Balzsay Károly ezzel Kovács István és Erdei Zsolt után a harmadik magyar öklöző lett, aki megszerezte az egyik legrangosabb profi szervezet, a WBO világbajnoki címét.

A klubtársak meccse nagy iramban kezdődött, mindkét öklöző sokat mozgott, igaz, az orosz címvédő diktálta a tempót. Ennek ellenére az első menetben Balzsay volt némileg pontosabb. A másodikban Inkin akarata érvényesült, az orosz sokat ütött, s ha nem is talált mindig, riválisa ekkor pontatlanabb volt. A harmadikban az eddig a WBO interkontinentális övét birtokló Balzsay sokkal összeszedettebben öklözött. A következő két szakaszban azonban megint Inkint tűnt valamivel jobbnak.

A hatodik három perc egyértelműen a kihívóé volt. Balzsay remek kombinációkkal tisztán találta el az oroszt, aki kicsit fáradni látszott. A folytatásban Balzsay a nagyobb ütésekre várt, s ugyan mindkét szakasznak voltak olyan periódusai, amikor egyértelműen jobb volt, összességében azonban nem sikerült meggyőző fölényt kiharcolnia. A tizedik menetben Balzsay közel került ahhoz, hogy kiüsse az erejével elkészült Inkint, az utolsó 30 másodpercben több megrendítő erejű ütést mért riválisára, akit a menet végét jelző gongszó mentett meg a padlóra kerüléstől.

Az utolsó előtti menet elején úgy tűnt, padlóra kerül az orosz, de aztán túlélte a magyar rohamait, s Balzsay a későbbiekben nem tudott átütő rohamokat indítani. A zárószakaszra Inkin kijött a gödörből, s mivel Balzsay is elfáradt, a kiütés elmaradt, igaz, ennek ellenére a hajrában egyértelműen a magyar bokszoló akarata érvényesült, amivel végül sikerült a maga javára fordítania a meccset.

Balzsay Károly: "Iszonyatosan nehéz meccs volt. Nem is hittem volna, hogy sikerül nyernem. Hulla voltam szinte minden menet végén. Óriási volt az iram, állandóan ritmusváltásokra volt szükségem, mert Inkin nyomás alatt tartott. A nyolcadik menet környékén aztán sikerült olyat váltanom, amivel megtörtem, igaz, olyan ütések után is állva maradt, melyek után más padlózik. Sikerült, nagyon boldog vagyok."

(MTI)