Erdei Zsolt-interjú
- Minden úgy alakult, ahogy én azt elképzeltem. Irányítottam a balkezekkel, megelőzgettem. Igazából semmi sanszot nem adtam neki. Az elejétől fogva kezemben tartottam a mérkőzést, azonkívül, hogy a tizenkettedik menetben egy kicsit visszavettem a tempóból, s hagytam, hogy hadd jöjjön, de igazából akkor sem hagytam magam eltalálni, hanem védtem az ütéseit. Úgyhogy valóban végig a kezemben volt a vezetés. Egész magabiztosan, nyugodtan bokszoltam, s a megelőző balegyenesekkel folyamatosan bevittem olyan ütéseket, amikre ő aztán egyáltalán nem tudott válaszolni. A sikeremhez az is hozzájárult természetesen, hogy kitűnő és fantasztikus felkészülésem volt, talán még soha ilyen jó. A súlyom meglepően kevés volt. Olyan sok erőm volt, hogy egy tigrist is legyőztem volna.
Mennyire sikerült az előzetesen megbeszélt taktikát véghez vinni?
- Azt hiszem, hogy száz százalékosan. Igazából nagyon nagy taktikát nem beszéltünk meg: az volt a lényeg, hogy ne adjak neki teret, hogy dolgozzon, próbáljon meg megállítani, illetve azért a közelben maradni, s a fedezékkel levédeni az ütéseit, elhajolgatni. Azt hiszem, hogy egész jól sikerült. Amit elképzeltünk, azt meg is valósítottam, mondjuk egy-két kombinációval többet üthettem volna, esetleg egy-két felütést is, a jobb kezeket is kicsit többet erőltethettem volna... de nem akartam feleslegesen veszélyes szituációkba belemenni, mivel nagy fölényben bokszoltam. Hogyha szükségem lett volna rá, akkor természetesen belementem volna adok-kapokba. Szerencsére nem volt rá szükség, mert szépen, nyugodtan, simán hoztam a mérkőzést.
>> Fórum: Vélemények a mérkőzésről! <<
Ilyen Thomas Ulrichra számítottál?
- Azt hittem, hogy kicsit jobban fog majd előre jönni, megpróbál majd felőrölni, de aztán nem valósította ezt meg, mert amikor megindult, akkor mindig megkapta a maga kis pofonját, s valahogy elment a kedve attól, hogy folyamatosan rohamozzon. Úgyhogy kicsit mást vártam. Ezáltal nehezebb mérkőzésre is számítottam. Hála Istennek, azonban nem volt nehéz meccs.
Viszont az is megfigyelhető volt, hogy még soha nem dekoráltad ki ennyire az ellenfeled arcát...
- Hát igen, szegénynek utána gyorsan a kórházba kellett mennie, ugyanis meg kellett plasztikázni az arcát, mert nagyon vérzett neki az a bizonyos seb. Ezt sürgősen ápolni kellett. Sajnáltam is érte.
Hogy látod így utólag, melyik mérkőzésed volt az eddigi legjobb: a Gonzalez elleni vagy a mostani?
- Mind a kettő nagyon jó volt. Nem tudom most a kettőt összehasonlítani, mert két különböző ellenfél ellen vívtam őket. Azt hiszem, hogy mind a kettőre nagyon büszke lehetek.
Melyik pontozással értettél egyet a három közül ott fent a ringben?
- Szerintem a 118-110-es pontozás reális, mert úgy gondolom, hogy egy menetet oda lehetett adni Ulrichnak, a többit viszont úgy gondolom, hogy megnyertem. A 116-112-est egy kicsit szemtelenek éreztem, mert annyira szoros nem volt a meccs.
Milyen érzés volt, hogy Németországban legyőzted a helyiek által sztárolt ökölvívót?
- Semmi különös, nem foglalkoztam ezzel se előtte, se utána, se közben.
A következő időszakban akkor most jöhet jól megérdemelt pihenés?
- Még nem igazán tudom. Az biztos, hogy most pihenni fogok. Most hazamegyek Magyarországra, s felügyelem az építkezést. Aztán majd néhány hónap múlva fel kell készülni a gyerekvállalásra is, de ez még odébb van.
Arról lehet tudni valamit, hogy fogsz-e még azt idén bokszolni?
- Kohlék még egyelőre nem mondtak semmit se erről, majd kiderül idővel.
Mennyire sikerült az előzetesen megbeszélt taktikát véghez vinni?
- Azt hiszem, hogy száz százalékosan. Igazából nagyon nagy taktikát nem beszéltünk meg: az volt a lényeg, hogy ne adjak neki teret, hogy dolgozzon, próbáljon meg megállítani, illetve azért a közelben maradni, s a fedezékkel levédeni az ütéseit, elhajolgatni. Azt hiszem, hogy egész jól sikerült. Amit elképzeltünk, azt meg is valósítottam, mondjuk egy-két kombinációval többet üthettem volna, esetleg egy-két felütést is, a jobb kezeket is kicsit többet erőltethettem volna... de nem akartam feleslegesen veszélyes szituációkba belemenni, mivel nagy fölényben bokszoltam. Hogyha szükségem lett volna rá, akkor természetesen belementem volna adok-kapokba. Szerencsére nem volt rá szükség, mert szépen, nyugodtan, simán hoztam a mérkőzést.
Ilyen Thomas Ulrichra számítottál?
- Azt hittem, hogy kicsit jobban fog majd előre jönni, megpróbál majd felőrölni, de aztán nem valósította ezt meg, mert amikor megindult, akkor mindig megkapta a maga kis pofonját, s valahogy elment a kedve attól, hogy folyamatosan rohamozzon. Úgyhogy kicsit mást vártam. Ezáltal nehezebb mérkőzésre is számítottam. Hála Istennek, azonban nem volt nehéz meccs.
Viszont az is megfigyelhető volt, hogy még soha nem dekoráltad ki ennyire az ellenfeled arcát...
- Hát igen, szegénynek utána gyorsan a kórházba kellett mennie, ugyanis meg kellett plasztikázni az arcát, mert nagyon vérzett neki az a bizonyos seb. Ezt sürgősen ápolni kellett. Sajnáltam is érte.
Hogy látod így utólag, melyik mérkőzésed volt az eddigi legjobb: a Gonzalez elleni vagy a mostani?
- Mind a kettő nagyon jó volt. Nem tudom most a kettőt összehasonlítani, mert két különböző ellenfél ellen vívtam őket. Azt hiszem, hogy mind a kettőre nagyon büszke lehetek.
Melyik pontozással értettél egyet a három közül ott fent a ringben?
- Szerintem a 118-110-es pontozás reális, mert úgy gondolom, hogy egy menetet oda lehetett adni Ulrichnak, a többit viszont úgy gondolom, hogy megnyertem. A 116-112-est egy kicsit szemtelenek éreztem, mert annyira szoros nem volt a meccs.
Milyen érzés volt, hogy Németországban legyőzted a helyiek által sztárolt ökölvívót?
- Semmi különös, nem foglalkoztam ezzel se előtte, se utána, se közben.
A következő időszakban akkor most jöhet jól megérdemelt pihenés?
- Még nem igazán tudom. Az biztos, hogy most pihenni fogok. Most hazamegyek Magyarországra, s felügyelem az építkezést. Aztán majd néhány hónap múlva fel kell készülni a gyerekvállalásra is, de ez még odébb van.
Arról lehet tudni valamit, hogy fogsz-e még azt idén bokszolni?
- Kohlék még egyelőre nem mondtak semmit se erről, majd kiderül idővel.
