Kevés olyan ember van manapság a boxban, akinek a kezéből annyi neves ökölvívó került volna ki mint az Öcsi bácsiéból. Szántó Imrét az Olaszország Mexikó elleni meccs közben lehetett faggatni a bokszról, a sportolókról. És egy kicsit saját magáról. Profibox: (Mindent) tudunk a fiúkról, aztán lassan kiderült: Öcsi bácsiról szinte semmit. Hogyan került kapcsolatba az ökölvívással? Öcsi bácsi: Nem volt túl nehéz, (bokszos)családból származom. Az édesapám, aki 90 éves korában hunyt el, neves edző volt, így nem volt túl nehéz belekeverednem a sportba. Játszottam is, persze, de igazság szerint nem értem el kimagasló eredményeket: voltam ifjúsági válogatott, benne voltam a magyar bajnoki csapatban, de nem tűntem ki a többiek közül. Nem igazán voltam jó sportolónak, a testfelépítésem sem a legalkalmasabb, és egyébként is úgy érzem (és ez be is bizonyosodott): a mentalitásom inkább a vezetés felé hajlik. Igazság szerint úgy gondolom, a bokszban csak az elsőnek jó lenni. Profibox: Kótai Misit, mint profi öklözőt Ön készítette fel a Gare elleni meccsre. Miben más egy amatőr és egy profi edzése? Öcsi bácsi: Az igazat megvallva Kótai felkészítése nekem is kihívás volt. Én a bokszot amúgy sem úgy vizsgálom, hogy ez most profi, vagy amatőr: a felkészítésben a menetekre való rákészülés a lényeg, hiszen teljesen máshogy kell 12 menetet végigvinni. A lényeg úgyis az, hogy a tökéletest kell elérni, vagy legalábbis törekedni e felé: az ütések pontosak és biztonságosak legyenek, a taktika, a küzdésforma nem árt, ha alkalmazkodik az ellenfél stílusához. A lényeg az, hogy a bokszban óriási szerepe van a tervezettségnek: az ökölvívó ne úgy szálljon be a ringbe, hogy (majd lesz valam), igen alaposan meg kell tervezni a meccset. Misi volt az első, akit ilyen hosszú menetszámra felkészítettem: olyan is volt, mintha egy teljesen más sportágba ugrottam volna ? itt teljesen mások az érdekek, mint az olimpiai típusú ökölvívásban. Én itt csak a felkészítést vállaltam, nem is voltam ott a ringsarokban mint edző. Misi miatt szívesen vállaltam a felkészítést, nagyon szeretem, tisztelem a fiút: kemény, dinamikus bokszoló, nagyon szép, széles ívű ütései vannak, amibe óriási erőt lehet belevinni. A lényeg az: Misi jó. Profibox: Említette az előbb, hogy személyes szimpátia is sokat számított Kótai felkészítésében. Kik voltak a kedvenc tanítványai? Öcsi bácsi: Legkedvesebb tanítványaim Elsőként talán Mizsei Gyuri. És persze Pista (Koko szerk.), de igazság szerint az ő korosztályuk nagyon jó volt. Már ifiként is kitűnő eredményeket lehetett velük elérni és felnőttként aztán csúcsra is vitték a játékot. Velük tényleg nagyon jó volt dolgozni. De Kokóban egyébként is sok minden összpontosult: ő egyszerre volt kitartó és szorgalmas, de mindemellett húzta magával a többieket, kiváló közösségi ember. Profibox: A sok felkészítés bizonyára sajátos viszonyt alakít ki az edző és a sportoló között. Aki olvasta Tyson életrajzát, nem kerülhette el a figyelmét az első edző, aki nem csupán felkészítette a fiúkat, de igen alapos nevelő munkát is végzett. Ön mennyire neveli sportolóit? Öcsi bácsi: (nevetve:) Hát nem igazán. Nekem valahogy nem stílusom ez a direkt nevelés, inkább úgy érzem: az edző mindenféleképp legyen jó példa a bokszolók előtt. Legyen rendben a magánélete, legyen erős, kemény, de igazságos a fiúkkal szemben, figyeljen rájuk. Én úgy vélem, sokkal többet számít az, ha látják a követendő példát, aztán majd eldöntik, hogy csinálják vagy nem. Az edzőnek emberként is kifogástalannak kell lennie, az se árt, ha van valami intelligenciája, amiből merítenek a fiúk. Én úgy gondolom, az edzőnek a legfontosabb két feladata: a szakmai tudás és ezt átadni, valamint a lelki támasz. Profibox: