Lévai István nem merült el az éjszakában
Tudják még az emberek, hogy kicsoda Lévai István?
- Szerintem igen. A bokszban mindenki ismer, az utca emberei közül pedig nagyon sokan felismernek.
Mit gondol, melyik mérkőzésére emlékeznek a bokszrajongók?
- Az 1980-as olimpia előtt meccseltem a kubaiak későbbi háromszoros olimpiai bajnokával, Tefilo Stevensonnal. Végig vezettem a mérkőzésen, én irányítottam, amikor nyolc másodperccel a befejezés előtt bevitt egy hatalmas mélyütést, és azzal megnyerte az összecsapást. Hatalmas csata volt, csak nagyon kevés hiányzott a világraszóló sikerhez. Nem érdemeltem vereséget.
A moszvai olimpián is találkoztak. Milyen emlékeket őriz arról a mérkőzésről?
- Ő sem ütött, én sem erőltettem a dolgot. 4-1-es pontozással Stevensont hozták ki győztesnek, így lettem én bronzérmes, ő pedig bajnok.
A huszonnégy évvel ezelőtti olimpia volt a csúcs a pályafutásában?
- Azt követően bokszoltam még jó tíz évig, bunyóztam - többek között - az olasz Damianival, a kétszeres világbajnok orosz Jakupkinnal, akitől csak 3-2-re kaptam ki. Úgy érzem, a '84-es Los Angeles-i olimpián lettem volna csúcsformában, de - politikai okok miatt - a szocialista blokk államai nem vettek részt a játékokon.
A pletykák szerint az olimpia előtt volt egy óriási meccs Ön és ellenlábasa, Somodi Ferenc között, amelyen eldőlt, ki utazhatott (volna) kettejük közül Los Angelesbe. A "műsoron kívüli" meccset állítólag Csötönyi Sándor kezdeményezte, és Önök kifulladásig, orrvérzésig püfölték egymást. Somodi győzött. Igaz ez, vagy csak mendemonda?
- Úgy emlékszem, az a mérkőzés a '85-ös budapesti Európa-bajnokság előtt volt. De, lehet, tévedek az időpontot illetően. Én nyertem abban az évben az országos bajnokságot, tehát indulhattam volna az Eb-n, de - nem tudni, mi miatt - az edzőtáborban összeengedtek bennünket. Érthetetlen volt ez a döntés. Abban az évben lett új pártvezető Tatabányán, aki táskaszámra hordta az ajándékokat, italokat az edzőtáborba a sportvezetőknek, ezzel elérte, hogy még egy esélyt kapjon Somodi. Élt vele, ő lett az Európa-bajnok. Nem tudni, mi lett volna, ha én indulok.
A nyolcvanas években három kiváló nehézsúlyú bunyós versengett egymással Magyarországon: a már említett Somodi Ferenc, Alvics Gyula és Ön. Ki volt a legtehetségesebb a trióból?
- Alvics Gyula. Ő volt a legjobb felépítésű közülünk, dinamikus bokszoló volt. Gyula 91 kg alatt maradt, én meg felmentem szupernehézsúlyba. Igaz, a súlycsoporthoz nem volt ideális a testsúlyom, ami 94 kg körül mozgott. Somodi Ferivel az volt a gond, hogy idegileg nem bírta a tétmeccseket. Sokszor berágott. Egyszer Tatabányán volt egy Bányász - Újpesti Dózsa csapatbajnoki mérkőzés. Show-műsorokat csináltunk kettőnk összecsapásaiból. Ferire rá kellett számolni, én meg keresztet vetettem rá, erre megfogta a mérkőzésvezetőt és bevágta a sarokba... Pszichikailag gyenge volt.
Mit profitált a sikeres amatőr-pályafutása során? Mit tud felmutatni, amit ökölvívással ütött össze?
