Bernard Hopkins-interjú
A már legendás magasságokba emelkedett, a tervek szerint jövőre mégis visszatérő Bernard Hopkins nyilatkozott nehézsúlyú terveiről, James Toney-ról, valamint munkatársa, Oscar De La Hoya májusi, Floyd Mayweather elleni szupermérkőzéséről.
Nem telt el fél év sem azóta, hogy Bernard Hopkins a félnehézsúly királyát leiskolázva parádés teljesítménnyel biztosította helyét a boksztörténet kiválóságai között utolsónak szánt mérkőzésén, s máris a visszatérést tervezgeti. Nyilatkozatában elmondta, hogy jövőre még az Antonio Tarver elleni győzelmére is rá akar verni egy kört, amikor a nehézsúly trónját célba veszi, s máris felszedett jó pár kilót izomban, így már nincs is olyan távol a királykategória 200 fontos határától. Tervei mellett a Hóhér beszélt James Toney-ról, Oscar De La Hoyáról és Floyd Mayweatherről is. Az interjút - melyből vasárnap már idéztünk - a Fightnews készítette a Golden Boy Promotions hétvégi, texasi gáláján.
Jól érzed itt magad?
-Ugyan már... te is jól érzed magad, én is jól érzem magam. Te is mosolyogsz, én is mosolygok. Amint megérkeztem s leszálltam a repülőgépről, az emberek azonnal kiszúrtak. Nem mintha megállt volna bennem a kanál, csak más dolog, hogy New Yorkban, Philadelphiában vagy más nagyvárosokban felismernek. Texas hatalmas, s a völgy ezen részének 99,9 százaléka latinajkú, mégis nagy tiszteletben tartanak. A spanyol világ két nagy alakjával is megküzdöttem Tito és Oscar De La Hoya személyében, de az emberek nemcsak sportolói eredményeimért, hanem alázatosságomért és önbizalmamért is tisztelnek. Egyébként, amióta Oscar a partnerem, a lányok, akik aranyosnak neveznek. Nem tudom, hogy ez miért van, talán, mert Oscarral együtt mozgok, vagy kezd a rólam kialakított kép az emberek szemében megváltozni.
Jelenleg kemény munkát végzek, de nagyon élvezem. A Golden Boy Promotions megérkezett, s még sokáig, jó sokáig itt lesz. Ezt kőbe lehet vésni: mi vagyunk az elsőszámú mérkőzésszervező iroda, s ez nem csak a jelenre vonatkozik, így lesz ez a jövőben is. Mi vagyunk az a csapat, amelyikkel az ökölvívók együtt szeretnének dolgozni. Először azt mondták, hogy ez a munkakapcsolat nem fog működni. Az emberek gúnyolódtak rajtunk és kiröhögtek. De ahogy Ghandi mondta: "végül úgyis miénk lesz a győzelem". Egy év, tíz vagy húsz... végül mi leszünk a győztesek! Isten a mi oldalunkon áll. Az idő is velünk van halálunk pillanatáig, s még sokáig itt leszünk. Nem mindenkiről mondható ez el. Nem fogok neveket megemlíteni, elég csak annyi, hogy az idő nekünk dolgozik.
Bernard, láthatóan jól tartod magad. Hány font lehetsz, 185?
-Nagyon, nagyon közel jársz! Nem titok: ma felálltam a mérlegre. Az a srác, ott, fehérben (Dickie Cole, a Texasi Atlétikai Bizottság munkatársa) megmért, s a mérleg nyelve 190 fontot mutatott. Nagyon jól érzem magam a bőrömben.
Sok pletykát hallok rólad és Oleg Maskaevről (aki a WBC nehézsúlyú bajnoka)...
