Lennox Lewis nyílt levele...
Bejelentem életem egy fontos szakaszának végét és egy új kezdetét. Profi ökölvívóként az utolsó mérkőzésem a 2003. június 21-ei volt.
Mikor elkezdtem bokszolni a Kitchener-Waterloo Regionális Ökölvívó Szövetségnél, Kitchenerben, Ontraioban, egy küldetés végrehajtására készültem. Ami akkor elkezdődött, egy tinédzser álma volt, aki nehézsúlyú világbajnok akart lenni, és ez gyorsan a szenvedélyévé vált, egész pályafutásán keresztül. Az elmúlt huszonhárom év során sok célt állítottam fel magamnak és boldogan mondhatom, ezeket a célokat el is értem. Most készen állok, hogy új célokat határozzak meg, és új pályafutást kezdjek a ringen kívül. Mindent megtettem azért, hogy jó bajnok legyek és megpróbáltam férfihez illően helytállni egy sportban, amit 'édes tudománynak' hívok. Sok szép győzelemben volt részem, és megtanultam azt is, hogy a vereségek, helyesen kezelve, erősebbé tehetik a személyiséget.
Boldog vagyok, hogy nehézsúlyú világbajnokként vonulhatok vissza, hogy Bob Fitzsimons óta- több mint egy évszázad után- az első nehézsúlyú világbajnokságot szereztem Angliának, ennek a nagyszerű boksz hagyományokkal rendelkező országnak.
Természetesen örülök, hogy uralkodó, lineáris nehézsúlyú bajnokként távozhatok. Eddig csak két ember, Gene Tunney és Rocky Marciano vonult vissza bajnokként és maradt is inaktív. Megígérem, hogy én leszek a harmadik.
Nem volt könnyű döntés elhatározni, hogy bejelentsem profi ökölvívói pályafutásom végét. Dollármilliós ajánlatokat kaptam, hogy újra ringbe lépjek és ez nagyon csábító, mert hiszem, hogy még három, vagy több bajnoki szintű mérkőzés van bennem. Bárhogy is, a pályafutásom folytatása lett volna a könnyebbik választás. Ezt úgy értem, megfigyeltem, mi történik az ökölvívókkal a ringben és azon kívül, ha elérnek egy bizonyos kort, és azt hiszem, anélkül az energia, szenvedély, alázat nélkül, amit a kezdetek óta éreztem, nem léphetek megint a kötelek közé.
Az idő és a tapasztalat gyakran arra kényszerít, hogy felülvizsgáljuk az értékrendszerünket és átalakítsa szemléletünket. Bajnoknak lenni, olyan hosszú ideig, mint az én esetemben, képessé tesz arra, hogy sok dolgot megtanuljunk. Az egyik ilyen dolog, amit megtanultam, hogy nehézsúlyú bajnoknak lenni olyan felelősséggel jár, mely messze túlmutat a ringen. Mint versenyző, mint profi bokszoló, mint ember, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy eleget tegyek ennek. Megpróbáltam tisztelettel kezelni az embereket. Megpróbáltam demonstrálni azt, hogy kemény munkával, áldozathozatallal bárki elérheti a maga elé kitűzött célokat és ennek szellemében éltem.
Most, hogy visszavonulok, remélem, át tudtam adni mindenkinek- leginkább a fiataloknak- annak üzenetét, hogy az alapvető jellemi tisztaság, fegyelem, tisztelet olyan jutalomhoz vezetnek, mely többet ér minden pénznél.
Boldog vagyok, hogy megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy pályafutásomat saját akaratomból fejezem be. Ez szolgáljon egy valódi életből vett példaként más bokszolóknak és profi sportolóknak. Az ökölvívóknak, mint minden más sportolónak, fel kell fogniuk, mennyire fontos ez nekik, hogy megértsék minden aspektusát a dolgoknak, amely körülveszi őket.
Nagyon érdekel az ökölvívás jövője. Tudom, hogy Vitai Klitschko csalódott, hogy nem kerül velem szembe még egyszer a ringben, de az a kihívás, ami most előtte áll, hasonló ahhoz, amivel én találkoztam évekkel ezelőtt; hogy generációjának legjobb nehézsúlyújává váljon. Figyelni fogom, hogy Vitai, Corrie Sanders és a többiek hogy felelnek meg ennek a tisztességnek.
