Rácz Félix-interjú
Miért hoztad meg ezt a döntést?
- Azért, mert elfáradtam. 14 év alatt az ember elveszítheti a lendületét, a motiváltságát. Mondhatnék bármit, de tényleg az a legmegfelelőbb kifejezés erre: elfáradtam. Úgy gondolom, hogy mindent, amit ki tudtam préselni magamból, azt ki is préseltem, és pillanatnyilag ott tartok, hogy fel szeretnék töltődni, élni szeretnék... és esetleg ki szeretném próbálni magam más területeken is. Egész eddigi életemet az ökölvívás töltötte ki, ezzel foglalkoztam mindvégig, és nem volt lehetőségem másba kezdeni. A boksz mellett voltak ugyan más üzleti érdekeltségeim, de abba 10-20 százalékos energiát fektettem, míg az ökölvívás 19 éves korom óta minimum 80-90 százalékon volt.
Nem gondolod, hogy egy ilyen hirtelen távozás különböző mendemondákat szül?
- Nem érdekel, hogy mások mit fognak gondolni. Nekem a saját életemet kell élnem, és úgy gondolom, hogy áldoztam annyit erre a sportra, úgy erkölcsileg, mint anyagilag, hogy nekem nem kell magyarázkodnom. Azért hoztam ezt a döntést, mert úgy éreztem, hogy meg kell hoznom.
>> Fórum: Olvasói vélemények! <<
Az első pletyka, amit hallottam a "visszavonulásoddal" kapcsolatban, hogy 100 milliós adóságod van, és az elől futsz...
- Aki ilyet terjeszt, az nem gondolja végig, mit mond! Aki menekül, az nem jelenti be nagy nyilvánosság előtt, hogy mire készül. Én viszont minden újságírónak egyenként elmondom, hogy miért döntöttem a távozás mellett, és csak néhány hét múlva, amikor az itteni ügyeket megnyugtatóan rendeztem, kelek útra. Nem számoltam fel az összes magyarországi érdekeltségemet, és ha visszajöttem, mindenki számára elérhető leszek továbbra is.
Mi lesz a bokszolókkal?
- A bokszolók, mint azt már több helyen említettem, szabad átigazolási lehetőséget kapnak, és miután megkapják az erről szóló hivatalos tájékoztatást, maguk rendelkeznek a sorsukról. Nem szerettem volna egyikükre sem rátukmálni egy menedzsert vagy promótert sem, hanem szeretném, ha mindenki meg tudna egyezni azzal, akivel dolgozni szeretne. A korábbi kérdéshez visszatérve, ha anyagi gondok gyötörnének, akkor egy csúnya kifejezéssel élve, "eladhattam" volna őket. Ezt viszont nem akartam! Így viszont mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy szabadon rendelkezzen sorsa felett.
Ezek szerint több kész, befutott, médiaképes bokszolót "adsz" egykori versenytársaidnak, akikkel ők azonnal pénzt tudnak majd keresni. Előrehozott karácsony!
- Meglátjuk, hogy tudnak-e majd élni a lehetőséggel, vagy sem. Attól, hogy veszek egy nagyon jó sportcipőt, és egy nagyon jó edzővel készülök, nem fogom a 100 métert 10 másodperc alatt lefutni.
Teljesen megszakítod az ökölvívással a kapcsolatodat?
- Nem! Ha lesz a tévében bokszközvetítés, akkor azt továbbra is meg fogom nézni! Ezen kívül teljes mértékben, már le is mondtam a szövetség szakmai bizottságának éléről... ezt csak ilyen radikális módon lehet csinálni. Vagy teljesen hátat fordítok, és egy teljesen új dologba kezdek, vagy sehogy.
Mi lesz, ha az a másik terület nem lesz ilyen sikeres?
- Én mindig mindenhez pozitívan álltam, és hiszem, hogy sokkal sikeresebb lehetek más területen. Kockázat. De én mindig is hangoztattam, hogy kockázatvállaló vagyok és szeretem a kihívásokat. Kíváncsi vagyok azokra az új élményekre és új impulzusokra, melyek várnak rám. Állok elébe az életnek!
Mire vagy leginkább büszke a mögötted álló közel másfél évtizedből?
