Jó meccsre volt kilátás, hiszen a vb-címvédő a veretlen Európa-bajnokkal csapott össze, ráadásul mindezt tetézte az a tény, hogy egy angol-ír párharcot hoztak tető alá a promóterek. Khan villámgyors, jó mozgású, iskolázott bokszoló, míg a fordított alapállású McCloskey kevésbé „csiszolt”, de jól védekező, és kiszámíthatatlanul ütő ökölvívó.

A mérkőzésen az első pillanattól kezdve érezni lehetett azt a kis pluszt, ami izgalmassá tette azt. Khan uralta a küzdelmet, főleg kézsebességével, de komoly kárt nem tudott tenni ellenfelében, aki végig leengedett kézzel bokszolt, s látványosan „gurult” az ütésekkel – így hatástalanítva azokat. McCloskey-nak több alkalommal sikerült megvillannia, de a meccs képen nem sikerült tartósan változtatnia. Úgy tűnt, hogy a kihívó minden reménye „egy nagy ütés”, melyek azonban – egy kivételével – a hatodik menetig elzúgtak Khan álla mellett.

Aztán a hatodik menet derekán a két bokszoló összefejelt (abszolút vétlen volt az eset, s mindkét fél egyformán felelős volt érte), amelynek következtében McCloskey bal szemöldöke függőlegesen szétrepedt. A mérkőzésvezető azonnal a ringorvost hívta (aki furcsa mód a küzdőtérre belépve vizsgálta meg a versenyzőt), ami után beszüntették a találkozót. A szabályok értelmében a pontozólapok összesítésre került sor, de az már a meccs képe alapján is egyértelmű volt, hogy Khan nyert. Így is történt, hiszen 60-54, 60-54 és 60-54 lett a hivatalos verdikt.

Kár volt az idő előtti befejezésért, mert bár Khan vitán felül jobb volt, de a kihívó egyáltalán nem volt megverve, és a meccs befejezéséig végig „vibrált a két bunyós között a levegő”. McCloskey csapata visszavágóért kiáltott, de Khan úgy nyilatkozott, hogy a küzdelem bebizonyította, miszerint nincsenek a kihívóval egy szinten, így nem indokolt második találkozóról beszélni. Khan a hírek szerint júliusban a WBO/WBC világbajnok Tim Bradley-vel csap össze.