Ez a visszaemlékezés, elmélkedés ideje számomra, de ugyanakkor a háláé is. Egy bajnok egymaga nem lehet az, ami. Nagyon sokat köszönhetek a csapatomnak, melyet évek óta az édesanyám vezet, Violet Blake. A legfontosabb, amit Ő megtanított nekem, hogy könnyű, ha körülötted minden jól megy, de az igazi hűséget és szeretetet csak a nehéz időkben tapasztalod meg. A lecke, amit tőle tanultam, rengeteget segített az évek során, és ez volt az, ami miatt talpon tudtam maradni. Az irányába való tiszteletem, megbecsülésem egyre jobban nőtt, ahogy beértem és felfogtam az áldozatok jelentőségét, melyeket értem hozott.
Szerencsés vagyok azért is, hogy csodálatos emberek csoportja vesz körül; sokan közülük háttérbe szorították saját és családjaik életét, hogy hűségükkel, bátorításukkal segítsenek nekem jobb emberré, jobb bokszolóvá válnom.
Courtney Shand, az erőnléti edzőm, barátom, tizenöt éves korom óta. Az Ő őszintesége és figyelme, még a kis dolgokban is, nélkülözhetetlen volt számomra.
Prince Osei Poku, Patrick Drayton, Egerton Marcus, Ron Hepburn, Scott DeMercado, Kojo Amoafo, Joe Dunbar, Leigh McGinniss és Dennis Lewis- a Lewis csapat összes tagja- Ők segítetek abban, hogy tovább fussak, gyorsabban motorozzak, jobban sakkozzak, és erősebbet üssek.
Arni Boehm adta nekem az első fejvédőmet és kesztyűmet és Jerome 'Hook' McComb-bal kezdték el az edzéseimet felügyelni a Kitchener-Waterloo Regionális Ökölvívó Szövetségnél, mikor tizenöt éves voltam. Ezután kiérdemeltem a megtiszteltetést, hogy képviseljem Kanadát az 1984-es és 1988-as Nyári Olimpiai Játékokon, edzőm, Adrian Teodorescu segítségével.
Emanuel Steward annyit tett értem, amennyit eddig egyetlen edző sem tett bokszolóért. Voltak idők, mikor Manny jobban hitt bennem, mint amennyire én hittem saját magamban. Az Ő ösztönzése és tiszta edzői stílusa következtében fejlődtek tovább a képességeim. Boldog vagyok, hogy a mi nevünk örökre összefonódott.
Harold Knight volt a bal kéz Manny jobbja mellett, aki gondoskodott a különböző olyan dolgokról, melyek nélkülözhetetlenek voltak egyre jobb ökölvívóvá fejlődésem során.
Adrian Ogun, Jerome Anderson és az egész menedzseri csapatom, a Sport Entertainment & Media Group, nagyon fontos üzleti útmutatást nyújtott. A Lewis Csapat általam kiemelt tagjain kívül még sok ember van, akik a háttérben dolgoztak, segítettek sikereim elérésében.
Mint oly sok bajnoknak nekem is megvoltak a problémáim a sajtóval, de a legtöbb esetben a média embereitől is ugyanazt a tiszteletet kaptam vissza, amellyel én is megpróbáltam közeledni feléjük. Köszönöm a sajtónak, hogy megérik, a mi karrierünk hogyan kapcsolódik össze, hogy mindig van az életemnek egy olyan része, amely nem a ringben zajlik, amelyben csak én hozok döntéseket, ami csak rám tartozik.
Köszönöm az HBO-nak is, hogy segítette a pályafutásomat.
Van még nagyon sok ember, akiknek lekötelezettje vagyok; meg fogom köszönni személyesen az elkövetkezendő napokban, hónapokban és években. De most szeretnék köszönetet mondani Anglia népének, ahol születtem, Kanada népének, ahol kibontakoztam, akik megadták nekem azt a megtiszteltetést, hogy képviselhettem Őket az Olimpián, Jamaika népének, az őshazám lakosainak, az Egyesült Államok népének, akik szívesen láttak hazájukban; és az összes bokszrajongónak az egész világon, akik jót akartak nekem, szurkoltak értem, az Ő bennem való hitük inspirált engem.