-Amennyiben lehetőség adódik, jó ajánlatot kapunk és az istállónk is profitál belőle, akkor megnézhetitek a csak boksztörténeti mércével mérhető, leginkább várt, legbátrabb vállalkozását a sportágnak. Bernard Hopkins, először 10 év óta felugrott két súlycsoportot, s ledöntötte trónjáról azt az Antonio Tarvert, akit csak Legendagyilkosként emlegettek. Most pedig kijelentem a bokszvilágnak, a kritikusoknak, az amerikai sportrajongóknak és a nagyvállalatok embereinek, hogy ha létrejön ez a találkozó, megnézhetik a bajnokot, aki félnehézsúlyban is a csúcsra jutott, majd a cirkálósúly határát is átugorva kihívta a nehézsúlyú bajnokot, és le is győzte. Ez az egyetlen lehetséges csata, amivel a június 10-ei, Antonio Tarver elleni győzelmem értékét felül lehet múlni. Az egyetlen dolog, amiért hajlandó vagyok ismét kesztyűt húzni, az a nehézsúlyú világbajnoki cím, ami újabb motivációt adna, hogy olyan legendás teljesítményt hozzak ki magamból, amely még a Tarver elleni diadal nagyságát is meghaladja. Ez az egyetlen választás, amiért hajlandó vagyok visszatérni az edzőterembe és vállalni a kockázatot. A célom az, hogy ismét rácáfoljak a bokszvilág és a kritikusok hadának vélekedésére, s bebetonozzam a nevem a boksztörténet legnagyobbjainak oszlopcsarnokában.
Mi a véleményed James Toney-ról, s arról, ahogyan középsúlytól nehézsúlyig eljutott? Nem mintha olyan formában vívná a meccseit nehézsúlyban, mint amilyenre te készülsz, azonban csillogó képességei tagadhatatlanok...
-Jól bizonyítja Toney példája, hogy fel lehet menni középsúlyból egészen nehézsúlyig. Jamest lehetett látni a ringben középsúlyúként, nagyközépsúlyúként, félnehézsúlyúként, és azt hiszem, egy időben cirkálósúlyúként is. Toney karrierjében a súly okozta a legtöbb problémát; a súlyfelvétel és a súlyleadás. A királykategóriában viszont nem kell hozni egy előírt kategóriahatárt. Toney volt az én időmben a legkiválóbban védekező, legnehezebben megüthető harcos, aki remek stílussal rendelkezett, s ügyesen mozgatta a vállait és a fejét. Sok elemet átvettem a stílusából, amiket az évek során beépítettem a bunyómba, s az emberek csak most kezdik felismerni, hogy én voltam, illetve én vagyok a boksztörténet legalulértékeltebb defenzív bunyósa, ugyanis ritkán figyelik meg igazán egy bunyós védekezését. Meg lehet kérdezni Jermain Taylortól vagy másoktól, hogy milyen nehéz eltalálni. Külön melót és stratégiát igényel, hogy az ember felkészüljön Bernard Hopkinsból, már ha el akarja találni. Toney sokat hozzáadott ehhez, akár tud róla, akár nem. Jamesszel különben jó barátok vagyunk, egy nagy különbség viszont van kettőnk között: én mindig megfelelően bántam a testemmel. Sosem ment el túlságosan a súlyom, sosem haladta meg a testtömegem két meccs között a félnehézsúly határát.
Már most súlyhatáron vagyok (a cirkálósúly felső határa valójában 200 font), s december végétől, akár csak egy mérkőzés erejéig, de a nehézsúlyú trón komoly várományosának fognak tekintetni. Érzem, hogy a vállaim és a testem elbírja a plusztömeget. Elég csak abba belegondolni, hogy ha ilyen könnyen veszem fel a súlyt, milyen nehezen hozhattam a középsúly 160 fontos határát. Akik látják, ahogy a plusz izomtömeget felveszem, azt mondogatják: "no várjunk csak, Hopkins így még jobban néz ki!" Az elmúlt években annak ellenére történelmet írtam - amivel valószínűleg bekerülök a Hírességek Csarnokába is -, hogy meg kellett erőltetni magam a középsúly hozása miatt. Most, hamarosan 42 évesen, a plusz súllyal pedig úgy érzem, mintha kicseréltek volna.
