Az Ő tevékenységük elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a mérkőzés a szabályoknak megfelelő keretek közt maradjon, és így is érjen véget.

Tulajdonképpen nem is engem agitáltak, hanem egy erősebb barátomat, és akkor vele lementem edzésre. Később Ő megszökött, én meg ott ragadtam.

PX: Milyen eredményeket értél el?

N.I.: Elértem az ifjúsági és junior válogatottsági szintet, mint kerettag. Felnőttben első osztályú szintig jutottam, de ott már nem tudtam kiemelkedő eredményt elérni, hogy válogatott szintű versenyző legyek. Persze azt hozzá kell tennem, hogy Badari Tibor és Botos András mellett labdába rúgni a világon is kevesen tudtak, nem hogy még én itthon Magyarországon.

PX: Mikor határoztad el, és miért, hogy bíró leszel?

N.I.: Ez megint a csepeli csőgyárhoz kötődik. Szintén ott dolgozott egy ma már idősebb bíró Lettner Ferenc és Ő csalt engem, mivel nagyon jól ismert és a szüleimet is, és rengeteg mérkőzésemet is vezette. Mondta, hogy miért nem jövök el bírónak, mert milyen jó dolog az, egy pár év alatt nemzetközi bíró lehetek - hát sikerült megbolondítania - holott én nem szerettem a bírókat, mert korábban engem is sújtottak az ítéleteikkel néhányszor, de aztán csak rábeszélt. Nagyon sokan a versenyzők közül kiesnek belőle - megutálják - és felrúgnak minden további kapcsolatot a sportággal. Nekem meg hiányzott és ezért döntöttem úgy, hogy bíró leszek. Beiratkoztam egy bírói tanfolyamra, amit sikeresen elvégeztem, és igaza is lett, mert néhány év alatt nemzetközi bírói státuszt is elértem.

PX: Melyik mérkőzés volt a legnagyobb, vagy a legértékesebb, amit amatőrként vezettél?

N.I.: Minden bírónak, ugyanúgy, mint a sportolóknak az Olimpia a legnagyobb megmérettetése, de azt hogy most ezt lebontsam személyekre sportolókra nem tudom. Általában mindig az adott világverseny első mérkőzése amit vezettem, - és olyan mindegy, hogy kik a versenyzők - azok a legemlékezetesebbek számomra. Az ember nem is emlékszik, hogy kinek vezet, hanem az első mérkőzés izgalma teszi azzá. Általában egy ilyen nemzetközi versenyen, kontinens vagy világbajnokságon 35-40 bíró vesz részt, és bekerüni abba a 12-be akik a döntőt vezethetnek az minden bíró célja. Nekem ez mindig sikerült is.

PX: Akkor inkább azt kérdezném meg, hogy milyen nagy világversenyeken működtél?

N.I.: Végig jártam a ranglétrát. Vezettem Junior EB-n felnőtt EB-n junior VB-n felnőtt VB-n, sőt felnőtt VB-n háromszor is sikerült vezetnem. Az Olimpia is sikerült ott voltam Atlantában.

PX: A mai nagyok közül még amatőr korukban kiknek vezettél itthon?

N.I.: Csaknem mindenkinek. Erdeinek, Kovács KoKo-nak, Kótainak, és még sokáig sorolhatnám.

PX: A profi pályafutásod alatt melyik volt a legértékesebb mérkőzés amit vezettél?

N.I.: Az idei Emirátusokban közelebbről Dubaiban egy WBO interkontinentális mérkőzés Andile Tsongolo és Takács Zoltán között, amit még máig sem sikerült megfejtenem, hogy hogyan kaphatott magyar bíró egy ilyen mérkőzést, mert ugye az egyik versenyző magyar volt. Elég sok profi mérkőzést vezettem már, és lehet, hogy volt már jobb mérkőzésem is, de mint címmérkőzés ez volt. Ha vannak fokozatok, akkor ez az interkontinentális a legkisebb, utána van Európa bajnoki és természetesen világbajnoki mérkőzések is, de nekem ez volt idáig a legértékesebb.