Különösen szeretnék köszönetet mondani azoknak az embereknek is, akik küzdöttek velem, az olyanoknak, mint Ray Mercer, Evander Holyfield és Mike Tyson, akik kihozták belőlem a legjobbat pályafutásom meghatározó mérkőzései során. Köszönöm a többieknek is, akik ringbe léptek velem, hogy ütéseket váltsanak velem. Ők is részei a történetemnek, az Ő nevük is bekerül a történetbe, az enyém mellé.
Köszönöm mindenkinek, akik árral szemben haladva küzdenek azért, hogy a profi sport jobb és tisztább üzlet legyen. Túl gyakran fordul elő, hogy sportolókat anyagilag kizsákmányolnak menedzserek, promóterek, áldozatául vállnak a sportjukban fellelhető korrupciónak. Az ökölvívásnak több olyan emberre van szüksége, akik betartják és követik a legmagasabb etikai szabályokat. Ez az, amit elhatároztam, mikor elfogadtam egy igazgatói pozíciót a Sport Entertainment & Media Group- nál, az én menedzser cégemnél. Azt hiszem, nagyon fontos, hogy megosszam a tudásomat, tapasztalatomat fiatal, tehetséges sportolókkal.
Boldog vagyok, hogy korom legjobb nehézsúlyújának tartanak, ez egy olyan kitüntetés, amely összekapcsol engem olyan nagyszerű bokszolókkal, mint Jack Johnson, Jack Dempsey, Joe Louis, Muhammad Ali, vagy Larry Holmes. Ez ara kötelez, a ringet elhagyva, hogy a legjobbat hozzam ki magamból, hogy bajokként éljem tovább az életem.
Még mindig fiatal vagyok, rengeteg izgalmas élmény vár még rám. Az elkövetkezendő hónapokban, években egyvalamit mindig szem előtt fogok tartani; ez az a megtiszteltetés, hogy a Ti nehézsúlyú világbajnokotok lehetek.
Kezdődjön el egy új korszak.
Mikor elkezdtem bokszolni a Kitchener-Waterloo Regionális Ökölvívó Szövetségnél, Kitchenerben, Ontraioban, egy küldetés végrehajtására készültem. Ami akkor elkezdődött, egy tinédzser álma volt, aki nehézsúlyú világbajnok akart lenni, és ez gyorsan a szenvedélyévé vált, egész pályafutásán keresztül. Az elmúlt huszonhárom év során sok célt állítottam fel magamnak és boldogan mondhatom, ezeket a célokat el is értem. Most készen állok, hogy új célokat határozzak meg, és új pályafutást kezdjek a ringen kívül. Mindent megtettem azért, hogy jó bajnok legyek és megpróbáltam férfihez illően helytállni egy sportban, amit 'édes tudománynak' hívok. Sok szép győzelemben volt részem, és megtanultam azt is, hogy a vereségek, helyesen kezelve, erősebbé tehetik a személyiséget.
Boldog vagyok, hogy nehézsúlyú világbajnokként vonulhatok vissza, hogy Bob Fitzsimons óta- több mint egy évszázad után- az első nehézsúlyú világbajnokságot szereztem Angliának, ennek a nagyszerű boksz hagyományokkal rendelkező országnak.
Természetesen örülök, hogy uralkodó, lineáris nehézsúlyú bajnokként távozhatok. Eddig csak két ember, Gene Tunney és Rocky Marciano vonult vissza bajnokként és maradt is inaktív. Megígérem, hogy én leszek a harmadik.
Nem volt könnyű döntés elhatározni, hogy bejelentsem profi ökölvívói pályafutásom végét. Dollármilliós ajánlatokat kaptam, hogy újra ringbe lépjek és ez nagyon csábító, mert hiszem, hogy még három, vagy több bajnoki szintű mérkőzés van bennem. Bárhogy is, a pályafutásom folytatása lett volna a könnyebbik választás. Ezt úgy értem, megfigyeltem, mi történik az ökölvívókkal a ringben és azon kívül, ha elérnek egy bizonyos kort, és azt hiszem, anélkül az energia, szenvedély, alázat nélkül, amit a kezdetek óta éreztem, nem léphetek megint a kötelek közé.
