Interjú Kalucza Norberttel
Gratulálok a Bocskain aratott sikeredhez!
- Köszönöm szépen, nagyon kemény találkozó volt, a török fiú jött előre, mint a veszedelem. Nem volt könnyű dolgom, sokkal jobb lett volna, ha az elődöntőben a szlovák Parlagi kiáll ellenem, mert akkor már be lettem volna melegedve.
Azt mondták, a szlovák elkésett, bár olyat is lehetett hallani, hogy ott volt a csarnokban, csak nem mert kiállni ellened.
- Persze, hogy ott volt, hiszen láttam. Csak nem akart velem bokszolni, mert előzőleg már háromszor is legyőztem. Kár, hogy nem tudtunk összecsapni, hiszen tapasztalatszerzés szempontjából is jó lett volna.
Térjünk vissza a török elleni döntőre.
- Mint mondtam, kőkemény bunyó volt, rengeteget kellett táncolnom, hogy kifárasszam. Ha megállok, s belemegyek a verekedésbe, valószínűleg bedarált volna. Nagyon kemény ütései voltak, fizikálisan jelenleg még jobb volt nálam.
Persze, látszott a különbség, de ez a fickó már 28 esztendős, több mint öt éve szerepel az 54 kilogrammban, sok nagy csata van a háta mögött.
- Igen, éreztem is, és az is tudatosult, még többet kell erősödnöm, hogy a kategória nemzetközi élvonalába kerüljek. Nem siettetem a dolgot, van időm bőven, de tudom, rengeteg munka vár rám.
Mikor érezted, hogy a török ellen nyerő lehet az "eltáncolós" taktika?
- Már fél perc után látszott, hogy jó lehet ez az elképzelés. Kilépkedtem oldalra, s onnan ütöttem a horgokat, csapottakat, testre, fejre, de olyan is volt, hogy megelőztem, keresztbe vertem az ellenfelemet. A harmadik menettől kezdett fáradni a török, akkor már biztos voltam, hogy megnyerem a meccset. A legjobban a negyedik felvonásban ment, akkor nagyon élveztem a bunyót, szívem szerint még maradtam volna vagy két menetet.
Hogy érezted a formádat, mennyire voltál elégedett a teljesítményeddel?
- A magyar bajnokságon az Oltványi ellen megvívott döntő óta nem meccseltem a Bocskaiig, és elég kevés volt az idő a felkészülésre is. Nem voltam a legjobb formában, tudok ennél sokkal jobban teljesíteni, amit majd be is bizonyítok. Pista bácsival új kombinációkat is gyakorolunk, amiből a Bocskai döntőjében néhányat már ki is próbáltam. A jövőben gyorsulni is fogok, de igazán annak örülnék, ha a moszkvai világbajnokságon tudnám hozni magam, és kiharcolnám az olimpiai részvételt is.
Az aranyérem megszerzése után mennyi pihenőt kaptál Deél István vezetőedzőtől?
- Csak hétfőre kaptam egy szabadnapot, de nincs is többre szükségem, hiszen a hétvégén már a cseh csapatbajnokságon kell bizonyítanom. Nem vár rám könnyű mérkőzés, a hírek szerint egy jó képességű orosz srác lesz az ellenfelem. Nagyon szeretek Brnoban bokszolni, rendesek a vezetők, szeretik a stílusomat. A Bocskai-emlékversenyen is itt voltak, s a döntő folyamán végig drukkoltak nekem. Szeretném győzelemmel megköszönni nekik a buzdítást.
- Köszönöm szépen, nagyon kemény találkozó volt, a török fiú jött előre, mint a veszedelem. Nem volt könnyű dolgom, sokkal jobb lett volna, ha az elődöntőben a szlovák Parlagi kiáll ellenem, mert akkor már be lettem volna melegedve.
Azt mondták, a szlovák elkésett, bár olyat is lehetett hallani, hogy ott volt a csarnokban, csak nem mert kiállni ellened.
- Persze, hogy ott volt, hiszen láttam. Csak nem akart velem bokszolni, mert előzőleg már háromszor is legyőztem. Kár, hogy nem tudtunk összecsapni, hiszen tapasztalatszerzés szempontjából is jó lett volna.
Térjünk vissza a török elleni döntőre.
- Mint mondtam, kőkemény bunyó volt, rengeteget kellett táncolnom, hogy kifárasszam. Ha megállok, s belemegyek a verekedésbe, valószínűleg bedarált volna. Nagyon kemény ütései voltak, fizikálisan jelenleg még jobb volt nálam.
Persze, látszott a különbség, de ez a fickó már 28 esztendős, több mint öt éve szerepel az 54 kilogrammban, sok nagy csata van a háta mögött.
- Igen, éreztem is, és az is tudatosult, még többet kell erősödnöm, hogy a kategória nemzetközi élvonalába kerüljek. Nem siettetem a dolgot, van időm bőven, de tudom, rengeteg munka vár rám.
Mikor érezted, hogy a török ellen nyerő lehet az "eltáncolós" taktika?
- Már fél perc után látszott, hogy jó lehet ez az elképzelés. Kilépkedtem oldalra, s onnan ütöttem a horgokat, csapottakat, testre, fejre, de olyan is volt, hogy megelőztem, keresztbe vertem az ellenfelemet. A harmadik menettől kezdett fáradni a török, akkor már biztos voltam, hogy megnyerem a meccset. A legjobban a negyedik felvonásban ment, akkor nagyon élveztem a bunyót, szívem szerint még maradtam volna vagy két menetet.
Hogy érezted a formádat, mennyire voltál elégedett a teljesítményeddel?
- A magyar bajnokságon az Oltványi ellen megvívott döntő óta nem meccseltem a Bocskaiig, és elég kevés volt az idő a felkészülésre is. Nem voltam a legjobb formában, tudok ennél sokkal jobban teljesíteni, amit majd be is bizonyítok. Pista bácsival új kombinációkat is gyakorolunk, amiből a Bocskai döntőjében néhányat már ki is próbáltam. A jövőben gyorsulni is fogok, de igazán annak örülnék, ha a moszkvai világbajnokságon tudnám hozni magam, és kiharcolnám az olimpiai részvételt is.
Az aranyérem megszerzése után mennyi pihenőt kaptál Deél István vezetőedzőtől?
- Csak hétfőre kaptam egy szabadnapot, de nincs is többre szükségem, hiszen a hétvégén már a cseh csapatbajnokságon kell bizonyítanom. Nem vár rám könnyű mérkőzés, a hírek szerint egy jó képességű orosz srác lesz az ellenfelem. Nagyon szeretek Brnoban bokszolni, rendesek a vezetők, szeretik a stílusomat. A Bocskai-emlékversenyen is itt voltak, s a döntő folyamán végig drukkoltak nekem. Szeretném győzelemmel megköszönni nekik a buzdítást.
