Már csak néhány nap választ el minket Erdei Zsolt (23-0-0) ötödik címvédő összecsapásától, melyet szombat este rendeznek a németországi Düsseldorfban. Madár ellenfele az ausztrál Paul Murdoch (25-5-1) lesz, aki időtlen idők óta a PABA (WBA fiókszervezet) bajnoka.

A WBO világbajnokával még péntek este beszélgettünk.

Korábban arról volt szó, és te is úgy nyilatkoztál, hogy egy könnyebb ellenfél következik számodra az ötödik címvédés alkalmával. Az ausztrál Paul Murdoch mennyire felel meg ennek a kritériumnak?

- Ez egy jó kérdés. Ilyet csak akkor lehet biztosan tudni, amikor a mérkőzésnek vége van. Az ökölvívásban minden egyes ellenfél lehet nagyon veszélyes, még akkor is ha a favorit én vagyok. A papírforma csak egy dolog, az alapján tényleg könnyebbnek tűnik, de nem merem kijelenteni, hogy a meccset halál lazán és könnyedén fogom abszolválni. Tudom, hogy jobb bokszoló vagyok mint ő, de vigyáznom kell és nem szabad félvállról vennem.

Biztos láttad már bokszolni az ausztrált, kérlek mond el, hogy mit tapasztaltál.

- Ami feltűnt, hogy elég sok ellenfelének sikerült sérülést összeszedni ellene - fejelésből kifolyólag. Ez azt jelenti, hogy Murdoch elég gyakran dobálja a fejét, de gyorsan szögezzük le, hogy ezt nem szándékosan teszi. Ösztönösen kialakult és berögződött mozgása van, erre nagyon oda kell figyelnem, nehogy egy vétlen fejelésből adódóan én is megsérüljek. Jóval magasabb nálam, ami nem meglepő, hiszen a súlycsoportomban a legtöbben eleve magasabbak nálam. A nagyobb ütőtávból adódón oda kell majd figyelnem a megelőző balegyeneseire, amit nem üt ugyan túl gyorsan, de ugyanakkor kitartja a kezét, tehát nem azonnal kapja vissza. Koncentrálnom kell minden pillanatban, mert nem adja olcsón a bőrét.

Egy hét van a mérlegelésig, tehát a komoly munkának a mai nappal vége lehet. Mi az utolsó héten a feladatod?

- Ma (pénteken) volt az utolsó kesztyűzésem, s az is csak négy menetig tartott, szépen eljátszogattunk a kötelek közt. A hét elején átutazunk Düsseldorfba, és ott végezzük már a munkát, bár igazából olyan sok feladatom már nincsen hátra. Még egy kicsit megpróbáljuk becsiszolni azokat az ütéseket, kombinációkat, melyeket esetleg majd a mérkőzésen is bevethetek. Illetve az iskolázások során az edzőm megpróbálja majd utánozni az ellenfél stílusát, de leginkább arra kell figyelnem, hogy a mérkőzés napjára legyek a legfittebb, azaz a csúcsforma hozása a legfontosabb feladat.

Szokásos kérdés néhány nappal a mérkőzés előtt: a súlyoddal sokat kell még foglalkoznod?

- A 8-9 kiló plusz, amivel visszajöttem januárban, az szép lassan lejött, és a pénteki edzés után már 79 kiló 10 deka voltam, ami már a felső súlyhatár alatt van. Mindezt kizárólag az edzésekkel értem el, nem kellett túlságosan odafigyelnem az étkezésre. Úgyhogy jó állapotban és jó formában érzem magam, s hát reméljük, hogy ez a mérkőzésen is ki fog jönni.

Legutóbb bordasérüléssel léptél ringbe. Ugye most minden baj elkerült?!

- Lekopogom, most semmilyen sérülés nem hátráltatta a felkészülésem, ez egy nagyszerű dolog. Ez meg is látszik a hangulatomon, hiszen sem sérülés, sem az utazás és az időeltolódás nem nehezítette a felkészülésem. Remélem, hogy így nem olyan lesz a mérkőzés, mint Sahnoune ellen volt, bár a 12. menet koreográfiájával szó nélkül kiegyeznék.

Ha már az előző mérkőzésnél tartunk; nem sok ez a kihagyás? Október végén volt az utolsó mérkőzésed!

- Nem-nem! Nagyon sokat bokszoltam már pályafutásom alatt. Amatőrként körülbelül kétszázötven mérkőzésem volt, profiként is az elején gyakran bokszoltam. Én már egy rutinos rókának számíthatok, és két mérkőzés bőven elég egy évben, nem is kell annál több, hiszen a szervezetet nem lehet már jobban kizsigerelni. Figyelnem kell, és betartanom bizonyos pihenési fázisokat, mert ha ezt nem teszem meg, akkor egy túledzettséghez hasonló állapotba kerülök, ami majdnem olyan, mint a "nem edzettség" állapota.

Néhány hete volt egy remek interjú a Nemzeti Sportban, amiből a legtöbben arra következtettek, hogy nincs már sok hátra a pályafutásodból. Hány mérkőzést tervezel még?

- Ez egy olyan dolog, hogy ember tervez, Isten végez... én azt gondolom, hogy a mostani állapotomban még tíz mérkőzést is vállalni tudnék, de természetesen nem akarok ennyiszer ringbe lépni. Megmondom őszintén, hogy szabtam magamnak egy határt, amit nem szeretnék híresztelni, mert elképzelhető, hogy nem vetne bizonyos szempontból jó fényt rám. Inkább azt mondom, hogy még mostanában nem, de a közeljövőben befejezem. Tudni kell azt, hogy mikor jött el az idő a befejezésre, mikor használtad ki teljesen a szervezetedet. Ha nem megy már rendesen a regenerálódás, és a két mérkőzést között mindenem fáj, akkor azt ember komolyan elgondolkozik, hogy meddig szabad ezt csinálni.

Jelenleg ott tartok, hogy bár nem akarok számokat mondani, de azt sem mondom, hogy még három évig bokszolok. A kettő között valahol, tehát egy és a három év között. Tényleg nem tudom. Sok múlik azon, hogy hány mérkőzésem lesz, és hogy mennek a felkészülések. Fájdalmak, sérülések - minden befolyásolhatja a végleges döntés meghozatalát. Tudomásul kell venni, hogy én sem fiatalodom, és egy-egy sérülés kipihenése már jóval több időt vesz el, mint korábban. Ha nem lesz sok mérkőzésem, akkor 1-2 év még bennem van ezen a szinten.

Sok bokszrajongó bizonyára reménykedik abban, hogy láthatunk még itthon bokszolni...

- Nagyon remélem, sőt, ha a búcsúmérkőzésem itthon bokszolhatom, akkor talán még két alkalommal is ringbe léphetek Budapesten vagy valahol Magyarországon. Ez persze a jövő zenéje, és még ott nem tartunk. Az egy fantasztikus megtiszteltetés lenne számomra, ha a Papp László Sportarénában bokszolhatnék. Sokszor elmondtam már, hogy Papp László a példaképem, tisztelem mint embert és sportolót is, és ha róla nevezték el Magyarország legnagyobb fedett arénáját, akkor jó lenne legalább egyszer ringbe lépni azon a helyen.