Öcsibá (Szántó Imre) és Gyugyóbá (Szabó Nagy Gyula) több mint tíz évig dolgoztak együtt a válogatottnál. 2001 végén kerültek a Vasasba, ahonnan 2004 februárjában - finoman fogalmazva - Gyugyóbácsi elkeseredetten távozott. Eltelt két év, mindkét "öreg" haladt a maga útján. Ma is mindketten a boksz területén dolgoznak, mégis elkerülték egymást, hisz Gyugyóbácsit azóta már csak professzionista rendezvényeken látni.

Nem nagy túlzás azt állítani, hogy Gyugyóbácsi 2004-ben új életet kezdett. Ha jól végzi munkáját, learatja a gyümölcsöt! Ha hibázik, megissza a levét! Elmondása szerint saját maga ura lett. Minden rendben körülötte, de egy valami nagyon bántja, rendezetlen ügye Öcsibácsival.

Tavaly novemberben, Németországban, Madár címvédő meccsén találkoztam Öcsibácsival. Megmondom őszintén, megleptek kérdései. "Gyugyó is itt van? Mi van vele? Hallottam korházban volt? Jobban van már?" Persze ezek a kérdések természetesek is lehetnének, de én ott voltam a Vasasban, a "szakítás" előtti időszakban és tudtam milyen indulatok szabadultak fel akkoriban mindkét részről.

Másnap a banketten megkérdeztem Öcsibácsit, mit szólna, ha összehoznám egy beszélgetésre Gyugyóbácsival. Az előző napi reakciója után nem lepett meg a válasz: "Persze, szíves örömest!" Február elején hívott fel Öcsibá, és feltette a kérdést, áll-e még az ajánlatom. Hirtelen nem tudtam mire gondol, de amikor a bevezetőben idézett két mondattal folytatta, örömmel vágtam rá az igent. Nem maradt más hátra, mint megbeszélni az időpontot.

Gyugyóbácsinak annyit mondtam, jöjjön le hozzám a kávézóba, egy fontos dolog miatt. Gyugyóbá érkezett előbb, háttal volt a bejáratnak, amikor belépett Öcsibá, és hangosan megkérdezte:

- Van itt kiszolgálás?
- Hát te, hogy kerülsz ide?

Ezzel beindult a beszélgetés, békülés. Néhány szó azért esett a múltról is, de így, két év elteltével már mindketten nevettek a dolgon. Az egyórás beszélgetés óriási ölelkezéssel fejeződött be.