Ön szerint mennyire járul hozzá egy edző a bokszoló sikeréhez? Öcsi bácsi: Ez is érdekes dolog, nekem az edzői filozófiám is az, hogy az edző ne akarja jobban a sikert, mint a sportoló. Én úgy érzem, nekem a fiúk nem tanítványaim, hanem én vagyok az edzőjük. Az ökölvívás "dialógus" edző és tanítvány között, ha nincs visszacsatolás, nagyon nehéz boldogulni. Úgyis a bokszoló az első, neki kell a ringbe szállni, neki kell a meneteket végigbokszolni, az ő kitartása, elszántsága a lényeg. Persze fontos az edző, hiszen ő ad tanácsokat, segít a felkészítésben, de a (nagy pillanatban), a ringben úgyis az egyéni teljesítmény a döntő. Profibox: Öcsi bácsinak sok híres tanítványa volt, akik nagyon szép eredményeket értek el. Az edzőket hogyan "jutalmazzák" az eredményes munkáért, van-e valami kitüntetés, "öv" munkájuk elismeréséért? Öcsi bácsi: Hát, nem egészen olyan, mint az Oscar-díj életmű díja! Nekünk is lehet elméleti és gyakorlati vizsgákat tenni, meg lehet szerezni a szakedzői ill. mesteredző i"jogosítványt", végül is ez már elismerés a szakmában. No és persze a többéves edzői munka, aminek óriási jelentősége van, én is már 69 óta edzősködöm. De újabban van egy ún. Adományozott cím, amit minden évben március 15-én 10 sportág edzője kap meg egy háromtagú kuratóriumtól. De ez sem öv, csak egy oklevél. De kaptam már kitüntetést Göncz Árpádtól is. Profibox: És melyik kitüntetésre a legbüszkébb? Öcsi bácsi: Az az igazság, valahogy nem vonzódom a tárgyakhoz: nagyon örülök ezeknek a díjaknak, de nem foglalkoztat, hogy egy nagycsomót összegyűjtsek belőlük. Egy éremnek örülök nagyon: Kokó nekem adta a 97-es világbajnoki aranyérmét. Igaz, sokáig az olimpiai érme is nálam volt, de az visszavette, a VB arany viszont mind a mai napig nálam van. Ezt a díjat nagyon szeretem. Profibox: A médiának is köszönhetően felfutóban van az ökölvívás. Ön hogy érzi: mikor volt a legjobb a sport helyzete? Öcsi bácsi: Igazság szerint nem tudok óriási különbséget említeni a különböző időszakok között, viszonylag stabil volt az ökölvívás helyzete. De tagadhatatlan, hogy 1998 és 2002. között óriási volt a sportág, és általában a sportélet támogatottsága. Pl. amíg 1992-ben 10.000 Ft-ot kapott egy sportoló, addig 10 évvel később ez az összeg a 15-szörösére emelkedett! De említhetem még, hogy új stadionok létesültek, létrejött a Wesselényi Alapítvány, ezek a körülmények mind nagyon jót tettek a sportéletnek. Csak bízhatunk benne, hogy ez így is marad. Profibox: Ön évek óta edzi a fiúkat, újabban az edző-sportoló viszony (háromszöggé) nőtte ki magát: kiegészült a menedzserekkel. Öcsi bácsi: Igen, bár őszintén szólva nem ismerem a menedzser szerepkörét. Viszont nagyon jó, hogy valaki levette az edző válláról azt a terhet, hogy a sportolót utaztatni kell, telefonálgatni kell a szállás miatt, szóval, ezeket a szervezési dolgokat nagyon jól látják el a menedzserek. No és persze ez egy teljesen más szerepkör, ha még ráadásul szakmai ismerete is van, akkor nagyon jól kijövünk egymással. Mindig úgy éreztem, hogy ha a pénz megjelenik a sportban, az elég sok visszásságot szül. Az egész sportéletre (meg a magánra is persze) nagyon jellemzőnek kell lennie a korrektségnek. Ha ez nincs, nem lehet együtt dolgozni. A lényeg az, hogy mindenki végezze a munkáját a lehető legjobban. Profibox: Öcsi bácsi, nagyon köszönjük az interjút. Még egy kérdés, ami nagyon érdekel mindenkit: honnan van ez a reszelős hang? Öcsi bácsi (még reszelősebben nevet) Mondhatnám azt is, hogy a sok kiabálástól van, mert elég nagy az edzőterem.. De nem hiszem, mindig ilyen volt. Egyszerűen csak ez jön ki a torkomon. Profibox: Nagyon köszönjük az interjút! Öcsi bácsi: Nagyon szívesen. Hajrá olaszok! Profibox: P. V.