Még mindig ég bennem a tűz, s megvan a lábmunka. Visszatértem a visszavonulásból, ez az első bejelentés! Bernard Hopkins hivatalosan is visszatért. Addig fogok harcolni, ameddig csak tudok. Van bennem vagy három-négy jó év, hogy megkapja a bokszvilág azt, amit jár neki. A sportágnak szüksége van rám. Szüksége van Beranrd Hopkins személyére. Nem csupán a sportolóra, hanem a személyiségemre is szükségük van. Senki sem ad úgy interjút, mint én, senki nyilatkozik úgy, mint én, akár szeretnek, akár nem. Lehet velem egyetérteni, lehet nekem ellentmondani, végül úgyis mindenki leül a ring mellé, és mindeni tudja jól, hogy tőlem milyen teljesítményre számíthat. Diadalt aratok, kikapok vagy döntetlenezem; Bernard Hopkins akkor is Bernard Hopkins marad. Lehet szeretni vagy gyűlölni, de nincs még egy olyan sportoló, aki annyira eltökélt lenne, mint én, aki mindenáron vállalja a kockázatot és minden eszközzel megragadja az alkalmat, hogy legendává váljon. Kevés emberben lakozik olyan erős lélek, mint bennem.
Ha már szóba kerültek a nagy kaliberű nevek... Munkatársad, De La Hoya május 5-én a világ legjobbjának tartott Floyd Mayweather ellen húz kesztyűt...
-Floyd jelenleg a világ legjobb bokszolója súlycsoportoktól függetlenül, és véleményem szerint ez az oka, hogy Oscar őt választotta búcsúmeccsére, már ha valóban ez lesz az utolsó találkozója. Remélem nem, mert van még benne jó pár csata. Én ezt most kijelentem: Oscar De La Hoya meg fogja állítani Floyd Mayweathert a meccs második felében! Alakuljon bárhogy a befejezés - kiütés, technikai KO, vagy a bíró szakítja félbe -, Oscar meg fogja állítni Floyd Mayweathert, méghozzá a csata vége felé!
Szerinted Floyd képes lesz odaállni Oscar elé, vállalva a kockázatát, hogy eltaláljak? Vagy szerinted inkább futni fog Oscar körül?
-Floyd senki elől sem menekül. Mayweathert még soha nem láttam futni a ringben. Azt viszont számtalanszor láttam tőle, hogy megkontrázza az ellenfeleit, majd elmozog. Floyd mindig kihasználja gyorsaságbeli fölényét, de sosem áll le bokszolni. Eddig még soha nem kell harcolnia, ugyanis nem nagyon volt olyan ellenfele, aki ne állt volna le előtte - ő pedig kihasználta gyorsaságbeli fölényét, megkontrázta riválisait és túljárt az eszükön. Floyd sosem engedi közel az harcostársait, hibára kényszeríti őket, s megtorolja a figyelmetlenségüket. Oscar De La Hoya azonban nem egy együtéses harcos. Oscar úgy szórja az ütéseket, akár egy géppuska a lövedéket. Ő nem ad majd lehetőséget, hogy megkontrázzák. De La Hoyát különben is az edzi, aki Mayweathert megtanította bokszolni (Floyd Mayweather Sr.) Íme egy példa, szemléltetésképpen. Ha tervezek egy autót, és én rakom össze, akkor meg tudok tanítani bárkit, hogyan kell elvezetni. Aki nem tud vezetni, annak magának kell kitalálnia, hogyan bánjon a kocsival. De ha én rakom össze az autót, akkor én vagyok az is, aki szét tudja szedni, mert ismerem a gyenge pontjait, tudom hogy kell kezelni, tudom hogy kell beindítani, tudom hogy kell megállítani, és meg tudom tanítani a sofőrt, hogyan vezesse el. Nagyon sok olyan dolgot látok egyébként, ami kiváló csatát eredményezhet, és melyik helyszín lehetne alkalmasabb a találkozó megrendezésére, mint a Los Angelesi Staples Center? Ott lesz Barbara Streisand, Jack Nicholson, Denzel Washington, eljön Majic Johnson is és az emberek még a sírból is kimásznak, hogy láthassák ezt az összecsapást.
Szeretnél valamit üzenni zárásképpen?
-Azzal szeretném zárni ezt az interjút, hogy a 2007-es esztendő a Golden Boy Promotions éve lesz. Jövőre irodánk még nagyobb magasságokba emelkedik. Vissza fogjuk hozni a nagyvállalati szponzorokat, akik 20 éve otthagytak bennünket. 2007-ben a Golden Boy Promotion beírja magát a sportág történelemkönyvébe!
