A 28 éves David Haye már amatőrként is rendkívül sikeres volt, hiszen 2001-ben világbajnoki ezüstérmet szerzett. Profi karrierjét 2002-ben kezdte el, és a szigetországi sablont felrúgva nem vette igénybe egyik promóter segítségét sem, hanem Adam Booth menedzserrel saját utat jártak be. A másik „hagyományrombolás” az volt, hogy Haye egész egyszerűen nem volt hajlandó belemerülni a brit bajnoki övek útvesztőjébe, és egy angol bajnoki tituluson kívül nem is gyűjtött semmilyen helyi címet. „Ezek az övek nem vezetnek sehová! Harrison, Williams és Skelton egymással foglalkozik évek óta, esélyük sincs továbblépni. Én világbajnok akarok lenni!” – beszélt korábban, és mondataiban volt is okosság.

Ezt a fajta szókimondás jellemzi az angol klasszist, akit emiatt sokan nagyszájúnak tartanak. Van is benne igazság, hisz Haye nem csomagolja vattába gondolatait. Amúgy pedig semmi másról nem beszél, mint a céljairól, terveiről, melyeket aztán lépésről-lépésre megvalósít. Európa-bajnok lett cirkálósúlyban, világbajnok, majd vitathatatlan világbajnok. De már az Európa-bajnoki címmérkőzése előtt arról beszélt, 2004-ben, hogy végcélja a vitathatatlan nehézsúlyú világbajnokság! És karrierje minden mozzanata erről szól! Tudatosan erősített cirkálósúlyban is, hogy aztán Herkulesi termetét valahogy belefogyassza a 90 kilósok közé. Haye eddig kétszer tért le az általa kijelölt útról: 2004-ben a veterán Carl Thompson megtréfálta az erejét akkor még beosztani képtelen bokszolót (vereség az 5. menetben), majd idén márciusban – eredeti szándékaival ellentétben – nagy pénzért még kiállt a WBO világbajnok Enzo Maccarinellivel, hogy vitathatatlan WBC/WBA/WBO cirkálósúlyú világbajnokként kezdhesse meg nehézsúlyú karrierjét.
Márciusban sokat kínlódott Haye a súlyhozással, mivel kb.100 kilós színizom testét kellett belepréselnie a 90.7 kg-os kategóriába. Ezért aztán sokan féltették egy elhúzódó mérkőzéstől, de Haye rövidre zárta a „Macca” elleni összecsapást: alig 5 perc alatt végzett a világbajnokok csatáján. A bokszoló ezt követően kijelentette, hogy mostantól kezdhet félni a dagadt nehézsúly, mert ősszel megkezdi a súlycsoport rendbetételét. „Ezek a fickók nagyon lassúak” – nyilatkozta Haye. „Cirkálósúlyban kaptam olyan ütéseket, amelyek megsebeztek, vagy olyan gyorsak voltak, amiket nem is láttam. Ilyen veszély nincs a mai nehézsúlyban. Mindenkinek ajánlom, hogy nézzen meg novemberben, mert amit látni fognak, az a nehézsúly jövője.”

Nagy szavak egy kisembertől. Kisembertől? Dehogy! David Haye (21-1) kifejezetten nagydarab lesz nehézsúlyban is, mivel 191 centis magassága mellett a testsúlya 105-107 kilós lesz, ami tekintélyt parancsoló paraméter. Ha pedig a cirkálósúlyban megcsodált kézsebességét át tudja örökíteni nehézsúlyba, tényleg sok „bábut” ledönthet majd. Az olvasóban persze felmerülhet, hogy mit ér a sebesség, ha nem párosul hozzá ütőerő… de valójában ezzel lesz a legkisebb probléma! Haye a cirkálósúly legnagyobb bombázója volt, és a súlycsoport sajátossága miatt fel sem merülhet, hogy ami eggyel lentebb elég volt, az itt kevés lesz! „Hayemaker” egyetlen hibája a szellős védekezés, így bármikor belefuthat egy letaglózó ütésbe. Hogy ez november 15-én (London) megtörténik-e, még nem tudjuk, de az tény, hogy első igazi nehézsúlyú mérkőzésén bátor ellenfélválasztásról tett tanúbizonyságot, hiszen az amerikai Monte Barrett (34-6) nem egy levitézelt, leeresztett bokszoló: „Amikor a nehézsúlyúakról beszéltem, őket nagy, kövér fajankóknak hívtam, de ő nem az” – beszélt Haye. „Monte üldözni fog engem. Ő gyors, és három látványos kiütéses győzelem után bokszol ellenem. Ha ugyanazokat az ütéseket én is megkapom, mint Tye Fields, valószínűleg én is úgy végzem, mint ő az első menetben. Nem engedhetem meg magamnak, hogy engem is úgy megüssön!”

Az első ellenfélválasztás tehát bátor, de ne felejtsük, David Haye komoly célokkal indult neki a nehézsúly meghódításának: 2009-végén Wladimir Klitschkóval szeretne összecsapni, akinek – ha nem is kell rettegnie – nagyon komolyan kell majd vennie a keményöklű, villámgyors angolt...