PX: Milyen világszervezetekkel állsz kapcsolatban?

N.I.: Sajnos világszervezettel egyenlőre még nem vagyok kapcsolatban, de meg kell kerülnöm a kérdést, mivel azt is tudni kell, hogy nem sokan vagyunk profi bírók Magyarországon, (négyen-öten) de akik a nemzetközi porondon vannak őket, igyekeznek úgy elosztani, hogy minden világszervezetnél legyen egy érdekeltségünk. Ahol már van magyar bíró oda nem delegálunk még egyet, inkább megpróbálunk olyan szervezet(ek)et keresni, ahol a hazai promotereknek van némi befolyása, - és még nincs ott bírónk - akik tudnak segíteni, hogy beléptessék az adott bírót, mert úgyis csak az egyiket hívják. Éppen ezért, hogy ne zavarjuk egymás köreit, találni kell egy olyan szervezete, ami nekem is megfelel, és ahol előre tudok lépni, vagy éppenséggel a magyar szövetségnek is megfelel, és ebben fog nekem segíteni a Dőry Miklós a profi szövetség elnöke.

PX: Ha már Dőry Miklós neve szóba került, többször is sztárolt téged a TV nyilvánossága előtt olyan mérkőzések alatt amit Te vezettél, és amikor Ő szakértőként működött közre. Ő Téged tart a legtehetségesebb bírónak a profik között, hogy éled meg ezt a sikert?

N.I.: Ez a tehetség kérdése mindig relatív, ennek a megítélése nem az én feladatom. Amikor az embert szembe dicsérik akkor szerénykedik, én legalábbis úgy vagyok vele, hogy szerényebb vagyok jóval minthogy ilyeneknek tituláljanak. Nagyon sok jó bíró van, de én mindig megpróbáltam a legjobbat nyújtani, amikor bementem a ringbe. Amikor egy világversenyen kint voltam, én ugyanúgy versenyeztem a többi bíróval, mint a sportolók. Ez egy egészséges versenyzés a bírók közt. Dőry Miklós is nagyon jó amatőr bíró volt, Ő a Barcelonai Olimpián volt kint, akit én követtem Atlantában, és már akkor is nagyon sokat segített, hogy én minél előbb a legmagasabb nemzetközi bíró legyek és minél több világversenyen részt vegyek. Most hogy átléptem a profik közé, szintén ugyanígy segít nekem, és egyre több és jobb mérkőzéseket kapok.

PX: Mi volt a legdurvább szabálytalanság, amivel találkoztál a pályafutásod alatt, illetve miket sorolnál ide?

N.I.: Ebben az esetben szét kell választani a profi és amatőr mérkőzéseket, mivel ami a profik közt csak figyelmeztetést ér, azért már az amatőrben leléptetik a versenyzőt. Amit én nem szeretek az az alattomos és szándékos szabálytalanság. Ha valaki szándékosan fejel, vagy mélyet üt, vagy állj után üt, azt nagyon nem szeretem, és azonnal meg is intem érte. A kisebb szabálytalanságok, mint a fogás, vagy tenyeres ezek már hozzá tartoznak a profi ökölvíváshoz. Az olimpián volt olyan, amikor az egyik versenyzőt azonnal diszkvalifikáltam, mert olyan mérvű volt a szabálytalanság amit elkövetett. A legdurvább szabálytalanság pedig egy rúgás volt. Egyértelmű, hogy az alattomos szándékos szabálytalanságot kell megtorolni.


PX: Van e valamilyen érdekes sztorid, amire szívesen emlékszel a bírói pályafutásodból?

