Madár "borlovag" lett
"Borrendünk 2000. február 3-án alakult negyven fővel. 2000. május 20-án a monori református templomban ünnepélyes körülmények között volt az avatás. Majd a Magyarországi Országos Borrendek Szövetségének is tagjai lettünk. A borrend tevékenyen részt vállal abban a közösségi munkában, amely 965 borospincéből álló pincefalunak a megújulása érdekében történt. Most pedig próbatételre szólítom fel Erdei Zsolt urat!" - beszélt Bogor János nagymester.
"Kérem, hogy válassza ki a felkínált három pohár borból a Monor környéki zászlós bort, a cuvet-et!" - hangzott a felszólítás. "Ennek a segédkezésére a főpohárnok úr, Ambrózi Pál lesz rendelkezésre. A vörös cuvet-et 70%-ban kékfrankosból, 30%-ban pedig zweigelt borból áll. Könnyítésképpen elmondom, hogy enyhe gyümölcsös ízeket érzünk: cseresznye és meggy aromákat és fellelhetők benne aszalt szilva ízek a kékfrankos nyomán."
Madár kétszer is végigkóstolta a három pohár bort, míg dönteni tudott és természetesen eltalálta. Azonban a kóstoló még kevés volt a lovaggá avatáshoz: a pohár bort el kellett fogyasztania, majd még egyet teljesen a fenékig ürítve. "De én nem vagyok szomjas" - mondta mosolyogva Madár, majd hozzátette- "Akkor örömömben iszom mindenki egészségére."
Ezután Ambrózi Pál úr felolvasta a Monor Környéki Strázsa Borrend legendáját, majd kezdetét vette az eskütétel: "Kérem tegye a szívére a kezét" - mondta nagymester Erdei Zsoltnak- "és az eskü szövegét mondja el velem."
"Esküszöm, hogy én Erdei Zsolt, a Monor Környéki Strázsa Borrend hűséges lovagja leszek. Bort csak szőlőből készítek, nem hamisítok, hamis tanácsadókra nem hallgatok, csapot-papot nem feledek. A Strázsa és Száraz-hegy környéki hagyományokat ápolom, azokat barátaimmal megismertetem. Az első poharat mindig őseink dicsőségére ürítem és egy pillanatig arra gondolok, hogy mennyi fáradságos, verítékes munka van abban a pohárnyi borban. Minden elfogyasztott fürt szőlő és pohárka bor a szőlőművelő munkás számára egy-egy darab kenyérrel ér fel. Isten engem úgy segéljen!"
A ceremónia végén Erdei Zsolt a borrend aláírási könyvében hitelesítette, hogy a szabályokat elfogadta, s így a borrend lovagjává vált.
"Kérem, hogy válassza ki a felkínált három pohár borból a Monor környéki zászlós bort, a cuvet-et!" - hangzott a felszólítás. "Ennek a segédkezésére a főpohárnok úr, Ambrózi Pál lesz rendelkezésre. A vörös cuvet-et 70%-ban kékfrankosból, 30%-ban pedig zweigelt borból áll. Könnyítésképpen elmondom, hogy enyhe gyümölcsös ízeket érzünk: cseresznye és meggy aromákat és fellelhetők benne aszalt szilva ízek a kékfrankos nyomán."
Madár kétszer is végigkóstolta a három pohár bort, míg dönteni tudott és természetesen eltalálta. Azonban a kóstoló még kevés volt a lovaggá avatáshoz: a pohár bort el kellett fogyasztania, majd még egyet teljesen a fenékig ürítve. "De én nem vagyok szomjas" - mondta mosolyogva Madár, majd hozzátette- "Akkor örömömben iszom mindenki egészségére."
Ezután Ambrózi Pál úr felolvasta a Monor Környéki Strázsa Borrend legendáját, majd kezdetét vette az eskütétel: "Kérem tegye a szívére a kezét" - mondta nagymester Erdei Zsoltnak- "és az eskü szövegét mondja el velem."
"Esküszöm, hogy én Erdei Zsolt, a Monor Környéki Strázsa Borrend hűséges lovagja leszek. Bort csak szőlőből készítek, nem hamisítok, hamis tanácsadókra nem hallgatok, csapot-papot nem feledek. A Strázsa és Száraz-hegy környéki hagyományokat ápolom, azokat barátaimmal megismertetem. Az első poharat mindig őseink dicsőségére ürítem és egy pillanatig arra gondolok, hogy mennyi fáradságos, verítékes munka van abban a pohárnyi borban. Minden elfogyasztott fürt szőlő és pohárka bor a szőlőművelő munkás számára egy-egy darab kenyérrel ér fel. Isten engem úgy segéljen!"
A ceremónia végén Erdei Zsolt a borrend aláírási könyvében hitelesítette, hogy a szabályokat elfogadta, s így a borrend lovagjává vált.
