A két nehézsúlyú tudvalevőleg eltérő stílust képvisel. Tóth általában 1-2 nagy erejű ütéssel szereti befejezni a mérkőzéseit, míg Petrányi a technikás, fineszes boksz képviselője, aki ritkán vállal fel közel, vagy belharcot. A mérkőzés igazi „tapogatózó menettel” kezdődött, Petrányi folyamatosan mozgott, és távolról, balegyenesekkel igyekezett eltalálni ellenfelét. Tóth nagyon akart, de nem tudta utolérni Petrányit. Ez a koreográfia a második menet közepéig tartott, majd onnantól Petrányi a balok mellett többször elengedte a jobbkezét is, vagyis kevesebbet mozgott és többet támadott, ami nem csak érdekessé, hanem látványosabbá tette a mérkőzést. 

A harmadik menettől viszont hirtelen nagyon egyoldalúvá vált a küzdelem (Petrányi javára), ami a negyedik körben folytatódott, annyi különbséggel, hogy Petrányi már komolyabb kombinációkkal is próbálkozott, többször sikerrel. A menet végén Tóth egy testütéstől bajba is került, amit Petrányi mestere, Nagy Gyula ki is hangsúlyozott a szünetben, és arra kérte tanítványát, hogy próbálja meg testen befejezni a küzdelmet. Petrányi „szófogadó” volt, és az 5. menetben, alig egy perc alatt TKO-val nyert, úgy, hogy riválisa háromszor is padlóra került – minden alkalommal testütésről!

A 44 éves Petrányi Zoltán így a 66. profi mérkőzésén megszerezte „rövid” pályafutása első nemzetközi övét, az UBO Európa-bajnoki címet. Rekordja 46 győzelem és 20 vereség. Tóth mérlege 8 győzelem mellett immáron 2 vereséget számlál. A Magyar-bajnoki, valamint az UBO övet Győryné Tóth Zsuzsanna csatolta Petrányi derekára, illetve vállára.