Az idő és a tapasztalat gyakran arra kényszerít, hogy felülvizsgáljuk az értékrendszerünket és átalakítsa szemléletünket. Bajnoknak lenni, olyan hosszú ideig, mint az én esetemben, képessé tesz arra, hogy sok dolgot megtanuljunk. Az egyik ilyen dolog, amit megtanultam, hogy nehézsúlyú bajnoknak lenni olyan felelősséggel jár, mely messze túlmutat a ringen. Mint versenyző, mint profi bokszoló, mint ember, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy eleget tegyek ennek. Megpróbáltam tisztelettel kezelni az embereket. Megpróbáltam demonstrálni azt, hogy kemény munkával, áldozathozatallal bárki elérheti a maga elé kitűzött célokat és ennek szellemében éltem.
Most, hogy visszavonulok, remélem, át tudtam adni mindenkinek- leginkább a fiataloknak- annak üzenetét, hogy az alapvető jellemi tisztaság, fegyelem, tisztelet olyan jutalomhoz vezetnek, mely többet ér minden pénznél.
Boldog vagyok, hogy megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy pályafutásomat saját akaratomból fejezem be. Ez szolgáljon egy valódi életből vett példaként más bokszolóknak és profi sportolóknak. Az ökölvívóknak, mint minden más sportolónak, fel kell fogniuk, mennyire fontos ez nekik, hogy megértsék minden aspektusát a dolgoknak, amely körülveszi őket.
Nagyon érdekel az ökölvívás jövője. Tudom, hogy Vitai Klitschko csalódott, hogy nem kerül velem szembe még egyszer a ringben, de az a kihívás, ami most előtte áll, hasonló ahhoz, amivel én találkoztam évekkel ezelőtt; hogy generációjának legjobb nehézsúlyújává váljon. Figyelni fogom, hogy Vitai, Corrie Sanders és a többiek hogy felelnek meg ennek a tisztességnek.
Ez a visszaemlékezés, elmélkedés ideje számomra, de ugyanakkor a háláé is. Egy bajnok egymaga nem lehet az, ami. Nagyon sokat köszönhetek a csapatomnak, melyet évek óta az édesanyám vezet, Violet Blake. A legfontosabb, amit Ő megtanított nekem, hogy könnyű, ha körülötted minden jól megy, de az igazi hűséget és szeretetet csak a nehéz időkben tapasztalod meg. A lecke, amit tőle tanultam, rengeteget segített az évek során, és ez volt az, ami miatt talpon tudtam maradni. Az irányába való tiszteletem, megbecsülésem egyre jobban nőtt, ahogy beértem és felfogtam az áldozatok jelentőségét, melyeket értem hozott.
Szerencsés vagyok azért is, hogy csodálatos emberek csoportja vesz körül; sokan közülük háttérbe szorították saját és családjaik életét, hogy hűségükkel, bátorításukkal segítsenek nekem jobb emberré, jobb bokszolóvá válnom.
Courtney Shand, az erőnléti edzőm, barátom, tizenöt éves korom óta. Az Ő őszintesége és figyelme, még a kis dolgokban is, nélkülözhetetlen volt számomra.
Prince Osei Poku, Patrick Drayton, Egerton Marcus, Ron Hepburn, Scott DeMercado, Kojo Amoafo, Joe Dunbar, Leigh McGinniss és Dennis Lewis- a Lewis csapat összes tagja- Ők segítetek abban, hogy tovább fussak, gyorsabban motorozzak, jobban sakkozzak, és erősebbet üssek.
Arni Boehm adta nekem az első fejvédőmet és kesztyűmet és Jerome 'Hook' McComb-bal kezdték el az edzéseimet felügyelni a Kitchener-Waterloo Regionális Ökölvívó Szövetségnél, mikor tizenöt éves voltam. Ezután kiérdemeltem a megtiszteltetést, hogy képviseljem Kanadát az 1984-es és 1988-as Nyári Olimpiai Játékokon, edzőm, Adrian Teodorescu segítségével.