- Nagyon sok olyan pillanatot tudnék mondani, amire büszke vagyok és mélyen a szívemben maradtak, mindet felsorolni nem lenne idő. Arra viszont kifejezetten büszke vagyok, hogy dolgozhattam ebben a szakmában, és sok nagyszerű embert ismertem meg ezáltal. És ha már az embereknél tartunk, arra is büszke vagyok, hogy a bokszolók bizalmat szavaztak nekem és együtt dolgoztunk a sikerekért hosszú éveken keresztül.
Környezeted, családod mit szólt a döntéshez?
- Értelemszerűen mindenki meglepődött a döntésemen, de hála istennek, mindenki tiszteletben tartotta és elfogadta azt, hisz az én életemről van szó... Tudod mindig lesz egy újabb Bognár, Gálfi, Kovács Attila vagy Nagy János, és ha nem szállok ilyen drasztikusan ki, akkor sohasem lesz vége. Eddig a magánéletemet áldoztam fel a cégem érdekében, most viszont a cégemet áldozom fel a magánéletemért. Végre szeretnék nyaralni egy nagyot, ami 14 éves alatt nem sikerült, szeretnék egy "kört futni", hogy az évek óta nem látott barátaimat viszontláthassam. Utolsó éves vagyok egy főiskolán, és jövőre le akarok szigorlatozni. Szóval vannak terveim, de az első egy nagy nyaralás...
És utána?
- Az egyik cégemet eladtam, a másik felszámolás alatt van, míg a "golfos" cégben megtartottam az érdekeltségem. Ez utóbbi felfuttatása érdekel is. Amúgy meg hamarosan úgyis nyilvánosságra kerül, hogy egy amerikai-svéd cégtől kaptam egy nagyon kecsegtető ajánlatot, aminek a magyarországi vezetői pozícióját ajánlották fel. Abban egyeztünk meg, hogy ha kinyaralom-kipihenem magam, visszatérünk a kérdésre, és lehet, hogy belevágok. Pillanatnyilag - mint mondtam - csak az érdekel, hogy jól érezzem magam.
Mit gondolsz, hogyan reagálja le a döntésedet a nyilvánosság?
- Nem tudom. Biztos lesznek olyanok, akik majd "meg fognak kövezni", de remélhetőleg azok lesznek többségben, akik megértenek. Van akinek van bátorsága és lehetősége ilyet lépni, van akinek nincs. Nekem nincsenek olyan kötődéseim és kötelezettségeim, amiért ne merném ezt megtenni, amiért ne mernék mondjuk másfél hónapra elutazni. Nincsen feleségem és gyermekem, ami kizárná ezt a lehetőséget. Ami kötelezettségem volt, az a cégem. Ennek vetettem véget. Azt, hogy most ki mit fog mondani, ki mit fog kitalálni, az korábban sem érdekelt, és most sem fog. Ha valaki mást gondol, mint amit most is elmondtam, nem érdekel, én nem akarom meggyőzni őt. A válasz benne van ebben a riportban is, ennyi. Erre előbb utóbb úgyis rá fog magától mindenki jönni.
Hogyan jelentkezett ez a fásultság?
- Az általam elvégzett szakmai munka a reflexemmé vált, és monoton lett. Az utóbbi időben mindig ugyanazokba a falakba ütköztem, melyeket nem tudtam lebontani. Ezért is meg kellett hoznom ezt a döntést. Nem akartam megvárni, hogy az a szekér, amely oly sokáig felfelé ívelt, elinduljon lefelé. A csúcson akarom abbahagyni, amikor még vannak Magyar-bajnokaim, kisvilágbajnokaim és világbajnokaim. Persze most mindenki azt kérdezi, hogy ha jól megy, akkor miért hagyom abba. Azért mert elfáradtam, mert igenis bele lehet fáradni ebbe is. Ennyi. Úgy gondolom, nem szabad megvárni, míg ez az egész leépül...
Úgy gondolod, hogy leépül Magyarországon az ökölvívás?
- Nem ezt mondom. Én szeretném elkerülni, hogy számomra olyan érdektelenné váljon az a szakma, hogy akarva-akaratlanul leépíthessem. Amikor az ember kevésbé figyel, kevésbé ad bele mindent, akkor sokkal több hibát követ majd el...