- Nem sok mindent. Amikor Újpestre kerültem, BM-szállón laktam két futballistával, Kardos Jóskával és Kerekes Gyurival húztuk meg magunkat egy kis szobában. Országos bajnokságot nyertem, kaptam érte kilencezer forintot. A focisták egy bajnoki címért ugyanakkor egy 1500-as Zsigulit. Nem fizették túl az ökölvívókat akkoriban. Aprópénzt kaptunk a labdarúgókhoz képest. A moszkvai olimpiai 3-ik helyezésemért kaptam egy kétszobás lakást, amit később eladtam, és visszaköltöztem Győrbe. Az Újpesti Dózsánál azt sem kérdezték, miből fogom eltartani a családomat...
Nem akarta kipróbálni magát a profik között?
- 1991-ben kimentem profiskodni Svédországba. Ígértek fűt-fát, aztán összevissza egy meccset tudtak szervezni nekem. Egy finn fiúval bunyóztam, a 4-ik menetben kiütöttem. Vártam néhány hónapot, reménykedtem, aztán összecsomagoltam és hazajöttem.
Itthon mivel kezdett foglalkozni?
- Testvéreim vállalkozók voltak, vegyeskereskedéssel foglalkoztak, hozzájuk társultam be. Jelenleg is több üzletünk van. Egyiket már átadtam az egyik lányomnak.
Ha jól tudom, egy ideig a fővárosi éjszakában is tevékenykedett.
- Két évig az Éden bár biztonságát vigyáztam. Voltak kemény pillanatok. Nem volt az nekem való munka. Nem szerettem csinálni. Viszont megfizettek! Nagyon sok bokszolót nyelt el a pesti éjszaka, az alvilág. Én mindig távol tartottam magam a bűnözőktől, soha nem keveredtem semmilyen balhéba.
Jelenleg a profi Kovács Attila edzőjeként is dolgozik. Mit szeretne elérni az edzői pályán?
- Attilával szeretnék egy komolyabb profi címet megnyerni. Tehetséges versenyző, képes lehet nagy eredmények elérésére. Edzőként nincsenek nagyobb terveim, például szövetségi kapitányi ambícióim. Csendesen éldegélünk a kis családommal itt, Győrben. Nem hiányzik a budapesti zsongás.
- Szerintem igen. A bokszban mindenki ismer, az utca emberei közül pedig nagyon sokan felismernek.
Mit gondol, melyik mérkőzésére emlékeznek a bokszrajongók?
- Az 1980-as olimpia előtt meccseltem a kubaiak későbbi háromszoros olimpiai bajnokával, Tefilo Stevensonnal. Végig vezettem a mérkőzésen, én irányítottam, amikor nyolc másodperccel a befejezés előtt bevitt egy hatalmas mélyütést, és azzal megnyerte az összecsapást. Hatalmas csata volt, csak nagyon kevés hiányzott a világraszóló sikerhez. Nem érdemeltem vereséget.
A moszvai olimpián is találkoztak. Milyen emlékeket őriz arról a mérkőzésről?
- Ő sem ütött, én sem erőltettem a dolgot. 4-1-es pontozással Stevensont hozták ki győztesnek, így lettem én bronzérmes, ő pedig bajnok.
A huszonnégy évvel ezelőtti olimpia volt a csúcs a pályafutásában?
- Azt követően bokszoltam még jó tíz évig, bunyóztam - többek között - az olasz Damianival, a kétszeres világbajnok orosz Jakupkinnal, akitől csak 3-2-re kaptam ki. Úgy érzem, a '84-es Los Angeles-i olimpián lettem volna csúcsformában, de - politikai okok miatt - a szocialista blokk államai nem vettek részt a játékokon.
A pletykák szerint az olimpia előtt volt egy óriási meccs Ön és ellenlábasa, Somodi Ferenc között, amelyen eldőlt, ki utazhatott (volna) kettejük közül Los Angelesbe. A "műsoron kívüli" meccset állítólag Csötönyi Sándor kezdeményezte, és Önök kifulladásig, orrvérzésig püfölték egymást. Somodi győzött. Igaz ez, vagy csak mendemonda?