N.I.: Ez még amatőr koromban volt, amikor egy magyar bajnokságon - mivel én is csepeli voltam - a szigetszentmiklósi versenyzők kicsit többet engedtek meg maguknak, amikor én vezettem nekik. Ott fordult elő, hogy az egyik nehezebb súlycsoportú versenyző - akinek a nevére már nem emlékszem de nem is ez a lényeg - aki beszorította a sarokba az ellenfelét, és meg is rendítette. Erre én stop-ot mondtam, mert meg akartam védeni a további nagy ütésektől és számolni szerettem volna, de nem állt meg a versenyző, és akkor még kétszer-háromszor jó hangosan rászóltam: STOP, hogy hátha a közönség hangzavara miatt nem hallja, de mégsem állt meg. Úgyhogy valahogy eljárt a kezem és egy nyakast kiosztottam neki. : Egy tudat alatti cselekedet volt, nem is tudom, hogy a kezem hogy mozdult be, de elég jól nyakon vágtam. Akkor egyből elnézést kértem a versenyzőtől. - Hát össze is szaladtak ott a bírák, és vezetők, hogy a Nagy Imre veri a versenyzőt. Ez volt a legnagyobb sztorim.

PX: Van-e olyan hazai vagy külföldi versenyző, akivel nagyon közeli jó barátságban vagy?

N.I.: A magyarokkal nagyon jó személyes kapcsolatom van. Örülök, annak hogy a nagy versenyzők, pl. Kovács, Erdei, Mizsei, Kótai, Lakatos Pali és még sokáig sorolhatnám, ha megjelenek egy-egy mérkőzésen és ezek a fiúk köszönnek, érdeklődnek a hogylétem felől. Ismerjük egymás családját, feleségeket, gyerekeket, úgyhogy inkább a magyar versenyzőkkel alakult ki szorosabb kapcsolatom. Én szerintem azért alakult ki ilyen jó kapcsolat közöttünk, mert jó bírónak tartottak, vagy tartanak a mai napig is, és amikor vezettem nekik mindig korrekt voltam velük szemben.

JollyDee és Nagy Imre

PX: A szakemberek és bíró kollégák szerint is nagyon jó felfogásban vezeted a profi meccseidet, néha még egy kicsit jobban is véded a versenyzőket, mint ahogy azt a szabályok megkövetelnék, ez talán azért van mert saját magad is űzted ezt a sportágat?

N.I.: Persze ez nagyban hozzájárul ehhez. Én ismerem a sportág minden csínját-bínját velem mindent ilyet megtanítottak, és amikor a versenyző megpróbálkozik vele én már előre tudom, hogy mit akar csinálni. Hogy egy hasonlattal éljek, ez olyan mikor az óvodások kezdik az első vicceket megtanulni, de mi már rég túl vagyunk rajta. Na most, ha olyan bírót fognak ki akik életükben nem bokszoltak akkor könnyen eladhatják ezeket a szabálytalanságokat, vagy éppenséggel stikliket, de én ezeket nagyon könnyen és hamar átlátom és fel is ismerem. Mire elgondolja, hogy mit akar addigra én már rég szóltam neki, hogy ne tegye azt.

PX: Ki a példaképed a bírók közül?


N.I.: Profik közt az amerikai Richard Steel, aki ma már ugyan nem bíráskodik, de nagyon szerettem nézni, amit és ahogy csinálja. Őt látni bíráskodni nekem mindig nagy élmény volt és lesz.
Az amatőrök közt több is volt, az egyik az ír Jack Butcher aki 45 éves koráig FiFa labdrúgó bíró is volt, de még hatvan éves koráig viszont nagyon jó AIBA bíró volt. Nagyon szerettem még Erik Stumpfl-t aki az atlantai olimpián a szobatársam volt. Vele nagyon jó kapcsolatom volt már az olimpia előtt is, mivel nagyon sokat találkoztunk szemináriumokon. Érdekes dolog, hogy amikor a mostani amatőr bírók kimennek bármelyik világeseményre vagy egy továbbképzésre, midig megkérdezik, hogy hol van a Nagy Imre? Mondják nekik, hogy elmentem a profikhoz, de ennek ellenére is nagyon sok üdvözletet kapok tőlük a mai napig.

PX: Mi a vágyad a profik közt? Mit szeretnél elérni, kinek szeretnéd vezetni a mérkőzését?