- Azért, mert elfáradtam. 14 év alatt az ember elveszítheti a lendületét, a motiváltságát. Mondhatnék bármit, de tényleg az a legmegfelelőbb kifejezés erre: elfáradtam. Úgy gondolom, hogy mindent, amit ki tudtam préselni magamból, azt ki is préseltem, és pillanatnyilag ott tartok, hogy fel szeretnék töltődni, élni szeretnék... és esetleg ki szeretném próbálni magam más területeken is. Egész eddigi életemet az ökölvívás töltötte ki, ezzel foglalkoztam mindvégig, és nem volt lehetőségem másba kezdeni. A boksz mellett voltak ugyan más üzleti érdekeltségeim, de abba 10-20 százalékos energiát fektettem, míg az ökölvívás 19 éves korom óta minimum 80-90 százalékon volt.
Nem gondolod, hogy egy ilyen hirtelen távozás különböző mendemondákat szül?
- Nem érdekel, hogy mások mit fognak gondolni. Nekem a saját életemet kell élnem, és úgy gondolom, hogy áldoztam annyit erre a sportra, úgy erkölcsileg, mint anyagilag, hogy nekem nem kell magyarázkodnom. Azért hoztam ezt a döntést, mert úgy éreztem, hogy meg kell hoznom.
Az első pletyka, amit hallottam a "visszavonulásoddal" kapcsolatban, hogy 100 milliós adóságod van, és az elől futsz...
- Aki ilyet terjeszt, az nem gondolja végig, mit mond! Aki menekül, az nem jelenti be nagy nyilvánosság előtt, hogy mire készül. Én viszont minden újságírónak egyenként elmondom, hogy miért döntöttem a távozás mellett, és csak néhány hét múlva, amikor az itteni ügyeket megnyugtatóan rendeztem, kelek útra. Nem számoltam fel az összes magyarországi érdekeltségemet, és ha visszajöttem, mindenki számára elérhető leszek továbbra is.
Mi lesz a bokszolókkal?
- A bokszolók, mint azt már több helyen említettem, szabad átigazolási lehetőséget kapnak, és miután megkapják az erről szóló hivatalos tájékoztatást, maguk rendelkeznek a sorsukról. Nem szerettem volna egyikükre sem rátukmálni egy menedzsert vagy promótert sem, hanem szeretném, ha mindenki meg tudna egyezni azzal, akivel dolgozni szeretne. A korábbi kérdéshez visszatérve, ha anyagi gondok gyötörnének, akkor egy csúnya kifejezéssel élve, "eladhattam" volna őket. Ezt viszont nem akartam! Így viszont mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy szabadon rendelkezzen sorsa felett.
Ezek szerint több kész, befutott, médiaképes bokszolót "adsz" egykori versenytársaidnak, akikkel ők azonnal pénzt tudnak majd keresni. Előrehozott karácsony!
- Meglátjuk, hogy tudnak-e majd élni a lehetőséggel, vagy sem. Attól, hogy veszek egy nagyon jó sportcipőt, és egy nagyon jó edzővel készülök, nem fogom a 100 métert 10 másodperc alatt lefutni.
Teljesen megszakítod az ökölvívással a kapcsolatodat?
- Nem! Ha lesz a tévében bokszközvetítés, akkor azt továbbra is meg fogom nézni! Ezen kívül teljes mértékben, már le is mondtam a szövetség szakmai bizottságának éléről... ezt csak ilyen radikális módon lehet csinálni. Vagy teljesen hátat fordítok, és egy teljesen új dologba kezdek, vagy sehogy.
Mi lesz, ha az a másik terület nem lesz ilyen sikeres?
- Én mindig mindenhez pozitívan álltam, és hiszem, hogy sokkal sikeresebb lehetek más területen. Kockázat. De én mindig is hangoztattam, hogy kockázatvállaló vagyok és szeretem a kihívásokat. Kíváncsi vagyok azokra az új élményekre és új impulzusokra, melyek várnak rám. Állok elébe az életnek!
Mire vagy leginkább büszke a mögötted álló közel másfél évtizedből?
