félnehézsúlyba és lehetőséget ad a WBC-IBF címet megnyerő, és Jonessal meglehetősen tiszteletlen Antonio Tarvernek. Tulajdonképpen a Tarver elleni meccsnek nem volt értelme Jones szempontjából, hiszen senki sem adott esélyt a balkezes Orlando-i klasszisnak, ergo Roy nem nyerhetett vele semmit a WBC címén kívül (Tarver lemondott az IBF címéről, mert biztos volt benne hogy nyerni fog és az azonnali visszavágót garantálta Jonesnak a szerződésük erre az esetre, de az azonnali visszavágót a szervezet nem támogatja), viszont veszteni valója volt bőven. A mérkőzés előtt megjelentek olyan hírek melyek szerint Jonesnak óriási gondot okoz visszafogyni.

A mérlegelésen Roy aszott volt, látszott rajta a kíméletlen fogyókúra és szauna mellyel a mérlegelés előtt kínozta magát, ezzel szemben Tarver élete legjobb formájában várta a kezdő gongszót. Buddy McGirt tanítványa nagyon "odatette" az első meneteket, látszott rajta hogy a ringben sem tiszteli ellenfelét. Többször a kötelekhez szorította ellenfelét, aki meglepő módon ritkán tudott beleütni "Magic Man" kombinációiba.


Jonestól az első két menetben tulajdonképpen csak gúnyos mosolygásra futotta , pedig nem volt oka rá, hiszen Tarver sokszor lerombolta kettős fedezékét és több balhorog tisztán talált, és ennek még lesz szerepe történetünkben. A kihívó szerepében lévő Jones ezután tőle szokatlan módon beérte fikarcnyi előnnyel menetenként, pont annyit tett hogy szűken, de több menetet nyerjen, mint a bajnok. Sokan ezt a magatartást a fogyasztás okozta kondi problémának tudták be. Ez volt az első és mindmáig az egyetlen Jones meccs, amikor Roy átadott bizonyos meneteket ellenfelének, mert egyszerűen nem bírta erővel a 12x3 perc bunyót. A kihívó több menetben dominált, mint a bajnok, főleg gyors pattintós testütésekkel szerezte a pontokat a magas Tarver ellen, amelyek a közönség számára nem túl látványosak, a bírók viszont díjazzák ezeket értékes pontokkal. Amikor viszont Roy úgy érezte, hogy eleget tett a menet megnyeréséért hagyta, hogy ellenfele megsorozza a köteleknél, és bár a nagyrésze Tarver ütéseinek Jones kesztyűén landolt de néhány keményen meghúzott ütés bizony levitte Jones fedezékét, és ez igen csak látványos volt szemben az okosan elhelyezgetett testütésekkel.


A 11. menet volt Jones legjobb menete, néhány villanása már a "régi" bajnokra emlékeztetett és a rajongók reménykedve várták a következő és egyben utolsó menetet, azonban csalódniuk kellett, hisz miután Jones értesült a pontozólapok állásáról nem kockáztatott, és tisztán a túlélésre ment. A 12 menet után a publikum egy friss, ünneplő Antonio Tarvert láthatott és egy fáradt megtört Roy Jonest, akinek arcán tőle szokatlan módon egy monokli is helyet kapott. A pontozók megosztott pontozással a félnehézsúlyba visszatérő bajnokot látták jobbnak: 114-114, 117-111, 116-112 arányban.


Tarver természetesen győztesnek érezte magát, és a közönség egy része igazat is adott neki, de a szakértők egyhangú többsége Royt látta jobbnak november 8-án. Ennek ellenére természetesen az Orlando-i bunyós ázsiója óriásit ugrott, hiszen így még senki sem tudta megszorítani P4P lista vezetőjét.

A mérkőzés után Roy Jones előtt pont olyan helyzet adódott, mint Lennox Lewis előtt!!!

Lewis mint tudjuk nem vállalta a Klitschko elleni visszavágót, hiszen nem volt mit bizonyítania. Jones nem volt ilyen okos...ha visszavonul, mindenki egy legyőzhetetlen bajnokként emlékezett volna rá, aki a csúcs után pár centivel hagyta abba és utoljára is győzött, de "már csak" szorosan.