N.I.: Természetesen minden tekintetben a legnagyobbat. A bíróknak is az a csúcs egy nehézsúlyú világbajnoki döntő óriási kihívás minden bíró számára, de ez vágy az nagyon sok és magas a számomra. Hogy, kinek szeretném vezetni a mérkőzését? Tyson, Lewis, Holyfield, Klitschko, de a realitás az, hogy ezeknek a versenyzőknek nem tudnák vezetni, mert nem érek addig el, vagy mire odaérnék addigra ezek a versenyzők már nem lesznek. Tyson-nak vezetni egy nagyon nagy feladat lenne, mert egy kezelhetetlen ember nagyon sok meccsét láttam, és nem mindig voltam megelégedve az adott bíróval. Az egyik ilyen eset Angliában volt, ahol a bírónak számtalan választási lehetősége volt és mégis hibázott. Mindent egybevetve szerintem minden profi bírónak az az álma, hogy egyszer egy nehézsúlyú világbajnoki döntőt vezessen. Szerintem egyedül csak arra van reális esélyem, hogy valamelyik Klitschko-nak vezessek meccset.

PX: Jól fizetett bírónak tartod magad, egyáltalán megéri?

N.I.: Ezt most megint nem tudom, inkább megkerülném a választ. Ez egy furcsa kérdés hogy jól fizetett. A profik közt sokkal jobb anyagi lehetőségek vannak, mint az amatőröknél. Ezelőtt két évvel az amatőröknél 1.500,- Ft-ot kaptam egy napra, namármost mindenki tudja, hogy akkoriban az mit ért: talán egy ebédre elég volt. Ezt az összeget én egész napra kaptam, persze fizették a szállást az utazást, de az étkezést már nem. Ez az összeg a költségeimet nem fedezte, plusz még kiestem a munkából amiért bért nem kapok, tehát a saját szabadidőmből mentem el "hobbizni". Ezzel szemben a profiknál ennek a többszörösét megkapom hasonló feltételek mellett, főleg ha még valamilyen címmérkőzést vezetek, akkor már a honoráriumot dollárban vagy euróban mérik. Persze szervezetektől függően más az anyagi vonzata ezeknek a mérkőzéseknek, és függ a súlycsoporttól is. Azt hogy más mit keres egyszerűen nem lehet tudni mert mindenki titkolja, főleg hogyha nem szervezeti tag. Azt sem tudom, hogy egy nehézsúlyú döntőben egy Lewis meccsen a bíró mennyit kaphat, de még saccolni sem tudom. Ha én kapok 3-400 dollárt egy címmérkőzésért amit vezetek, vagy pontozok mint legutóbb, ezt hogyha elmondom Magyarországon egy nagyon jó pénz, de lehet hogy külföldön ez egy bagatell összeg.

PX: Van e még kapcsolatod a jelenlegi amatőr hazai ökölvívással, és kiket emelnél ki a mostani versenyzők közül?

N.I.: Most, hogy már eljöttem nincs kapcsolatom, de amikor az időm és lehetőségeim engedik, akkor azért kilátogatok amatőr mérkőzésekre is. Olyankor találkozok szintén a versenyzőkkel, és a régi amatőr bíró kollégákkal. Ilyenkor nosztalgiázom is velük egy kicsit, meg hát szeretem, az amatőr ökölvívást annak ellenére is, hogy a profik között dolgozom. Ezek azok az alkalmak, amikor lehetőségem nyílik arra, hogy képben legyek az amatőrök közt is. Nagyon nehéz kiemelni bárkit is, de az eredményeik alapján talán Balzsay, Szűcs, Káté és a junior korú Bedák Palit említeném meg.

PX: KoKo után kit vagy kiket tartasz profi világbajnoki címre esélyes bokszolónak?