- Úgy emlékszem, az a mérkőzés a '85-ös budapesti Európa-bajnokság előtt volt. De, lehet, tévedek az időpontot illetően. Én nyertem abban az évben az országos bajnokságot, tehát indulhattam volna az Eb-n, de - nem tudni, mi miatt - az edzőtáborban összeengedtek bennünket. Érthetetlen volt ez a döntés. Abban az évben lett új pártvezető Tatabányán, aki táskaszámra hordta az ajándékokat, italokat az edzőtáborba a sportvezetőknek, ezzel elérte, hogy még egy esélyt kapjon Somodi. Élt vele, ő lett az Európa-bajnok. Nem tudni, mi lett volna, ha én indulok.
A nyolcvanas években három kiváló nehézsúlyú bunyós versengett egymással Magyarországon: a már említett Somodi Ferenc, Alvics Gyula és Ön. Ki volt a legtehetségesebb a trióból?
- Alvics Gyula. Ő volt a legjobb felépítésű közülünk, dinamikus bokszoló volt. Gyula 91 kg alatt maradt, én meg felmentem szupernehézsúlyba. Igaz, a súlycsoporthoz nem volt ideális a testsúlyom, ami 94 kg körül mozgott. Somodi Ferivel az volt a gond, hogy idegileg nem bírta a tétmeccseket. Sokszor berágott. Egyszer Tatabányán volt egy Bányász - Újpesti Dózsa csapatbajnoki mérkőzés. Show-műsorokat csináltunk kettőnk összecsapásaiból. Ferire rá kellett számolni, én meg keresztet vetettem rá, erre megfogta a mérkőzésvezetőt és bevágta a sarokba... Pszichikailag gyenge volt.
Mit profitált a sikeres amatőr-pályafutása során? Mit tud felmutatni, amit ökölvívással ütött össze?
- Nem sok mindent. Amikor Újpestre kerültem, BM-szállón laktam két futballistával, Kardos Jóskával és Kerekes Gyurival húztuk meg magunkat egy kis szobában. Országos bajnokságot nyertem, kaptam érte kilencezer forintot. A focisták egy bajnoki címért ugyanakkor egy 1500-as Zsigulit. Nem fizették túl az ökölvívókat akkoriban. Aprópénzt kaptunk a labdarúgókhoz képest. A moszkvai olimpiai 3-ik helyezésemért kaptam egy kétszobás lakást, amit később eladtam, és visszaköltöztem Győrbe. Az Újpesti Dózsánál azt sem kérdezték, miből fogom eltartani a családomat...
Nem akarta kipróbálni magát a profik között?
- 1991-ben kimentem profiskodni Svédországba. Ígértek fűt-fát, aztán összevissza egy meccset tudtak szervezni nekem. Egy finn fiúval bunyóztam, a 4-ik menetben kiütöttem. Vártam néhány hónapot, reménykedtem, aztán összecsomagoltam és hazajöttem.
Itthon mivel kezdett foglalkozni?
- Testvéreim vállalkozók voltak, vegyeskereskedéssel foglalkoztak, hozzájuk társultam be. Jelenleg is több üzletünk van. Egyiket már átadtam az egyik lányomnak.
Ha jól tudom, egy ideig a fővárosi éjszakában is tevékenykedett.
- Két évig az Éden bár biztonságát vigyáztam. Voltak kemény pillanatok. Nem volt az nekem való munka. Nem szerettem csinálni. Viszont megfizettek! Nagyon sok bokszolót nyelt el a pesti éjszaka, az alvilág. Én mindig távol tartottam magam a bűnözőktől, soha nem keveredtem semmilyen balhéba.
Jelenleg a profi Kovács Attila edzőjeként is dolgozik. Mit szeretne elérni az edzői pályán?
- Attilával szeretnék egy komolyabb profi címet megnyerni. Tehetséges versenyző, képes lehet nagy eredmények elérésére. Edzőként nincsenek nagyobb terveim, például szövetségi kapitányi ambícióim. Csendesen éldegélünk a kis családommal itt, Győrben. Nem hiányzik a budapesti zsongás.
