Szántó Imre amerikai tapasztalatai
Én úgy láttam, hogy Misi a tudásának megfelelően bokszolt, mindenféleképpen sok előrelépés volt a bunyójában. A mérkőzést fegyelmezetten és összeszedetten és nagy iramban kezdte, amire menetenként még rá is tett egy kicsit. Szabályosan megfelelően kivitelezett pontos ütésekkel hozta is a mérkőzés első felét. Abban bíztam, hogy a negyedik ötödik menetben sikerül majd úgy eltalálnia Misinek, hogy esetleg számoljanak rá, de sajnos a negyedik menet után jött egy váratlan hullámvölgy, amit én is észrevettem.
Az 5-6-7-ik menetben visszaesett ugyan a teljesítménye, de nem kapott olyan megrendítő ütést, ami veszélyes lehetett volna a számára. Az ellenfél a magas termete ellenére is meglepően otthonosan mozgott a közelharcban is, és nagyon jól alkalmazta a hajlított karú ütéseket. Mindez persze nem veszélyeztette a mérkőzés végeredményének kimenetelét, de amikor kellett, akkor azért Misi is tudott újítani, és a nyolcadik menetben már ismét jól bunyózott, és simán hozta a menetet.
A teljesítménybeli visszaesést én, a nem megfelelő akklimatizálódásnak és az idegen környezetnek tudom be ezért nem lehet elmarasztalni. Egy hét nagyon kevés idő ahhoz, hogy egy sportoló szervezete teljesen átálljon a kilenc órás időeltolódás okozta megváltozott élettani és biológiai folyamatokra. (Általában ez úgy szokott lenni, hogy ahány óra az eltérés, kétszer annyi napot kell számolni a megfelelő átállásra.)
Összességében nézve úgy ítélem meg, hogy nagyon hasznos és tartalmas volt ez a túra mindannyiunk számára annak ellenére, hogy a körülményeink nem a legoptimálisabbak voltak. A tapasztalatokat természetesen hasznosítani fogjuk. Most már tudjuk, hogy min kell változtatni, és a felmerült hiányosságokat is pótolni fogjuk.
Érezni lehetett azért azt is, hogy idegenben vagyunk, ezért én nem tudom elítélni, sőt egy ilyen helyzetben egy jó bokszolót vert meg. Most ismét egy lépéssel előre léptünk, de hogy itt tudjunk maradni, még több munka szükségességét érzem.
Az 5-6-7-ik menetben visszaesett ugyan a teljesítménye, de nem kapott olyan megrendítő ütést, ami veszélyes lehetett volna a számára. Az ellenfél a magas termete ellenére is meglepően otthonosan mozgott a közelharcban is, és nagyon jól alkalmazta a hajlított karú ütéseket. Mindez persze nem veszélyeztette a mérkőzés végeredményének kimenetelét, de amikor kellett, akkor azért Misi is tudott újítani, és a nyolcadik menetben már ismét jól bunyózott, és simán hozta a menetet.
A teljesítménybeli visszaesést én, a nem megfelelő akklimatizálódásnak és az idegen környezetnek tudom be ezért nem lehet elmarasztalni. Egy hét nagyon kevés idő ahhoz, hogy egy sportoló szervezete teljesen átálljon a kilenc órás időeltolódás okozta megváltozott élettani és biológiai folyamatokra. (Általában ez úgy szokott lenni, hogy ahány óra az eltérés, kétszer annyi napot kell számolni a megfelelő átállásra.)
Összességében nézve úgy ítélem meg, hogy nagyon hasznos és tartalmas volt ez a túra mindannyiunk számára annak ellenére, hogy a körülményeink nem a legoptimálisabbak voltak. A tapasztalatokat természetesen hasznosítani fogjuk. Most már tudjuk, hogy min kell változtatni, és a felmerült hiányosságokat is pótolni fogjuk.
Érezni lehetett azért azt is, hogy idegenben vagyunk, ezért én nem tudom elítélni, sőt egy ilyen helyzetben egy jó bokszolót vert meg. Most ismét egy lépéssel előre léptünk, de hogy itt tudjunk maradni, még több munka szükségességét érzem.