Nem telt el fél év sem azóta, hogy Bernard Hopkins a félnehézsúly királyát leiskolázva parádés teljesítménnyel biztosította helyét a boksztörténet kiválóságai között utolsónak szánt mérkőzésén, s máris a visszatérést tervezgeti. Nyilatkozatában elmondta, hogy jövőre még az Antonio Tarver elleni győzelmére is rá akar verni egy kört, amikor a nehézsúly trónját célba veszi, s máris felszedett jó pár kilót izomban, így már nincs is olyan távol a királykategória 200 fontos határától. Tervei mellett a Hóhér beszélt James Toney-ról, Oscar De La Hoyáról és Floyd Mayweatherről is. Az interjút - melyből vasárnap már idéztünk - a Fightnews készítette a Golden Boy Promotions hétvégi, texasi gáláján.
Jól érzed itt magad?
-Ugyan már... te is jól érzed magad, én is jól érzem magam. Te is mosolyogsz, én is mosolygok. Amint megérkeztem s leszálltam a repülőgépről, az emberek azonnal kiszúrtak. Nem mintha megállt volna bennem a kanál, csak más dolog, hogy New Yorkban, Philadelphiában vagy más nagyvárosokban felismernek. Texas hatalmas, s a völgy ezen részének 99,9 százaléka latinajkú, mégis nagy tiszteletben tartanak. A spanyol világ két nagy alakjával is megküzdöttem Tito és Oscar De La Hoya személyében, de az emberek nemcsak sportolói eredményeimért, hanem alázatosságomért és önbizalmamért is tisztelnek. Egyébként, amióta Oscar a partnerem, a lányok, akik aranyosnak neveznek. Nem tudom, hogy ez miért van, talán, mert Oscarral együtt mozgok, vagy kezd a rólam kialakított kép az emberek szemében megváltozni.
Jelenleg kemény munkát végzek, de nagyon élvezem. A Golden Boy Promotions megérkezett, s még sokáig, jó sokáig itt lesz. Ezt kőbe lehet vésni: mi vagyunk az elsőszámú mérkőzésszervező iroda, s ez nem csak a jelenre vonatkozik, így lesz ez a jövőben is. Mi vagyunk az a csapat, amelyikkel az ökölvívók együtt szeretnének dolgozni. Először azt mondták, hogy ez a munkakapcsolat nem fog működni. Az emberek gúnyolódtak rajtunk és kiröhögtek. De ahogy Ghandi mondta: "végül úgyis miénk lesz a győzelem". Egy év, tíz vagy húsz... végül mi leszünk a győztesek! Isten a mi oldalunkon áll. Az idő is velünk van halálunk pillanatáig, s még sokáig itt leszünk. Nem mindenkiről mondható ez el. Nem fogok neveket megemlíteni, elég csak annyi, hogy az idő nekünk dolgozik.
Bernard, láthatóan jól tartod magad. Hány font lehetsz, 185?
-Nagyon, nagyon közel jársz! Nem titok: ma felálltam a mérlegre. Az a srác, ott, fehérben (Dickie Cole, a Texasi Atlétikai Bizottság munkatársa) megmért, s a mérleg nyelve 190 fontot mutatott. Nagyon jól érzem magam a bőrömben.
Sok pletykát hallok rólad és Oleg Maskaevről (aki a WBC nehézsúlyú bajnoka)...
