A székesfehérvári profi meccsek beszámolója
A péntek esti székesfehérvári bokszgálán a BoxingONE Championship elődöntője volt a fő esemény, ám azt követően a Profibox Promotion négy hivatásos ökölvívó mérkőzést is bemutatott a helyi közönségnek. Az amatőrökhöz hasonlóan a profik is kitettek magukért.
Az első párban a Békéscsabán élő olasz klasszist, Giuseppe Laurit (51 győzelem – 7 vereség) szólították a ringbe, aki első alkalommal lépett Magyarországon kötelek közé. „Beppe”, akinek boxnadrágjára már a magyar címer is felkerült, megszámlálhatatlan profi övet szerzett pályafutása során, és akit nem véletlen tartanak Európa egyik legjobb kisváltósúlyú ökölvívójának. Ellenfele a helyi Nagy Gábor volt, aki a meccs első percében igyekezett méltó társa lenne a talján klasszisnak. Lauri minden ütést levédett (csak egy érte el az olasz testét), majd első ellentámadásával padlóztatta riválisát. A számolás után a „Végzet – The End” újra lecsapott, az eredmény TKO!
Második párban a helyi kedvenc Molnár Attilát (20 győzelem – 18 vereség – 6 döntetlen) és Oláh Ferencet (9 győzelem – 16 vereség – 6 döntetlen) szólították ringbe. Nagyon izgalmas, és látványos összecsapás kerekedett a két verekedő küzdelméből, ahol Molnár uralta az első két menetet, ellenfele 1-2 alkalommal meg is rogyott. Ám a harmadik körben Oláh megrázta magát, ő került fölénybe, sőt, a szorító mellől úgy tűnt, hogy Molnár nagyobb bajba került, mint ellenfele korábban. Molnár a negyedik menetben ismét jól muzsikált, de szorosabb volt a záró három perc az első két felvonásnál. A közönségmeccset mindhárom pontozó 39-37 arányban Molnár Attilának adta, így a fehérvári ökölvívó egyhangú pontozással nyert, míg ellenfele nehezen fogadta vereségét.
A betöltetlen középsúlyú nemzetközi Magyar-bajnoki címért lépett kötelek közé Szekeres Norbert (9 győzelem – 5 vereség – 1 döntetlen) és a veterán Kalocsai Zoltán (42 győzelem – 11 vereség – 1 döntetlen). Tapogatózó menettel kezdődött a találkozó, de már ekkor kirajzolódott az a koreográfia, amely a meccs végéig jórészt kitartott. „Kacsa” volt az, aki előrefelé bokszolt, míg Szekeres, jobb lábmunkáját, és jelentős kézsebességbeli előnyét igyekezett kamatoztatni. Úgy tűnt, hogy Szekeres eredményes taktikát választott, hiszen többet talált ellenfelénél, de ez a koreográfia azt is magával hozta, hogy ha egy menetben közel azonos a találatok száma, akkor az a ringet uraló Kalocsainak kedvezhet. És volt több menet volt!
Az érdekes, igen magas színvonalú mérkőzés 6. menetében Kalocsai jobb szeme megsérült, de a ringorvos továbbengedte a találkozót, és a szünetekben sikerült a vérzést megfeleően csillapítani. Kalocsai a 7. menettől indította meg a hajráját, s igyekezett sebességet váltani, de csak pillanatokra tudott ellenfele fölé kerekedni, aki remek horgokkal fogadta a paksi veteránt. A tíz lebokszolt menet alapján úgy tűnt, hogy Szekeres megnyerte a találkozót, hiszen több menetet nyert egyértelműen, mint riválisa. Ám már az előző bekezdésben is utaltunk arra, hogy voltak a tiszta találatok számában szorosabb menetek, melyeket általában a ringet uraló bokszolónak szoktak adni a pontozóbírók.
Nos, a vége döntetlen lett, úgy, hogy Magyarország három legrutinosabb szakembereinek ítéletei a teljes skálát lefedték: Döry Miklós 97-94 (Szekeres), Flórián Béla 95-95, Kaiser Ernő 97-93 (Kalocsai). Szerekes Norbert érhetően csalódottan vette tudomásul a döntést, hiszen érzése szerint az ő akarata érvényesült a ringben, de Kalocsai sem volt elégedett. A mérkőzés promótere, Petrányi Zoltán – akinek Szlovéniába, Kiss Diána vb-meccsére kellett utaznia – azonnal, ahogy értesült a fejleményekről, kijelentette, hogy a versenyzőkkel egyeztetni fog egy visszavágóról, és amelyen hamar csak lehet, meg is rendezi majd.
Az esemény zárómérkőzésén, a Balogh Gábor – Molnár József meccsen a közönség végig az esélytelenebb Baloghnak szurkolt, aki szokása szerint, nagyot küzdve a talponmaradásért, simán elvesztette a négy menetes párharcot, de végül úgy ünnepeltette magát, mintha világbajnoki övet nyert volna Madison Square Gardenben. A „Rokko-Rokko-Rokko” kórus lassan halkult el, és Baloghot is csak nehezen tudták a szervezők lecsalogatni a küzdőtérről, hogy elkezdhessék szétszerelni a ringet. Ez volt „Rokko” 70. profi veresége, 2 győzelem és 5 döntetlen mellett...
