A WBC - Rocchigiani per története...
1997 augusztus 7-én Roy Jones legyőzte második összecsapásukon Montell Griffint (az aktuális WBC világbajnokot) és visszaszerezte a WBC világbajnoki címét. Jones ezután bejelentette, hogy egy összecsapás erejéig átruccan nehézsúlyba, emiatt lemondott a zöld világbajnoki övről.
A WBC a megüresedett címért kiírt egy mérkőzést Graciano Rocchiggiani és Michael Nunn számára, az 1998 március 21-i összecsapást a német bokszoló nyerte megosztott pontozással (118-111, 115-113, 113-116). Jones viszont - miután nem jött létre a nehézsúlyú kaland, megegyezett egy összecsapásról Virgil Hill-el, és 1998 április 25-én annak rendje én módja szerint le is győzte ellenfelét. (Érdemes megjegyezni, hogy a Jones-Hill meccs 12 menetre volt kiírva, de nem volt címmérkőzés. Már csak ezért sem, mert mindketten a félnehézsúly határa felett mértek be - a szerk). A WBC ezután elvette Rocchiggiani-tól a bajnoki övet és Jones-nak adta.
Az ügy hátterében az húzódhatott meg, hogy a WBC sokkal inkább akarta az amerikai - és nem mellékesen tengerentúlon sokkal nagyobb pénzeket megmozgató - Jonest világbajnokának mint az európai Rocchigiani-t. Azonban a német bokszoló nem nyelte le a jogtalan döntést, és beperelte a világszervezetet. A tárgyaláson Jose Sulaiman, a WBC elnöke azzal védekezett, hogy Rocchigiani és Nunn összecsapása az ideiglenes (interim) címért folyt, nem pedig a felszabadult (vacant) címért. Ezzel szemben Buffer a szabad övrért folyó harcot konferálta fel, és a WBC által kiadott hivatalos papírokon is ez a megnevezés szerepelt...
Az amerikai bíróság 2003 áprilisában visszaállította Rocchigiani bajnoki státuszát, de csak az 1998.03.21 - 2000.04.15 időszakra, mert a német 2000-ben vereséget szenvedett Michalchewskitől, valamint megítélt Rocchigiani-nak 31 millió dollár kártérítést.
A WBC csődvédelmet kért a bíróságtól, és ennek "védőpajzsa" alatt zavartalanul folytatta tovább eddigi tevékenységét egészen mostanáig, amikoris egy további per folytán most már konkrét eljárásra került sor. Az ügy további fejleményeiről természetesen tájékoztatni fogjuk kedves olvasóinkat.
A WBC a megüresedett címért kiírt egy mérkőzést Graciano Rocchiggiani és Michael Nunn számára, az 1998 március 21-i összecsapást a német bokszoló nyerte megosztott pontozással (118-111, 115-113, 113-116). Jones viszont - miután nem jött létre a nehézsúlyú kaland, megegyezett egy összecsapásról Virgil Hill-el, és 1998 április 25-én annak rendje én módja szerint le is győzte ellenfelét. (Érdemes megjegyezni, hogy a Jones-Hill meccs 12 menetre volt kiírva, de nem volt címmérkőzés. Már csak ezért sem, mert mindketten a félnehézsúly határa felett mértek be - a szerk). A WBC ezután elvette Rocchiggiani-tól a bajnoki övet és Jones-nak adta.
Az ügy hátterében az húzódhatott meg, hogy a WBC sokkal inkább akarta az amerikai - és nem mellékesen tengerentúlon sokkal nagyobb pénzeket megmozgató - Jonest világbajnokának mint az európai Rocchigiani-t. Azonban a német bokszoló nem nyelte le a jogtalan döntést, és beperelte a világszervezetet. A tárgyaláson Jose Sulaiman, a WBC elnöke azzal védekezett, hogy Rocchigiani és Nunn összecsapása az ideiglenes (interim) címért folyt, nem pedig a felszabadult (vacant) címért. Ezzel szemben Buffer a szabad övrért folyó harcot konferálta fel, és a WBC által kiadott hivatalos papírokon is ez a megnevezés szerepelt...
Az amerikai bíróság 2003 áprilisában visszaállította Rocchigiani bajnoki státuszát, de csak az 1998.03.21 - 2000.04.15 időszakra, mert a német 2000-ben vereséget szenvedett Michalchewskitől, valamint megítélt Rocchigiani-nak 31 millió dollár kártérítést.
A WBC csődvédelmet kért a bíróságtól, és ennek "védőpajzsa" alatt zavartalanul folytatta tovább eddigi tevékenységét egészen mostanáig, amikoris egy további per folytán most már konkrét eljárásra került sor. Az ügy további fejleményeiről természetesen tájékoztatni fogjuk kedves olvasóinkat.