N.I.: Szintén nagyon nehéz erre a kérdésre egyértelmű választ adni. Minden nagyban függ a menedzsment munkájától, hogy melyik szervezetnél vannak, és hogy mennyire foglalkoznak ott velük. A fentieket figyelembe véve a Kótai Misit tartom első számú esélyesnek egy valamilyen világbajnoki címre, de ne feledkezzünk meg Erdei Zsoltról sem. Mind a két fiú egy erős istállónál versenyez, mint tudjuk Kótai a Polis Boxing Promotion, míg Erdei az Univerzum színeiben versenyez. Szerintem Ők kettejük közül fog kikerülni a következő magyar profi világbajnok. Interkontinentális és európabajnoki címre sok esélyes magyar bokszoló van, pl. Gálfi András, Nagy János, Matolcsi Józsi de aki(k) olyan magasságokba jusson, mint a KoKo, hogy világbajnoki döntőt vívjon és arra is esélye legyen hogy megnyerje, az csak kettő van: Kótai és Erdei.

PX: Szombaton Győrben beszéltem bíró kollégákkal, és megtudtam, hogy ismét egy komoly mérkőzés várományosa vagy, tudod mire gondoltam?

N.I.: Nem.

PX: A Nagy János és Bognár László közötti nagypehelysúlyú magyar bajnoki mérkőzésre gondoltam.

N.I.: Ha ez igaz akkor ismét egy nagy mérkőzés vezetőbírája lehetek, ami nagy megtiszteltetés és elismerés a számomra.

PX: Bár nem szívesen beszél róla általában senki, de azért megkérdezem, hogy volt-e valamilyen nagy tévedésed a pályafutásod során?

N.I.: Konkrét eseményre nem emlékszem, de biztos, hogy volt, mert olyan hogy "tévedhetetlen" bíró nincs. Mi is hús vér emberek vagyunk, és mint tudjuk "tévedni emberi dolog". Pontozásban nagyobb rá az esély, főleg olyankor amikor az ember egy csapattalálkozón beül és lepontoz húsz mérkőzést pihenés nélkül, olyankor a vége felé már könnyen előfordulhatnak tévedések. Fő az, hogy a vezetőbíró ne tévedjen, de ilyen nagyon ritkán fordul elő.

PX: Láttál-e mások által felháborító bírói tévedéseket, csalásokat?

N.I.: Nagyon sokat láttam. Még mielőtt elmentem volna profinak akkor történt. Amikor összeállnak a bírók, főleg a korábbi FÁK tagországok bírói, akik teljesen ugyanúgy összejönnek egy-egy szállodai szobában, együtt iszogatnak, és lejátsszák, hogy ki meddig jusson el, és egymásnak vezetnek és megpróbálnak még maguk mellé állítani más bírókat is, és az a baj, hogy találnak is maguknak ilyen szimpatizánsokat. Persze a nyugati szféra is eljátssza ugyanezt. Érdekes szituáció ebben a magyarok helyzete hogy minket keletre sorolnak, de mi nem tartozunk oda, ezért ütnek bennünket a keleti államok, és ütnek a nyugatiak is. Tehát ha egy magyar versenyző, mint - Kovács vagy Erdei - olimpiát, vagy világbajnokságot nyer az elsősorban mindig a versenyző dicsősége volt, mert annyira megverte az ellenfelét, hogy nem szorult bírói segítségre. Ilyen kirívó esetek főleg az olimpiai kvalifikációs versenyeken szoktak előfordulni. Sajnos mondanom kellet egy-két bírónak, olyanokat, hogy csaltok, és nem fogok részt venni ebben. Amikor a közönség sorai közül fütyültek, és kiabálták, hogy maffia, nagyon rossz érzésem volt, mert én is ott voltam és engem is közéjük soroltak, pedig én egyáltalán nem voltam ezekben benne.


PX: Ezek nagyon súlyos dolgok, talán ez is hozzásegített ahhoz, hogy átmenj a profikhoz?

