Veres László: Erdei hozta a kötelezőt, nagyszerűen teljesítette feladatát, bár a tőle megszokottnál kissé nehezebben mozgott. Kótai Mihály: Madár szempontjából nagyon hasznos volt az, hogy most végig ment ez a 6. menet. Amerikai ellenfele nagyon jól védekezett, de ennek ellenére végigérezhető volt Erdei fölénye. A legjobban nagyszerű ritmusváltásai tetszettek. Érezni lehetett, hogy nem tudott alkalmazkodik az alatt az egy hét alatt, amit kint tölthetett. Ennek köszönhetően nem mutatta a tőle megszokott dinamikusságot, de a győzelem egy percre sem került veszélybe. Szántó Imre: Erdei Zsolti nem volt ugyan tökéletes formában, de ezt el tudom fogadni. Mégpedig azért, mert a felkészülésének nem tett jót a sok bizonytalanság. Először az időpont, aztán a menetek száma változott többször is. Ráadásul becsúszott ez a súlycsoportváltás is. Ezeknek köszönhetően nem volt olyan precíz, mint ahogy azt megszoktam tőle, nem volt olyan "vasalt", nem volt úgy "csokorba szedve". Nincs még annyira profi, hogy ezeket a problémákat kinn hagyja a szorítón kívül. Ezek ellenére győzött, pedig az ellenfél igazán jó kötésű, erős srác volt. Én azt mondom: "Inkább legyenek ilyen hiányosságok és győzzön, mint tökéletes legyen és kikapjon!" André Anett: Hatalmas várakozással telt meg a szívem vasárnap estére. Az eredményt már tudtam, így nyugodtan ültem le a TV elé és vártam egy gyönyörű repülést kedvenc madaramtól. Az első meglepetést az okozta, hogy - biztosan a nyárnak köszönhető fürdőzési vágy tette - bizony úszógumit vélt látni szemem. Aztán fülem is igazolta, hogy ez bizony nem a jól megszokott súlycsoportbeli mérkőzés lesz. Miért? Talán így akarnák megoldani az Universum nagy atyjai, hogy össze ne kerüljön drága erdei virágszálunk egy tigrissel? Mindegy, gondoltam koncentráljunk az összecsapásra. Csakhogy nem, nem és nem jött a várva várt harc. Arra a bizonyos nyögve nyelős ételre hasonlított leginkább az a próbálkozás, amit Zsoltunk ebben a semmiképp nem neki való súlycsoportban produkált. Kezdtem unatkozni, majd egyre inkább dühös lettem. Mit csinálnak a MI hősünkkel? Hát, nincs aki az asztalra, csapjon? Nem akartam elhinni, és nem is fogom, hogy ez Madár hibája. Könnyebb és logikusabb, hogy a menedzsment lehet a ludas. De akkor miért nem azt a bizonyos másik – egyre inkább jobb hírűnek tűnő - Promotiont választottad Zsolt? Remélem nincs még veszve semmi, és nem igaz a címben felvetett "egy legény" teóriám. Mert bár imádom Kótai Misit, de szegény kis nemzetünk sokkal több hőst is elbírna. Próbálom inkább Öcsi bácsi megbocsátó magyarázatát elfogadni, és bizakodva várom a következő bizonyítási lehetőséget!