-Amennyiben lehetőség adódik, jó ajánlatot kapunk és az istállónk is profitál belőle, akkor megnézhetitek a csak boksztörténeti mércével mérhető, leginkább várt, legbátrabb vállalkozását a sportágnak. Bernard Hopkins, először 10 év óta felugrott két súlycsoportot, s ledöntötte trónjáról azt az Antonio Tarvert, akit csak Legendagyilkosként emlegettek. Most pedig kijelentem a bokszvilágnak, a kritikusoknak, az amerikai sportrajongóknak és a nagyvállalatok embereinek, hogy ha létrejön ez a találkozó, megnézhetik a bajnokot, aki félnehézsúlyban is a csúcsra jutott, majd a cirkálósúly határát is átugorva kihívta a nehézsúlyú bajnokot, és le is győzte. Ez az egyetlen lehetséges csata, amivel a június 10-ei, Antonio Tarver elleni győzelmem értékét felül lehet múlni. Az egyetlen dolog, amiért hajlandó vagyok ismét kesztyűt húzni, az a nehézsúlyú világbajnoki cím, ami újabb motivációt adna, hogy olyan legendás teljesítményt hozzak ki magamból, amely még a Tarver elleni diadal nagyságát is meghaladja. Ez az egyetlen választás, amiért hajlandó vagyok visszatérni az edzőterembe és vállalni a kockázatot. A célom az, hogy ismét rácáfoljak a bokszvilág és a kritikusok hadának vélekedésére, s bebetonozzam a nevem a boksztörténet legnagyobbjainak oszlopcsarnokában.
Mi a véleményed James Toney-ról, s arról, ahogyan középsúlytól nehézsúlyig eljutott? Nem mintha olyan formában vívná a meccseit nehézsúlyban, mint amilyenre te készülsz, azonban csillogó képességei tagadhatatlanok...
-Jól bizonyítja Toney példája, hogy fel lehet menni középsúlyból egészen nehézsúlyig. Jamest lehetett látni a ringben középsúlyúként, nagyközépsúlyúként, félnehézsúlyúként, és azt hiszem, egy időben cirkálósúlyúként is. Toney karrierjében a súly okozta a legtöbb problémát; a súlyfelvétel és a súlyleadás. A királykategóriában viszont nem kell hozni egy előírt kategóriahatárt. Toney volt az én időmben a legkiválóbban védekező, legnehezebben megüthető harcos, aki remek stílussal rendelkezett, s ügyesen mozgatta a vállait és a fejét. Sok elemet átvettem a stílusából, amiket az évek során beépítettem a bunyómba, s az emberek csak most kezdik felismerni, hogy én voltam, illetve én vagyok a boksztörténet legalulértékeltebb defenzív bunyósa, ugyanis ritkán figyelik meg igazán egy bunyós védekezését. Meg lehet kérdezni Jermain Taylortól vagy másoktól, hogy milyen nehéz eltalálni. Külön melót és stratégiát igényel, hogy az ember felkészüljön Bernard Hopkinsból, már ha el akarja találni. Toney sokat hozzáadott ehhez, akár tud róla, akár nem. Jamesszel különben jó barátok vagyunk, egy nagy különbség viszont van kettőnk között: én mindig megfelelően bántam a testemmel. Sosem ment el túlságosan a súlyom, sosem haladta meg a testtömegem két meccs között a félnehézsúly határát.
Már most súlyhatáron vagyok (a cirkálósúly felső határa valójában 200 font), s december végétől, akár csak egy mérkőzés erejéig, de a nehézsúlyú trón komoly várományosának fognak tekintetni. Érzem, hogy a vállaim és a testem elbírja a plusztömeget. Elég csak abba belegondolni, hogy ha ilyen könnyen veszem fel a súlyt, milyen nehezen hozhattam a középsúly 160 fontos határát. Akik látják, ahogy a plusz izomtömeget felveszem, azt mondogatják: "no várjunk csak, Hopkins így még jobban néz ki!" Az elmúlt években annak ellenére történelmet írtam - amivel valószínűleg bekerülök a Hírességek Csarnokába is -, hogy meg kellett erőltetni magam a középsúly hozása miatt. Most, hamarosan 42 évesen, a plusz súllyal pedig úgy érzem, mintha kicseréltek volna.
