A szélhámosok mind átmentek a profikhoz
- A Tiszához közeli, Heves városkában születtem 1936-ban. Ózdra kerültem géplakatos tanulónak, ahol kollégistaként szereztem tudomást egy toborzóról, ahol bunyósokat kerestek. Egy évvel később, 1951-ben már indultam Miskolcon az MTH-bajnokságon, ahol az első meccsemen jól elvertek. Ennek ellenére folytattam, 1957-ig Ózdon éltem. Ekkor, egészen pontosan szeptember 14-én Nagykőrösön látott meg Fekete Pál, az MTK többszörös légsúlyú bajnoka, s hívott a kék-fehérek csapatába. Tizenkét melegítőt kértek értem az ózdiak, így lehettem a fővárosi csapat tagja.
A Kispesten élő Vona hosszan dicsérte Énekes Árpádot, akkori edzőjét, s azt is elmondta, hogy abban az esztendőben egyedül nyerte meg valamennyi meccsét a csapatbajnokságban.
- 1954 után 1958-ban is megnyertem a magyar bajnokságot a pehelysúlyúak mezőnyében, azután mentem feljebb egy súlycsoporttal, ahol Kellner Ferenccel rivalizáltam. Miután őt indították a római ötkarikás játékokon, így örülnöm kellett, hogy 1961-ben, Belgrádban én is kiléphettem a nemzetközi porondra. Bejutottam a legjobb nyolc közé, s végül a hatodik helyen kötöttem ki.
Közben Kellner visszavonult, ám újabb rivális tűnt fel, aki bizony Vona Józsefnek is megnehezítette az életét. Kajdi Jánosról van szó, aki később olimpiai ezüstérmes lett, mellette Európa-bajnoki címig vitte.
- Kajdi Szombathelyről Dunaújvároson keresztül érkezett a Budapesti Honvédba. Háromszor verekedtünk: először még én nyertem, majd egy döntetlen után harmadszorra ő győzött. Miután az idő sem nekem dolgozott, ráadásul technikumba is akartam menni, így 1965-ben végleg visszavonultam. Az érettségi után azonnal letettem a középfokú edzői vizsgát, így az MTK-ban elkezdhettem foglalkozni a fiatalokkal.
Öt év után átmenetileg visszavonult, hogy azután 1975-ben a legendás Papp László hívására átvegye az ifjúsági válogatott felkészítését. 1979-től Csepelen dolgozott, 1983-tól Vecsésen folytatta, majd a vecsésiek mellett 1985-ben az Építőknél is munkát vállalt.
- Papp Lacit muszáj felsőfokon méltatnom, hiszen ő egy rendkívüli egyéniség volt a szorítón kívül is. Borzasztóan jó ember volt, akit persze sokan becsaptak, mert senkinek nem tudott nemet mondani.
Vona József a legutolsó, komolyabb megbízatását 2003-ban kapta: a női ökölvívó válogatottat bízták rá. 2005. májusában agyvérzést kapott, hetekre kórházba került, s máig is rehabilitációs kezelésekre kell járnia. Változatlanul minden sportágeseményei érdeklik, s meg is nézi azokat a televízióban. Természetesen az ökölvívás megkülönböztetett helyet foglal el az életében.
- Nagyon örülök, hogy nálunk is divatba jött a profiboksz! Elsősorban azért, mert az a sok szélhámos, akik az amatőr bunyónál bábáskodtak, mind átment a profikhoz...Egyébként a mai fiatalok között is vannak nagyon tehetségesek, itt elsősorban Bedák Pálra, valamint Dudás Tiborra gondolok.
A Kispesten élő Vona hosszan dicsérte Énekes Árpádot, akkori edzőjét, s azt is elmondta, hogy abban az esztendőben egyedül nyerte meg valamennyi meccsét a csapatbajnokságban.
- 1954 után 1958-ban is megnyertem a magyar bajnokságot a pehelysúlyúak mezőnyében, azután mentem feljebb egy súlycsoporttal, ahol Kellner Ferenccel rivalizáltam. Miután őt indították a római ötkarikás játékokon, így örülnöm kellett, hogy 1961-ben, Belgrádban én is kiléphettem a nemzetközi porondra. Bejutottam a legjobb nyolc közé, s végül a hatodik helyen kötöttem ki.
Közben Kellner visszavonult, ám újabb rivális tűnt fel, aki bizony Vona Józsefnek is megnehezítette az életét. Kajdi Jánosról van szó, aki később olimpiai ezüstérmes lett, mellette Európa-bajnoki címig vitte.
- Kajdi Szombathelyről Dunaújvároson keresztül érkezett a Budapesti Honvédba. Háromszor verekedtünk: először még én nyertem, majd egy döntetlen után harmadszorra ő győzött. Miután az idő sem nekem dolgozott, ráadásul technikumba is akartam menni, így 1965-ben végleg visszavonultam. Az érettségi után azonnal letettem a középfokú edzői vizsgát, így az MTK-ban elkezdhettem foglalkozni a fiatalokkal.
Öt év után átmenetileg visszavonult, hogy azután 1975-ben a legendás Papp László hívására átvegye az ifjúsági válogatott felkészítését. 1979-től Csepelen dolgozott, 1983-tól Vecsésen folytatta, majd a vecsésiek mellett 1985-ben az Építőknél is munkát vállalt.
- Papp Lacit muszáj felsőfokon méltatnom, hiszen ő egy rendkívüli egyéniség volt a szorítón kívül is. Borzasztóan jó ember volt, akit persze sokan becsaptak, mert senkinek nem tudott nemet mondani.
Vona József a legutolsó, komolyabb megbízatását 2003-ban kapta: a női ökölvívó válogatottat bízták rá. 2005. májusában agyvérzést kapott, hetekre kórházba került, s máig is rehabilitációs kezelésekre kell járnia. Változatlanul minden sportágeseményei érdeklik, s meg is nézi azokat a televízióban. Természetesen az ökölvívás megkülönböztetett helyet foglal el az életében.
- Nagyon örülök, hogy nálunk is divatba jött a profiboksz! Elsősorban azért, mert az a sok szélhámos, akik az amatőr bunyónál bábáskodtak, mind átment a profikhoz...Egyébként a mai fiatalok között is vannak nagyon tehetségesek, itt elsősorban Bedák Pálra, valamint Dudás Tiborra gondolok.