N.I.: Igen, biztos, hogy ez is szerepet játszott benne. Főleg az utolsó kvalifikációs tornákon érlelődött meg bennem, mert amit ott műveltek az már bántóan gusztustalan volt, és szinte szégyelltem magamat, hogy én is közéjük tartozom. Ezeket mindig a vezetők csinálják, és ők mondják meg, a bíróknak, hogy kinek mit csináljál, mit engedj meg neki és mit ne, és minél magasabb pozícióban van az illető, annál nagyobb befolyása van a bírókra. Ezek az emberek fogják kiírni a következő nagy versenyeket, és ők készítik el a sorsolást is. Ha nem azt teszi az ember amit ezek az urak mondanak akkor nincs esélye oda bekerülni. Hál' istennek nekem sikerült úgy bekerülnöm, hogy nagyon jól működtem, és akartak egy fiatal arcot, ezért nagyon nagy szerencsém volt, úgy magyar, mint nemzetközi viszonylatban is. A fiatalságom, és a jó működésem hozta meg számomra a sikert és elismerést. Persze engem is megpróbáltak befolyásolni, de én mindig visszautasítottam ezeket a próbálkozásokat. Soha senkitől nem fogadtam el semmit, pedig többször is láttam, amikor másnak a kezébe nyomták a pénzt, és láttam az összefonódásokat is. Tudom, hogy, eltiltják azokat a bírókat, akikről bebizonyosodik, hogy csaltak. Volt amikor az eredményt is megváltoztatták. A legnagyobb ilyen amikor az 1999-es Houston-i világbajnokság döntőjében a kubai Hernandez-t 67kg-ban lepontozták, akkor engem is megkerestek, hogy segítsek, amit kerek-perec visszautasítottam. A mérkőzés után mind az öt pontozóbírót elmeszelték négy évre, de én, mint vezetőbíró úsztam meg az eltiltást, mert korrektül levezettem a mérkőzést. Nagyon megdöbbentett engem ez az egész eset. A kubai sportvezetők ezután hazatelefonáltak az elnöküknek Castro-nak, aki azonnal hazarendelte az egész csapatot. Viszont odajött hozzám az edzőjük Sagara mester és velem "lejattolt" és mondta, hogy a mérkőzésen egyedül én voltam korrekt. Még ugyanazon a napon történt, hogy a Savon egy amerikaival bokszolt volna, és bemelegítve, fejvédőben, kesztyűben szamba-zenekarral bejött, táncolt két kört a ring körül, majd kivonultak. Hatalmas meglepetést okozva ezzel. Így derült ki a csapatuk tiltakozása a bírói testület ellen.

PX: Mi a véleményed a profiknál, hogy a klubok és a helyszínek mennyire befolyásolják a bírók tevékenységét?
Csak egy példát szeretnék említeni a közelmúltból: Hallani lehetett olyat Matolcsi Józsi EBU mérkőzésével kapcsolatban, hogy "magyar vagy idegen bokszoló Németországban pontozással nem nyerhet!"

N.I.: Akik látták a mérkőzést, azok egy nagyon szoros csatát láthattak, és ahogy ez a Trabant kinézett és össze volt verve, és ahogy megtudtam a pontozást teljesen megdöbbentett, mert egy menetet sem nyert a Matolcsi, pedig én legalább két-három menetet neki adtam volna. De hogy egyet se nyert azt nem tudom elhinni. Németországban állítólag még a KO-s versenyzőt is visszalökik a ringbe, és kitalálnak valamit, hogy szünetet rendeljenek el, vagy hivatkoznak olyan szabályra, amivel megmenthetik a versenyzőt. Bevetnek minden trükköt a saját versenyzőjük érdekében. Matolcsi esetében a bíró tanácstalan volt, és élt a lehetőséggel, hogy beszüntesse a mérkőzést. Persze természetesen mindenütt a világon a hazai versenyzőknek egy kicsit jobban kedveznek a bírók, de ezek általában mindig a sportszerűség keretei közt maradnak.

PX: Az olvasóink nevében is köszönöm az őszinte interjút, és kívánok további sikeres pályafutást, minél több és rangosabb címmérkőzéseket.

N.I.: Én is köszönöm, hogy rám gondoltatok amikor eldöntöttétek, hogy egy bíróval készítsetek riportot.