Amikor Hidvégi-interjúra készültem, elsősorban a címvédésre való felkészülés nehézségeiről, pillanatnyi formájáról szerettem volna faggatni a bajnokot, s persze, érdekelt volna az is, milyen előérzete van a rá váró ütközettel kapcsolatban. A Polish hivatalos közleménye után, mely néhány mondatban hírt adott a "Jégember" sérüléséről, azonban más irányban kellett terelnem a beszélgetést.

Nem kezdtem még interjút "hogy vagy" kérdéssel, ám ez esetben kikerülhetetlen.

- Nem vagyok valami jól, nagyon kellemetlen a sérülés, két-három hét, mire felépülök és elkezdhetem az edzéseket.

Mi történt valójában?

- Erősítőedzésen lépcsőztem, amikor lefelé jövet egy lépcsőfok szélére léptem, s kificamodott a bokám. Borzalmas fájdalmat éreztem, ami két-három perc után elmúlt, de reggelre bedagadt a bokám, alig bírtam lábra állni. A Sportkórházban megröntgenezték, megállapították, kilazultak a szalagok, s két-három hétig nem terhelhetem. Kaptam rá egy rögzítőt, amit néhány nap múlva levesznek, s akkor elkezdhetem az úszást, s a felsőtest erősítését.

Melyik a nagyobb trauma, a fizikai vagy a lelki?

- Lélekben már nagyon készültem a világbajnoki címmérkőzésre, így nem tagadom, kicsit megroppantam. De ha három-négy héttel eltolják a meccset, addigra rendbe jövök, és el tudom vállalni.

Jól sikerült esztendő áll mögötted, megnyerted és kétszer megvédted az övedet a WBF-nél. Ez azért erőt adhat a gyógyuláshoz, nem?

- Persze, persze, összekapom magam, csak amikor egy sportoló egy komoly megmérettetés előtt szenved sérülést, összezuhan kicsit. Jönnek a bíztató sms-ek, de mellettem van a családom is, akik lelket öntenek belém. Tovább a teljes interjúhoz >>>