- Nagyon sok olyan pillanatot tudnék mondani, amire büszke vagyok és mélyen a szívemben maradtak, mindet felsorolni nem lenne idő. Arra viszont kifejezetten büszke vagyok, hogy dolgozhattam ebben a szakmában, és sok nagyszerű embert ismertem meg ezáltal. És ha már az embereknél tartunk, arra is büszke vagyok, hogy a bokszolók bizalmat szavaztak nekem és együtt dolgoztunk a sikerekért hosszú éveken keresztül.
Környezeted, családod mit szólt a döntéshez?
- Értelemszerűen mindenki meglepődött a döntésemen, de hála istennek, mindenki tiszteletben tartotta és elfogadta azt, hisz az én életemről van szó... Tudod mindig lesz egy újabb Bognár, Gálfi, Kovács Attila vagy Nagy János, és ha nem szállok ilyen drasztikusan ki, akkor sohasem lesz vége. Eddig a magánéletemet áldoztam fel a cégem érdekében, most viszont a cégemet áldozom fel a magánéletemért. Végre szeretnék nyaralni egy nagyot, ami 14 éves alatt nem sikerült, szeretnék egy "kört futni", hogy az évek óta nem látott barátaimat viszontláthassam. Utolsó éves vagyok egy főiskolán, és jövőre le akarok szigorlatozni. Szóval vannak terveim, de az első egy nagy nyaralás...
És utána?
- Az egyik cégemet eladtam, a másik felszámolás alatt van, míg a "golfos" cégben megtartottam az érdekeltségem. Ez utóbbi felfuttatása érdekel is. Amúgy meg hamarosan úgyis nyilvánosságra kerül, hogy egy amerikai-svéd cégtől kaptam egy nagyon kecsegtető ajánlatot, aminek a magyarországi vezetői pozícióját ajánlották fel. Abban egyeztünk meg, hogy ha kinyaralom-kipihenem magam, visszatérünk a kérdésre, és lehet, hogy belevágok. Pillanatnyilag - mint mondtam - csak az érdekel, hogy jól érezzem magam.
Mit gondolsz, hogyan reagálja le a döntésedet a nyilvánosság?
- Nem tudom. Biztos lesznek olyanok, akik majd "meg fognak kövezni", de remélhetőleg azok lesznek többségben, akik megértenek. Van akinek van bátorsága és lehetősége ilyet lépni, van akinek nincs. Nekem nincsenek olyan kötődéseim és kötelezettségeim, amiért ne merném ezt megtenni, amiért ne mernék mondjuk másfél hónapra elutazni. Nincsen feleségem és gyermekem, ami kizárná ezt a lehetőséget. Ami kötelezettségem volt, az a cégem. Ennek vetettem véget. Azt, hogy most ki mit fog mondani, ki mit fog kitalálni, az korábban sem érdekelt, és most sem fog. Ha valaki mást gondol, mint amit most is elmondtam, nem érdekel, én nem akarom meggyőzni őt. A válasz benne van ebben a riportban is, ennyi. Erre előbb utóbb úgyis rá fog magától mindenki jönni.
Hogyan jelentkezett ez a fásultság?
- Az általam elvégzett szakmai munka a reflexemmé vált, és monoton lett. Az utóbbi időben mindig ugyanazokba a falakba ütköztem, melyeket nem tudtam lebontani. Ezért is meg kellett hoznom ezt a döntést. Nem akartam megvárni, hogy az a szekér, amely oly sokáig felfelé ívelt, elinduljon lefelé. A csúcson akarom abbahagyni, amikor még vannak Magyar-bajnokaim, kisvilágbajnokaim és világbajnokaim. Persze most mindenki azt kérdezi, hogy ha jól megy, akkor miért hagyom abba. Azért mert elfáradtam, mert igenis bele lehet fáradni ebbe is. Ennyi. Úgy gondolom, nem szabad megvárni, míg ez az egész leépül...
Úgy gondolod, hogy leépül Magyarországon az ökölvívás?
- Nem ezt mondom. Én szeretném elkerülni, hogy számomra olyan érdektelenné váljon az a szakma, hogy akarva-akaratlanul leépíthessem. Amikor az ember kevésbé figyel, kevésbé ad bele mindent, akkor sokkal több hibát követ majd el...