Ehelyett Jones visszavágót adott Tarvernek a Mandalay Bayben. Ekkor különösebb nehézségek nélkül hozta a súlyát, és mindenki egy Griffin-féle bosszút várt tőle és Jones fogadkozott is, csak úgy mint Tarver. Miután Jay Nady mérkőzésvezető ismerteti a szabályokat, Antonio odaszól Jonesnak: "Ma estére mi lesz a kifogásod Roy? " Tarver elérte amit akart hiszen Jones igencsak megilletődött ennek hatásárat. A mérkőzés a várakozásoknak megfelelően kezdődik Jones, szépen megelőzgeti Tarvert, aki mintha kicsit bátortalan lenne, tiszta Jones menet. Buddy McGirt a sarokban arra kéri tanítványát, hogy ne tisztelje ennyire ellenfelét, erre Tarver ráüvölt, hogy "ne használja a tisztelet szót mert semmi ilyet nem érez az iránt az anyab*sz* iránt"... megszólal a gong és Tarver felpaprikázva ugrik fel.
A következő menet is hasonlóan kezdődik, majd Tarver indít egy jobbegyenest mely nem talál és ebbe Jones üt egy kontrát ami Tarver nyakát éri, és ekkor indítja a 10 másodperccel később már világbajnok Tarver azt a balhorgot ami az éppen újabb ütésre készülő Jonest pont állcsúcson találja, aki mint egy zsák esik a sarokba. Jones megpróbál felállni, de elesik, végül azonban lábra kászálódik, de teljesen védekezésképtelen így Jay Nady 1:41-nél leállítja a küzdelmet. Ez volt a balhorog amely sokkolta a világot, ez volt az az ütés, amire senki vagy csak nagyon kevesen számítottak. Tökéletes ütés, tökéletes ütemben a tökéletes helyre, ez bárkinek sok lett volna.


Érdekesség hogy Jones profi élete első padlózását is balkezes bunyóstól szenvedte el, akkor egy bizonyos Lou Del Valle küldte padlóra a pensacolai zsenit.

Történetünk ezzel sem ér véget, hiszen Jones ismét a folytatás mellett döntött és kiállt az újdonsült IBF világbajnokkal, a kőkemény, ámde középszerű képességű Glen Johnsonnal. Természetesen érkeztek a hírek hogy Jones tökéletes formában van, megszólaltak az edzőpartnerek az edző, és mindenki elkezdett reménykedni, hogy újra a régi Jonest láthatjuk.

Ez idő alatt Johnson tökéletesen felkészült a hanyatló szupersztárból, és a mérkőzésen tulajdonképpen esélyt sem adott neki. A mérkőzés egy mészárlásra inkább hasonlított, mint egy felhozó meccsre, Johnson olyan verésben részesítette Jonest amekkorát az egész karrierjét egybevéve nem kapott.
Végig nyomás alatt tartotta Jonest, aki a zsák szerepét töltötte be aznap este, egészen a 9.-ik menetig, amikor Johnson egy jobbegyenessel úgy eltalálja a szárnyaszegett Supermant hogy az eszméletlenül hullik a padlóra, és 5 percig nincs magánál.


Jones ezek után sem jelenti be visszavonulását, szerinte boxtudása nem romlott egy cseppet sem. Bárcsak neki lenne igaza... A napokban ismét megjelentek olyan pletykák, melyek szerint Jones visszatér a jelenlegi IBF bajnok Clinton Woods ellen, akit egyszer már elintézett 6 menet alatt. Woods élete legjobbját nyújtotta előző mérkőzésén és verte meg az addig veretlen titán Rico Hoye-t 5 menet alatt. Az emberek felteszik a kérdést maguknak: Minek kell még történnie, hogy abbahagyja? Vajon megvárja, amíg a szabadesést követően teljes erővel a földbe csapódik? Amíg az orvosok meg nem állítják? Nos, a labda megint Roy Jones Jr. térfelén pattog...