Emanuel Steward annyit tett értem, amennyit eddig egyetlen edző sem tett bokszolóért. Voltak idők, mikor Manny jobban hitt bennem, mint amennyire én hittem saját magamban. Az Ő ösztönzése és tiszta edzői stílusa következtében fejlődtek tovább a képességeim. Boldog vagyok, hogy a mi nevünk örökre összefonódott.
Harold Knight volt a bal kéz Manny jobbja mellett, aki gondoskodott a különböző olyan dolgokról, melyek nélkülözhetetlenek voltak egyre jobb ökölvívóvá fejlődésem során.
Adrian Ogun, Jerome Anderson és az egész menedzseri csapatom, a Sport Entertainment & Media Group, nagyon fontos üzleti útmutatást nyújtott. A Lewis Csapat általam kiemelt tagjain kívül még sok ember van, akik a háttérben dolgoztak, segítettek sikereim elérésében.
Mint oly sok bajnoknak nekem is megvoltak a problémáim a sajtóval, de a legtöbb esetben a média embereitől is ugyanazt a tiszteletet kaptam vissza, amellyel én is megpróbáltam közeledni feléjük. Köszönöm a sajtónak, hogy megérik, a mi karrierünk hogyan kapcsolódik össze, hogy mindig van az életemnek egy olyan része, amely nem a ringben zajlik, amelyben csak én hozok döntéseket, ami csak rám tartozik.
Köszönöm az HBO-nak is, hogy segítette a pályafutásomat.
Van még nagyon sok ember, akiknek lekötelezettje vagyok; meg fogom köszönni személyesen az elkövetkezendő napokban, hónapokban és években. De most szeretnék köszönetet mondani Anglia népének, ahol születtem, Kanada népének, ahol kibontakoztam, akik megadták nekem azt a megtiszteltetést, hogy képviselhettem Őket az Olimpián, Jamaika népének, az őshazám lakosainak, az Egyesült Államok népének, akik szívesen láttak hazájukban; és az összes bokszrajongónak az egész világon, akik jót akartak nekem, szurkoltak értem, az Ő bennem való hitük inspirált engem.
Különösen szeretnék köszönetet mondani azoknak az embereknek is, akik küzdöttek velem, az olyanoknak, mint Ray Mercer, Evander Holyfield és Mike Tyson, akik kihozták belőlem a legjobbat pályafutásom meghatározó mérkőzései során. Köszönöm a többieknek is, akik ringbe léptek velem, hogy ütéseket váltsanak velem. Ők is részei a történetemnek, az Ő nevük is bekerül a történetbe, az enyém mellé.
Köszönöm mindenkinek, akik árral szemben haladva küzdenek azért, hogy a profi sport jobb és tisztább üzlet legyen. Túl gyakran fordul elő, hogy sportolókat anyagilag kizsákmányolnak menedzserek, promóterek, áldozatául vállnak a sportjukban fellelhető korrupciónak. Az ökölvívásnak több olyan emberre van szüksége, akik betartják és követik a legmagasabb etikai szabályokat. Ez az, amit elhatároztam, mikor elfogadtam egy igazgatói pozíciót a Sport Entertainment & Media Group- nál, az én menedzser cégemnél. Azt hiszem, nagyon fontos, hogy megosszam a tudásomat, tapasztalatomat fiatal, tehetséges sportolókkal.
Boldog vagyok, hogy korom legjobb nehézsúlyújának tartanak, ez egy olyan kitüntetés, amely összekapcsol engem olyan nagyszerű bokszolókkal, mint Jack Johnson, Jack Dempsey, Joe Louis, Muhammad Ali, vagy Larry Holmes. Ez ara kötelez, a ringet elhagyva, hogy a legjobbat hozzam ki magamból, hogy bajokként éljem tovább az életem.
Még mindig fiatal vagyok, rengeteg izgalmas élmény vár még rám. Az elkövetkezendő hónapokban, években egyvalamit mindig szem előtt fogok tartani; ez az a megtiszteltetés, hogy a Ti nehézsúlyú világbajnokotok lehetek.
Kezdődjön el egy új korszak.