Még mindig ég bennem a tűz, s megvan a lábmunka. Visszatértem a visszavonulásból, ez az első bejelentés! Bernard Hopkins hivatalosan is visszatért. Addig fogok harcolni, ameddig csak tudok. Van bennem vagy három-négy jó év, hogy megkapja a bokszvilág azt, amit jár neki. A sportágnak szüksége van rám. Szüksége van Beranrd Hopkins személyére. Nem csupán a sportolóra, hanem a személyiségemre is szükségük van. Senki sem ad úgy interjút, mint én, senki nyilatkozik úgy, mint én, akár szeretnek, akár nem. Lehet velem egyetérteni, lehet nekem ellentmondani, végül úgyis mindenki leül a ring mellé, és mindeni tudja jól, hogy tőlem milyen teljesítményre számíthat. Diadalt aratok, kikapok vagy döntetlenezem; Bernard Hopkins akkor is Bernard Hopkins marad. Lehet szeretni vagy gyűlölni, de nincs még egy olyan sportoló, aki annyira eltökélt lenne, mint én, aki mindenáron vállalja a kockázatot és minden eszközzel megragadja az alkalmat, hogy legendává váljon. Kevés emberben lakozik olyan erős lélek, mint bennem.
Ha már szóba kerültek a nagy kaliberű nevek... Munkatársad, De La Hoya május 5-én a világ legjobbjának tartott Floyd Mayweather ellen húz kesztyűt...
-Floyd jelenleg a világ legjobb bokszolója súlycsoportoktól függetlenül, és véleményem szerint ez az oka, hogy Oscar őt választotta búcsúmeccsére, már ha valóban ez lesz az utolsó találkozója. Remélem nem, mert van még benne jó pár csata. Én ezt most kijelentem: Oscar De La Hoya meg fogja állítani Floyd Mayweathert a meccs második felében! Alakuljon bárhogy a befejezés - kiütés, technikai KO, vagy a bíró szakítja félbe -, Oscar meg fogja állítni Floyd Mayweathert, méghozzá a csata vége felé!
Szerinted Floyd képes lesz odaállni Oscar elé, vállalva a kockázatát, hogy eltaláljak? Vagy szerinted inkább futni fog Oscar körül?
-Floyd senki elől sem menekül. Mayweathert még soha nem láttam futni a ringben. Azt viszont számtalanszor láttam tőle, hogy megkontrázza az ellenfeleit, majd elmozog. Floyd mindig kihasználja gyorsaságbeli fölényét, de sosem áll le bokszolni. Eddig még soha nem kell harcolnia, ugyanis nem nagyon volt olyan ellenfele, aki ne állt volna le előtte - ő pedig kihasználta gyorsaságbeli fölényét, megkontrázta riválisait és túljárt az eszükön. Floyd sosem engedi közel az harcostársait, hibára kényszeríti őket, s megtorolja a figyelmetlenségüket. Oscar De La Hoya azonban nem egy együtéses harcos. Oscar úgy szórja az ütéseket, akár egy géppuska a lövedéket. Ő nem ad majd lehetőséget, hogy megkontrázzák. De La Hoyát különben is az edzi, aki Mayweathert megtanította bokszolni (Floyd Mayweather Sr.) Íme egy példa, szemléltetésképpen. Ha tervezek egy autót, és én rakom össze, akkor meg tudok tanítani bárkit, hogyan kell elvezetni. Aki nem tud vezetni, annak magának kell kitalálnia, hogyan bánjon a kocsival. De ha én rakom össze az autót, akkor én vagyok az is, aki szét tudja szedni, mert ismerem a gyenge pontjait, tudom hogy kell kezelni, tudom hogy kell beindítani, tudom hogy kell megállítani, és meg tudom tanítani a sofőrt, hogyan vezesse el. Nagyon sok olyan dolgot látok egyébként, ami kiváló csatát eredményezhet, és melyik helyszín lehetne alkalmasabb a találkozó megrendezésére, mint a Los Angelesi Staples Center? Ott lesz Barbara Streisand, Jack Nicholson, Denzel Washington, eljön Majic Johnson is és az emberek még a sírból is kimásznak, hogy láthassák ezt az összecsapást.
Szeretnél valamit üzenni zárásképpen?
-Azzal szeretném zárni ezt az interjút, hogy a 2007-es esztendő a Golden Boy Promotions éve lesz. Jövőre irodánk még nagyobb magasságokba emelkedik. Vissza fogjuk hozni a nagyvállalati szponzorokat, akik 20 éve otthagytak bennünket. 2007-ben a Golden Boy Promotion beírja magát a sportág történelemkönyvébe!