Az első párban a Békéscsabán élő olasz klasszist, Giuseppe Laurit (51 győzelem – 7 vereség) szólították a ringbe, aki első alkalommal lépett Magyarországon kötelek közé. „Beppe”, akinek boxnadrágjára már a magyar címer is felkerült, megszámlálhatatlan profi övet szerzett pályafutása során, és akit nem véletlen tartanak Európa egyik legjobb kisváltósúlyú ökölvívójának. Ellenfele a helyi Nagy Gábor volt, aki a meccs első percében igyekezett méltó társa lenne a talján klasszisnak. Lauri minden ütést levédett (csak egy érte el az olasz testét), majd első ellentámadásával padlóztatta riválisát. A számolás után a „Végzet – The End” újra lecsapott, az eredmény TKO!
Második párban a helyi kedvenc Molnár Attilát (20 győzelem – 18 vereség – 6 döntetlen) és Oláh Ferencet (9 győzelem – 16 vereség – 6 döntetlen) szólították ringbe. Nagyon izgalmas, és látványos összecsapás kerekedett a két verekedő küzdelméből, ahol Molnár uralta az első két menetet, ellenfele 1-2 alkalommal meg is rogyott. Ám a harmadik körben Oláh megrázta magát, ő került fölénybe, sőt, a szorító mellől úgy tűnt, hogy Molnár nagyobb bajba került, mint ellenfele korábban. Molnár a negyedik menetben ismét jól muzsikált, de szorosabb volt a záró három perc az első két felvonásnál. A közönségmeccset mindhárom pontozó 39-37 arányban Molnár Attilának adta, így a fehérvári ökölvívó egyhangú pontozással nyert, míg ellenfele nehezen fogadta vereségét.
A betöltetlen középsúlyú nemzetközi Magyar-bajnoki címért lépett kötelek közé Szekeres Norbert (9 győzelem – 5 vereség – 1 döntetlen) és a veterán Kalocsai Zoltán (42 győzelem – 11 vereség – 1 döntetlen). Tapogatózó menettel kezdődött a találkozó, de már ekkor kirajzolódott az a koreográfia, amely a meccs végéig jórészt kitartott. „Kacsa” volt az, aki előrefelé bokszolt, míg Szekeres, jobb lábmunkáját, és jelentős kézsebességbeli előnyét igyekezett kamatoztatni. Úgy tűnt, hogy Szekeres eredményes taktikát választott, hiszen többet talált ellenfelénél, de ez a koreográfia azt is magával hozta, hogy ha egy menetben közel azonos a találatok száma, akkor az a ringet uraló Kalocsainak kedvezhet. És volt több menet volt!
Az érdekes, igen magas színvonalú mérkőzés 6. menetében Kalocsai jobb szeme megsérült, de a ringorvos továbbengedte a találkozót, és a szünetekben sikerült a vérzést megfeleően csillapítani. Kalocsai a 7. menettől indította meg a hajráját, s igyekezett sebességet váltani, de csak pillanatokra tudott ellenfele fölé kerekedni, aki remek horgokkal fogadta a paksi veteránt. A tíz lebokszolt menet alapján úgy tűnt, hogy Szekeres megnyerte a találkozót, hiszen több menetet nyert egyértelműen, mint riválisa. Ám már az előző bekezdésben is utaltunk arra, hogy voltak a tiszta találatok számában szorosabb menetek, melyeket általában a ringet uraló bokszolónak szoktak adni a pontozóbírók.
Nos, a vége döntetlen lett, úgy, hogy Magyarország három legrutinosabb szakembereinek ítéletei a teljes skálát lefedték: Döry Miklós 97-94 (Szekeres), Flórián Béla 95-95, Kaiser Ernő 97-93 (Kalocsai). Szerekes Norbert érhetően csalódottan vette tudomásul a döntést, hiszen érzése szerint az ő akarata érvényesült a ringben, de Kalocsai sem volt elégedett. A mérkőzés promótere, Petrányi Zoltán – akinek Szlovéniába, Kiss Diána vb-meccsére kellett utaznia – azonnal, ahogy értesült a fejleményekről, kijelentette, hogy a versenyzőkkel egyeztetni fog egy visszavágóról, és amelyen hamar csak lehet, meg is rendezi majd.
Az esemény zárómérkőzésén, a Balogh Gábor – Molnár József meccsen a közönség végig az esélytelenebb Baloghnak szurkolt, aki szokása szerint, nagyot küzdve a talponmaradásért, simán elvesztette a négy menetes párharcot, de végül úgy ünnepeltette magát, mintha világbajnoki övet nyert volna Madison Square Gardenben. A „Rokko-Rokko-Rokko” kórus lassan halkult el, és Baloghot is csak nehezen tudták a szervezők lecsalogatni a küzdőtérről, hogy elkezdhessék szétszerelni a ringet. Ez volt „Rokko” 70. profi veresége, 2 győzelem és 5 döntetlen mellett...
